Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

204 431. oruigos OWs 1889. máreíius 28-én, szerdám és a Táchtaliánál, a természetes medrét a Dunának. A szerb parton, a mely tulajdonképen valami óriási nehézséget sohasem képezett a hajózásnál, s lent meghosszabbították egész Vrányig Grébentől, a mely szintén teljeg mérvben sikerültnek mondható, épúgy, mint a gyönyörű, mondhatjuk, emberi erőt meghaladó védgát, melyet a mérnöki kar csinált, Grébentől egész Milanováczig. Azonban egyáltalában nem tudok egyetérteni a juczi csatornával, a mely teljes mértékben elhibázott valami, minekutána ott kirobbantották a juczi csatornából a sziklákat s egy kinétet csináltak. Igaz, hogy a juczi csatorna megtelt vízzel, a víz azonban ma is keresztbe folyik és beleesik a régi meder fele a szerb partnak azon része felé, a merre azelőtt jártak a hajók, ha tudniillik víz volt. Az az előny, igaz, hogy megvan, hogy bizonyos vízállásnál, midőn már nem tudtak a régi mederben hajózni, ma az új mederben mindig hajózhatnak. Azonban, ha nem ismerik is be a mérnökök hibájukat, a melyet Jucznál elkövettek, és megmarad a csatorna ágy, a mint van, még akkor mindig meg kell hosszabbítani a csatornát, lefelé pedig legalább is 500—600 méterrel, és a Kalnika-szikla felett, a Kazán-szoros bejárásánál még mindig oly sok szirt fekszik a víz alatt, a moly a hajózást veszélyezteti. A Kazán-szoroson keresztűlmenve, a Traján-tábla alatt, találunk néhány szórványos sziklát, a melynek elhagyásával bátran mehet a hajós tovább Orsováig. Adakaleksziget alatt szórványosan ismét találunk olyan sziklákat, hogy a hajómederben néhol alig ötven ezentiméter víz fekszik a szikla felett. Ezek Szintén eltávolítandók, úgy, mint a hogy tervezve volt s a csatorna a Vaskapu-csatornától egész Vödiczáig kiépítendő. A Vaskapu-csatornáról, daczára a sok ellenségének, kinyilatkoztatom bátran, hogy egy egészen sikerült és az emberi erőt valósággal meghaladó munka, a melyet minden ember megbámul, úgy a szakember, mint bárki más. Kifogásolták a rendkívül nagy ársebességet. Nem olyan veszedelmes ez. Én azon szerencsés helyzetben voltam, hogy a csillagász-kongresszus tagjait szeptember utolsó napjain keresztül vihettem a Vaskapun, a mire Wallandt Ernő miniszteri tanácsos barátom volt szíves a hajóját rendelkezésünkre bocsátani. A kis ha;ócskával, a mely talán alig 120 lóerőt indikál, keresztül mentünk lefelé mesés sebességgel, három perez alatt; felfelé persze a tizenkétszerese kellett, tudniillik 36 perez. Ebből én visszafelé számítottam, és kiszámítottam, hogy a hajó ment 38 sebességgel, a víz árja pedig volt 3*2 méter. Már bocsánatot kérek, 3 2 méter sebességű vizet mi erős vízállásnál a Lánczhid alatt bármikor találtunk már, és ha mi képesek vagyunk ezen az elátkozott Vaskapu-csatornán kereszttílmenni egy alig 120 lóeiőt indikáló hajóval, akkor méltóztassanak erősebb hajókat használni abban a csatornában és majd kei észtül lehet menni rajta minden körülmények közt bármily terheléssel. Természetes, hogyha mi ma a Semmeringen óhajtanánk a Stephenson »Rocket«-jével kereszttílmenni, ükkor az hamar felmondaná a szolgálatot, de még a Goquerilíe-féle mozdonyokkal, melyekkel megindították az utazást a leipzig-drezdeni vonalon sem volnánk képesek keresztülmenni nemcsak a Semmeringen, de két könnyű kocsival még a Jánoshegyen sem. Ebből is tehát az a morál rezultál, hogy mindent arra méltóztassauak használni, a mire való. A mi átkelő propellereink itt a Dunán nagyon jó szolgálatokat fognak tenni, de a Vaskapu-csatornán egy 6000 tonnás uszályt nem fognak keresztülvinni, de nem is arra valók. Vannak ott hajók, melyek tökéletesen megfelelnek a szolgálatnak és teljes biztonsággal keresziülvonszoljáka 600—800 tonnás uszályokat. Én arra a nézetemre, hogy nincs olyan nagy ár a Vaskapu-csatornában, már azt az ellenvetést hallottam, hogy : dehogy nincs, hátha a víz nagy. Hiszen, ha a víz nagy, méltóztassék a régi úton feljönni, van ott víz elég akkor és nincs olyan nagy ár. De megvallom, azt sem hiszem, hogy igen nagy vízállásnál igen nagy ár volna a csatornában is. Ezt nem hiszem, minthogy a nagy víz a régi úton a sziklákon annyira el fog terülni, hogy az ár ismét meg fog oszolni, és közel meg fogja tartani eddigi sebességét. Szerintem e munka befejezéséhez még mintegy ötmillió fog kelleni. Nem osztozom a mérnöki kar azon nézetében, hogy minek szabályozzuk most végleg a kataraktákat, mikor azután nem bírunk tovább menni, mert a Közép-Duna még nincs szabályozva. A földmívelésügyi miniszter úr a Dunaszabályozást oly erővel fogta meg, hogy valószínűleg rövidebb idő alatt, mint a katarakták vidéke, a Közép-Duna sokkal járhatóbb lesz. Például a bajai görbületek közül, melyek a hajósoknak annyi bajt okoznak, három már át van vágva. Most a bukini sarkot vágják át, a hol nemcsak rövidebbre csinálják a dunai utat 3—4 kilométerrel, hanem a hajózást is e veszedelmes ponton tökéletesen biztossá teszik. Igaz, hogy még van sok munka: Ilok-Palánka között, Cserevicznél nagymérvű kotrás szükséges, ott van aa úgynevezett bánáti Duna is, mely ma már tetemesen javult ugyan, és még sok más. De ha a katarakták szabályozása végkép be lesz fejezve, ez mintegy morális pressziót fog gyakorolni a Közép-Duna szabályozásának siettetésére. S akkor a Vaskapu alsó bejárásától egész föl Dévényig kifogástalan vizi utunk lesz, melyet bátran fogunk megmutathatni a külföldnek: néz-