Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-431
131. országos üíés 1.899. márczlns S2-6n. szerdán. 191 hozza az indokolás azt, hogy egyrészt tetemes vonalszaporölat történik az 1899. évre és ennek megfelelőleg nagyobb a teljesítmény is, azonkívül kilátásba van véve az üzemi koefficiensnek némi leszállítása is. A további adatoknak előadása, az illető tétel tárgyalásakor lesz helyén, ha a t. ház úgy kívánja, Egyelőre az összes adatokat reaszummálva felemlítem, hogy az a felesleg, melyet ez a tárcza tavaly a többi tárczáknak a rendelkezésére bocsátott, kitett 29 millió forintot, míg az az idén 30 és félmillió forinttal van előirányozva, tehát másfél millió forinttal nagyobb öszszegben, mint az 1898. évi költségvetés. Tekintettel arra, hogy a háznak előreláthatólag még a mai ülés folyamán alkalma lesz oly programmszerű nyilatkozatokat hallani, a melyek ennek a tárczának jövendő egész általános politikájára nézve mérvadók lesznek, úgy hiszem, a köteles diszkréczió által megokoltnak fogja tekinteni a t. ház, hogy egyszerűen a számbeli adatoknak jelzésére szorítkozom, kérve a t. házat, a pénzügyi bizottság nevében is, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások : Szünetet kérünk!) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Tisztelettel kérem a képviselőházat, ne méltóztassék tőlem, mint háromhetes minisztertől részletekre kiterjedő tüzetes programmot várni. Általánosságban és nagy vonásokban ismerem ugyan tárczámnak tartalmát és irányzatát, azonban sokkal tüzetesebben kell ismerni minden egyes tényezőt, annak rugékonyságát, felhasználhatóságát, sokkal részletesebben kell ismerni az anteaktákat, hogy sem én most abban a helyzetben lennék, hogy e tekintetben tüzetes programmot adhassak a t. képviselőháznak. Sőt azt hiszem, hogy az idő maga, a melyben ez állást elfoglalom, még azzal a hátránynyal is bír, miszerint, ha tüzetes, részletes fejtegetésekbe bocsátkoznám is, annak nem lenne az a jelentősége és hasznú, a melyet én kívánnék annak tulajdonítani. Meggyőződésem ugyanis az, hogy egy miniszternek irányát, törekvését, programmját nem előadott beszédben és Írásban, (Általános helyeslés.) hanem cselekedeteiben kell igazolni (Igaz! Úgy van!) és legalább is annyi időre van szüksége, hogy minden egyes kérdésben, legyen az kicsiny, vagy nagy, megoldott, tehát kezelendő, vagy előkészítendő, elvi jelentőségű, vagy gyakorlati jelentőségű, legalább a főbb irányzatokban egy-egy cselekedete, egy-egy intézkedése mint egy mérföldmutató jelezze azt, hogy mily módon fogja fel hivatását és mikép kívánja a kérdéseket megoldani. Ezt ki lehet olvasni a legegyszerűbb, legkisebb akták elintézéséből épúgy, mint a nagy kérdéseknek elő készítéséből és törekvésem az lesz, hogy e tekintetben egyik cselekedetem se legyen homályban és minden intézkedésem világosan jelezze irányomat, törekvésemet. (Helyeslés jobbfelől.) Engedje meg tehát a t. ház, hogy csak nagy vonásokban és pedig nem a messze jövő nagy kérdéseivel foglalkozzam, hanem a tárezám keretébe eső — úgyszólván — életkérdések némelyikére nézve adjam elő igénytelen nézeteimet és ezzel kapcsolatosan a tárcza némely kiadásaira tegyek némi észrevétele, hogy ne mondjam, fentartásokat. Nem azért, mintha én egy miniszternek feladatát abban találnám, hogy a tárczáját kezelje, a megszavazott összegeket oszsza fel és erről számoljon el, mert erre nem szükséges, hogy valaki miniszter legyen. (Igás! Ügy van!) Ez egy olyan egyszerű adminisztratív, kezelési dolog, a mely, azt lehet mondani, a számadás természetével bir. Tagadhatatlan, hogy ezen számok megett feladatok és irányzatok vannak és ezek már a minisztertől függnek, de kétségtelen az is, hogy tisztán a tárcza maga egész tartalmával nemcsak ki nem meríti a miniszter feladatát és kötelességét, hanem ellenkezőleg, azt csak kis részben fejezi ki, főleg azon miniszterét, ki nemzetgazdasági tényezőkkel dolgozik és azokra hatást akar gyakorolni. Azt hiszem, e költségvetés tételei úgyszólván csak a keretet adják meg, úgyszólván izgató, kezdeményező, csiráztató eszközöket tartalmaznak, melyekkel a miniszternek hatnia kell a nemzetgazdaság minden tényezőjére, sőt a társadalomra is, s ezek közreműködését iparkodnia kell megnyerni azon feladatok harmonikus megoldására, a melyekre hivatva van. A költségvetésre térve, esak egy pár szolgálati ágra és egy pár teendőre kívánom a t. ház figyelmét félhívni és azokkal összekötve, némileg jelezni irányomat, (Ralijuk!) A postára vonatkozó előirányzat tekintetében vannak aggodalmaim, vájjon az előirányzat szigorúan betartható lesz-e? Nem mintha ez előirányzat hibás volna, de annak alapja a bevételek tekintetében már is változott, mert az a koronaérték behozatalával kapcsolatosan volt készítve, a mikor némely bevételi tételnek s így a bélyegnek felfelé való kikerekítése volt tervezve. Ez természetesen elmaradt s így e czímen igen jelentékeny összeg fog hiányozni a bevételekből. Másfelől a kiadások közt vannak oly tételek, a melyeket eddig sem sikerűit a miniszternek betartania. Csak egyet említek, a napidíjasok tételét, a mely, fájdalom, folyton növekedik. A zárszámadások tanúsága szerint e tétel legutóbb is kétszázezer forinttal volt magasabb, mint a mennyi előirányozva volt, és az 1898-iki eredmény még nagyobb túlkiadást mutat. Fájdalom, óriási mértékben vagyuuk kénytelenek a posta- és távirdánál