Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-431
202 **i« országos ülés 1899. márcritis 22-én, szerdán. tunk, sohasem fog bekövetkezni; sohasem fog Magyarország fejlődése, megizmosodása bekövetkezni, hacsak nem fogunk önálló vámterületet képezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És miután az 1867-iki kiegyezés ezt gátolja, a t. kormány pedig e kiegyezés alapján áll, nem szavazom meg a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Molnár Antal jegyzői Konkoly-Thege Miklós! Konkoly-Thege Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy ismét néhány szót merjek szólani a hajózási viszonyokról, és annak meghallgatására kérjem becses türelmüket. (Halljuk!) A mint a hajózás ügye a tradiczió szerint mindig mostoha gyermeke volt a kormányoknak és e háznak: (Úgy van! a baloldalon.) úgy látom, most is az, miután abban a gyönyörű szép expozéban, a melyet a miniszter úr ő excellencziája mondott, a hajózás ügyére jutott valóban a legkevesebb. A hajózást még eddig igazán nem fejlesztették hazánkban. A vaskezű miniszter mindenáron meg akarta buktatni a Duna-gőzbajózási társulatot, azonban egy 10,000.000 forintos alaptőkével egy már meglevő, 83,000.000 forint alaptőkével biró társulatot nemcsak megbuktatni nem lehet, de még versenyezni is épúgy nem lehet vele, mint a hogy nem lehetett hajdanában, midőn kiépítették a budape&t-brucki vonalat egyes vágánynyal, kacskaringós utakon, három vízválasztón keresztül Tatáig, a czélból, hogy versenyezzenek, azaz nemcsak versenyezzenek, de tönkre tegyék az akkori meglehetős hatalmas Staats-Eisenbahu-Gesellschaftot. Természetes, hogy midőn a » Magyar folyam- és tengerhajózási társaság* létesült, én mindig abban a véleményben voltam, hogy a vaskezíí miniszter valamennyi hajózási vállalatot valami Úton módon egy lobogó alá fog csapni, és azokból egy hatalmas társulatot fog alkotni. Azonban csalódtam. Igaz hogy a »Magyar folyam és tengerhajózási részvénytársulat« megteszi a maga szolgálatát, és a mennyire tudom, teljes mértékbeu magyar, hanem, hogy egy igazán hatalmas hajózási vállalattá fejlődjék, ahhoz szükséges, hogy a kormány sokkal nagyobb mértékben és magasabb szempontból felfogva támogassa, mint azt ma teszi. Részemről már más alkalommal kimondottam, hogy én sokkal jobban szeretnék a magyar államvasutak mintájára egy magyar állami hajózási vállalatot látni, azonban úgy látszik, hogy ez még egyelőre egy utópikus idea marad, bár meggyőződésem, hogy még meg fogom érni azt, hogy egy hatalmas magyar állami hajózási vállalat fog létesülni .. . Thaly Ferencz: Magyar lobogóval! Konkoly-Thege Miklós i Határozottan ez az óhajtásom, hogy magyar lobogóval, minthogy a magyar lobogóval ma elég paradoxitág történik. Azt kifejtettem, hogy az rendkívüli naivság, a mit a magyar lobogóval ma véghez visznek. Részemről feltétlenül azon álláspont mellett vagyok a magyar lobogó tekintetében, a melyen voltam két és fél évvel ezelőtt, és én mindig csak óhajtom a magyar lobogót, és óhajtom a magyar lobogót látni mindazokon a hajókon, legyenek azok bárhol, a melyek magyar territóriumon vannak, — ha ezt a kifejezést szabad használnom — betelekkönyvezve. Ez az óhajtásom ma is, a mi volt ezelőtt két és fél évvel. Azonban a hajózás fejlesztésére szükséges még a hajózási tisztviselőknek a kiképzése is, a mire a tengerész-tisztek azt szokták mondani, hogy csak gyakorlatiasság által nyerik el a folyamvizi hajósok a kellő tudományt. Ám ez nagyon szép dolog, de bizony-bizony én sokkal jobban szeretném a művelt, tanúit, képzett embert látni a folyóvízi hajókon is, mint egy közönséges egyszerű embert, a milyent mi találunk naprólnapra, a rajnai vagy más folyóvizeken s külföldi tavakon. Valóban mi ebben a tekintetben, mint még igen sok más tekintetben is, műveltség szempontjából messze elüljárunk olyan államokkal szemben, a melyek sokkal nagyobb, sokkal magasabb műveltséget vindikálnak maguknak, mint a mennyit mi vindikálunk. Én részemről nagyon melegen ajánlanám a szakminiszter úr> nak a hajózási kurzusnak kissé bővebbeni kifejlesztését, talán több osztály alakítását, épúgy, mint a katonaságnál, a hol van kadétiskola, van tiszti tanfolyam, és van törzstiszti tanfolyam. Miért ne lehetne épen így a hajózási kurzusoknál is, mondjuk egy elemi tanfolyam, egy altiszti és egy tiszti tanfolyam. Nagyon melegen ajánlanám ezenfelül a gépészeti osztályt is belevenni ebbe a tanfolyamba, és talán azoktól az egyéniségektől, a kik gépészeti vizsgát tesznek, több előkészületet követelni, mint a mennyit ma követelnek tőlük. Nem értem én, t. ház, a gépészek alatt azokat a gépészeket, a kik felhúzzák a kék blúzt, és azt mondják, hogy »gépész úr vagyok«. Nem! Én sokkal magasabb szempontból szeretném tekinteni a gépészt, mint például látjuk Belgiumban, vagy a franezia tengerészeinél, a hol mindenhol a gépészt ingenieur méchanicien-nek nevezik. Nem is követelem én, hogy valóságos ingenieur méchanicien legyen, valósággal mint mérnök szerepeljen, mert végre, a ki már egyszer a mérnöki diplomát elnyeri, az tovább megy, mint semhogy gépészkedjék akárhol is; ámbár a belga hajókon mind okleveles mérnököket találunk, mint főgépészeket. Minálunk a gépészek valóban kissé le vannak nézve, úgy, hogy én ma-