Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

196 481. országos ülés 1899. márczlns 28-én, szerd&n. a múltat, látni fogjuk, hogy mind nálunk, mind másutt ennek az akczióuak sokai nagyobb eredményt tulajdonítottak, mint a milyent általa elérni lehetett. Én egész tárgyilagosan, úgy adom elő a dolgot, a mint van. Ennek a törvénynek kedvezményét 1890 óta igénybe vette 547 gyár; ebből 315 gazdasági szeszgyár. De tudjuk, hogy ez a törvény nem teremtette meg mindezeket a gyárakat; tudjuk, ezek azelőtt is megvoltak, sőt nagyob számban voltak. {Igaz! Úgy van!) De még ez sem elég, t. ház! Nem azt kell vizsgálni e törvény hatásának megítélésénél, hogy hány gyár vette igénybe ezen törvény kedvezményeit, hanem, hogy ezen kedvezmények előzetes kikérésének feltétele alatt hány vállalat létestílt. Mert a régiekre jó hatással volt e törvény a tekintetben, hogy erősítette, védelmezte őket, és így a versenyképességet, bár kis mértékben, előmozdította és így is szaporodtak. De tényleg a megalapítás feltételéül kitűzte e törvény kedvezményeinek igénybevételét összesen 196 gyár ég ebből létrejött 97. Ha szigorúan veszszük, ez az eredmény bizony nem nagy, mert, mondom, a törvény hatásaként közvetlenül létrejött gyárakat kell elsősorban tekintetbe venni. Ez ugyan nem azt teszi, hogy annak jó hatása nem volt a régi gyárakra is, azokra, a melyek igénybe vették, de ennek a törvénynek alapján mégis csak 97 gyár jött létre. Azt hiszem, hogy gyakorlatilag kezelve ez ügyet, e téren még sokat lehet tenni, de valami nagy reményeket kelteni, nagy illúziókat támasztani én nem akarok. (Helyeslés a jobb' és baloldalon.) T. ház! Az iparfejlesztés szempontjából nagyon fontos az, hogy mily organizmussal rendelkezünk, mily szervek felett rendelkezünk. És be kell vallanom, miszerint e tekintetben kevés és gyenge az, a mivel bírunk. Itt vannak elsősorban a legnagyobb jelentősséggel biró kereskedelmi és iparkamarák. Ezeknek harmincz éve fennálló törvénye már részben elavult, de tapasztalás által hiányosnak, sőt részben hibásnak bizonyult. Ennek előkészítése azonban már nem olyan érett, hogy ezt megoldottnak tekinthetném. Ezt elő kell készíteni hosszasan, alaposan, de mindenesetre meg kell esinálni. Mert, t. ház, az én felfogásom ezeknek a testületeknek működéséről egészen más. Ezek eddig mit csináltak, t. ház? Igen szép érdemleges jelentéseket írtak, és én megvallom, négy-öt kamarának a jelentéseit évtizedek óta állandóan figyelemmel kisérem. De hát a kormánjmak véleményeket adtak, a melyek rendesen az akeziák között fordulnak elő, azután helyi panaszokat és sérelmeket adtak elő' vásárügyekben és más apróbb szakvéleményeket, s ezzel feladatukat kimerítettnek találták. Felfelé elég szorgalommal dolgoztak; a kormányt elég dologra figyelmeztették, de lefelé : magukkal a kereskedőkkel és iparosokkal egyáltalán nem foglalkoztak. (Igaz! Úgy van!) Ezeket a marazmusból kiragadni, elmaradottságukban támogatni, jó tanácscsal akczióra bírni, hitelügyüket előmozdítani, mindezek egyáltalában nem képezték feladatukat, pedig azt hiszem, hogy az ily organizmusnak felfelé és lefelé egyaránt kell hatnia, ha azt akarja, hogy termékeny legyen. És miután Magyarországon ez idő szerint legalább kereskedelmi és ipari körökkel csakis ez a szervezet érintkezik, hatását lefelé leginkább ez kellene, hogy gyakorolja. (Helyeslés.) Itt vannak, t. ház, az ipartestületek. No hát ezek, őszbitén szólva, nagyon szomorú képet adnak. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Van 305 ipartestület, és hogy egész működésüket egy adattal jellemezzem, elég ha azt mondom, (Halljuk! Halljuk!) hogy van összesen egy fél millióra menő költségvetésük, és abból 20.000, mondd húszezer forintot fordítanak az ipar fejlesztésére és szakdolgokra. Nos, ily módon az ipart előmozdítani, fejleszteni teljes lehetetlenség. Itt vannak a még sokkal gyengébb szervek : az ipari szövetkezetek. E tekintetben mondhatom, hogy az a 47 szövetkezet vajmi csekély számú, de erejére nézve még jelentéktelenebb. Minthogy pedig, nézetem szerint, a kisipart nem tőkével ellátni, de hitelét javítni és gépekkel, illetőleg eszközökkel felszerelni kell: ezen úton gondolom legkönnyebben hozzáférhetőuek a kérdés megoldását. De e tekintetben, részben hitel szempontjából, esetleg a most létező országos hitelszövetkezettel való kombináczióval, más irányban pedig más szervezet utján tartom szükségesnek intézkedni, és erre vonatkozólag az előzetes lépéseket már meg is tettem. A munkásmozgalmaknál, t. ház, nem kell mindig csak az utczai tüntetéseket, a vörös zászlót és az általános szavazati jogot nézni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy e tekintetben érdekeik szempontjából maguk a munkások is tévúton vannak. Ezek hatalmi kérdések, és még ott is, a hol czélt értek velük, azokat a bajokot és szükségleteket nem elégítették ki, a melyek tulajdonképen fennállanak. A munkásmozgalmakból ki kell ragadni azon dolgokat, a melyek valódi, természetes szükségek, és a melyek gyakorlatilag megoldhatók. (Úgy van! Ügy van!) Ilyenek a humanitárius egészségügyi követelmények; ilyenek a munkaközvetítés, a szakképzés, a békéltetés, és ilyen a baleset elleni biztosítás. (Általános, élénk helyeslés.) Én azt hiszem, miután preczedensünk van a földmívelésügyi minisztérium eljárásában, hogyha sikerül ezeket az eszméket kiragadni a munkásmozgalmakból, és kellő, alapos előkészítés után czélszerííen megoldani, akkor azon mozgalmak méregfogát kivet tük, legalább kiragadtuk a jogalapot, a komoly