Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

34 3&8- országos ülés 1899 l. január 4-én, seeréán. »No, te lisztlopó U és ime a Krisztust személye­sítő egyén, a ki addig mindent eltűrt, erre rög­tön leugrott a keresztről és odarohant az illető közbekiáítóhoz, hogy azt torkon ragadja. T. ház ! Báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr, a nemzet megváltója, maga mondta, hogy a legnagyobb megadással és türelemmel, mint az ártatlan bárányka, hallgatta és hallgatja az ellen­zéknek támadásait; mihelyt azonban olyanféle érzékeny oldalát érintették, mint a milyen a molnármesternek a lisztlopás, mihelyt ugyanis Horánszky Nándor képviselő úr szavahihetőségét vonta kétségbe és annak az ellenkezőjét bizo­nyítgatta, rögtön leugrott a keresztfáról és neki rontott Horánszky Nándor képviselő úrnak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem azért, mintha félnék, hogy a t. bel­ügyminiszter úrral szemben én is a Horánszky Nándor képviselő úr sorsára jutok, hanem azért, mert én addig, míg teljes és kétségbevonhatatlan bizonyítékok nincsenek kezemben, nem szoktam másokat vádolni, vagy gyanúsítani, azért nem vádolom a t. belügyminiszter urat sem azzal, mintha az ő Ígéretének hullámain a hűség hajó­törést szenvedett volna, hanem egyszerűen kérem őt, hogy kegyeskedjék máskor szabatosabban, határozottabban beszélni. Mert én az én inter­pelláeziómra adott válaszát mindennek másnak tartottam, csak érdemleges válasznak nem. Major Ferencz Úgy is volt! Itt voltam jelen. Molnár János: És pedig az ő szavai ve­zettek engem erre. Három pontba volt az én interpelláezióm foglalva. Az első arról szólt, hogy van-e tudomása ama rendellenességekről; a második, hogy szándékozik-e tudomást sze­rezni azokról; de a piéce de resictance-a, a punk­tum saliense interpellácziómnak annak harmadik pontja volt, a melyre a t. belügyminiszter úr így szólt: (óvassa): ^Harmadszor azt kérdezte a képviselő úr, ha igeiu, — hogy tudniillik szán­dékozik-e tudomást szerezni ezen rendellenes­ségekről — »szándékozik-e a nevezett elnökök ellen szigorú vizsgálatot elrendelni és ezen vizs­gálat eredménye szerint, e hallatlan, vagyis inkább manapság már mindennapivá való jogtiprásokat és, visszaéléseket kellőleg megtorolni és a meg­torlás megtörténtét a t. házzal tudatni?* — s erre azt mondta a t, belügyminiszter úr, hogy ; »Vá­laszom az, hogy igenis, ez szándékom*. Ezt én máskép nem magyarázhattam, mint hogy ezen szavak »ez szándékom«, kérdésemnek utolsó részére is vonatkoznak, hogy tudnillik szándékozik-e megtorolni és a megtorlás meg­történtét a házzal tudatni? Hogy pedig csakugyan így fogtam fel, ezt bizonyítja az, a mit a miniszter úrnak imént jelzett válaszára azonnal feleltem, hogy: » Egyelőre, míg tudniillik a belügyminiszter rétébe. Én meg vagyok arról győződve, hogy önök tagadóba veszik azt, hogy törvényt sér­tenek, de Hódossy Imre t. barátomnak előadásából is megérthették, és még jobban a szószerin t fel­olvasott törvényekből, hogy akár mit tettek is a múltban, a napfénynél világosabb az, hogy önök most, alkotmányt sértenek és a király esküjén ütnek csorbát. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Korelnök: T. képviselőház! Az idő előre­haladván, következik majd az interpelláczió, azonban előbb kérem a t. képviselőházat, állapít­suk meg a holnapi ülés napirendjét. Úgy hiszem, hogy a holnap délelőtt 10 órakor kezdendő ülés napirendjére tűzzük azon tárgyakat, a melyeket a tegnapi ülésben a mai napirendre kitűztünk, vagyis először azt a két külön névszerinti sza­vazást és azután az elnökválasztás napja iránti megállapodást. (Fölkiáltások a bal- és szélső bal­oldalon: Ohó!) Polónyi Géza: Talán tévedés van a sor­rendben. Először a két névszerinti szavazás, azután a királyi kézirat feletti vita és csak har­madsorban az elnökválasztás kérdése. Korelnök: Igen! Úgy van! Most következik Molnár János! Molnár János: (Zaj. Elnök csenget. Föl­kiáltások a bal- és szélső baloldalon: Helyre ! Helyre ! Halljuk! Halljuk!) T. képviselőházi Múlt év november 9 én a mai romlott közállapotok egy felfakadt fekélyét mutattam be ezen házban. El mondtam azt, hogy Komárommegyének tatai járásában 10 megyebizottsági tagválasztás közül, a melyek november 3-ra és 4-re voltak kitűzve, esakis öt helyen tartották meg a választást, a hol tudniillik a szabadelvű pártiak voltak több­ségben ; ötben pedig meg nem volt tartható, a hol a néppárt volt többségben azért, mert az elnök urak közül kettő maródit jelentett, a többi pedig semmit sem jelentett, hanem egyszerűen meg nem jelent és így re infecta kellett a választó közön­ségnek haza távoznia. Interpelláczió alakjában adtam ezt a tárgyat elő és interpellácziómat három pontba foglaltam. Erre a t. belügyminiszter úr azonnal szí­veskedett valamit mondani, a mely valamiről 8 azt állította tegnap is, hogy az érdemleges válasz volt. Hát, t. ház, ismeretes önök előtt is, hogy Oberammergauban és Bajorország egyéb városai­ban Passions-spiel, passziójáték dívik. Egy ilyen passziójáték alkalmával egy községben Krisztus személyét a helység molnármestere jelenítette; körülállották őt a zsidók, az írástudókat és fari­zeusokat képviselő aktorok és különféle gúny­nyal illették őt a szentírásnak szövege szerint. Egyszer csak az egyik azt kiáltja oda neki:

Next

/
Oldalképek
Tartalom