Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-423

372 * 23, »i"8Eág»s ülés 1899. niárczius 10-én, pénteken. hogyha jól viseli magát, ha szépen térdet-fejet hajt, ha a mindenkori kormánynak hűséges szol­gája lesz. (Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) Azon­ban ez sem csak ágy könnyen megy. A segélyt megadja a miniszter az esetben, ha a város, a községek azon pótadókat, melyeknek kivetésére jogot nyert, kellő mértékben kizsákmányolja. Azt mondja a 4. §., hogy segélyre csak az esetben számíthatnak a községek és városok, hogyha a pótadó beszedésével egészen a végső határig el­ment a város, és ezen jövedelem sem elégséges az ő kötelességeinek teljesítésére. T. képviselőház! Az én felfogásom szerint, mint már beszédem folyamán mondtam is, minde­nütt, széles e világon, de különösen nálunk Magyarországon, a nagy tömegeknek, a kis exisztencziáknak, a szegény embereknek haza­szeretetére nagyon is appellálni kell, (ügy van! a szélső baloldalon.) mert a történelem meg­mutatja, hogy azok mentették meg Magyarorszá­got, nem pedig a nagy urak. (Úgy van!a szélső baloldalon.) Ha ezt mind átlátjuk, akkor t. kép viselőház, minden kormánytól elvárhatjuk és megkövetelhetjük, hogy a pénzügyi politikában kellő érzékkel birjon arra nézve, hogy igenis ott vegye igénybe az áldozatkézséget, a hol az alap megvan, és a szegény népet ne igyekez­zék tökéletesen kizsákmányolni. Nem emlékszem, melyik lapban, a napokban olvastam épen, hogy Olaszországban a képviselőház pénzügyi bizott­ságában arról volt szó, hogy ott is ily fogyasz­tási természetű pótadókat vetnek a lisztre, és az ottani pénzügyi-bizottság ott úgylátszik, egészen másként szokott eljárni, mint a miénk, a miniszter előterjesztésével szemben kimoudta, javaslatát nem fogadja el, hanem tessék, ha a pénzre szükség van, három és fél perczentes jövedelmi pótadót kivetni, a mely a gazdag embereket jövedelmük szerint terheli, de a szegény népet ne igyekezzék ezen fogyasztási adóval kizsákmányolni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Abban az eszmében kü­lönben, a melyet maga a törvényjavaslat indo­kolása is kifejez, és a melyet a t. előadó úr is azives volt itteni beszédében felhozni, hogy na­gyon is kell, hogy gondolkodásunk tárgyává tegyük a községek és a városok háztartásának ügyét, azt hiszem, hogy ebben mindnyájat egyet­értünk. Mint már az előbb rámutattam, nagy funkcziója, nagy missziója van a városoknak és nekünk a haza érdekei szempontjából, őket ezen funkczió végzésére, ezen misszió teljesítésére képessé keli tennünk. Kötelességünk ez, ettől eltekintve azért is, mert az állam az adminisz­tráczió teendőinek legnagyobb részét ráutalta azon községekre, úgy, hogyha ma megnézzük, hogy egy városi hivatalban, a városi alkalma­zottaknál a munkaerő hol van kihasználva, el­mondhatjuk, hogy legnagyobb részben az állami funkcziók teljesítésében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És akkor, midőn az állam igénybe veszi a maga funkczióinak végzésére, ha annak szükségét látja, akkor kell, hogy mi ennek a városnak segítségére siessünk. [(Úgy van! a szélső baloldalon) T. képviselőház! Ne méltóztassanak unal­masnak venni, mert nagy kérdésnek tartom ezt, hogyha némileg ezen kérdés mellett, ha nem is egész terjedelmesen, de egy kissé tovább idő­zöm. (Bálijuk! Halljuk!) Én akarattal egy régi statisztikát vettem azért alapúi, hogy figyelem­mel kisérhessem a fejlődést, és következtetést vonhassak a mostani időre. Az 1881-iki statisz­tikát vettem elő. Akkor hogy álltak a községek vagyonilag? Kis- és nagyközségek összes va­gyona volt 98*9 millió, rendezett tanácsú váro­soké 62-8 millió, a törvényhatósági joggal fel­ruházott városoké pedig volt összesen 138­7 millió. Összesen volt tehát 289.9 millió, csak­nem háromszáz millió. Ezt azonban nem lehetett alapúi venni mint olyant, mely egészben jöve­delmez, s melynek egész jövedelme egészben felhasználható. Ezzel a vagyonnal szemben állt akkor, t. képviselőház, a kisközségeknek részint 7*9 millió terhe, a rendezett tanácsú városoknak 7*1, a törvényhatósági joggal felruházott városoknak 32'8 millió adóssága, vagyis összesen 47"9 mil­lió adósság, tehát természetesen ezt már a va­gyonból le kell számítani. Ugyanazon esztendő­ben utána néztem annak, hogy mit jövedelmez­hetnek ezek a törzsvagyonok, a melyek képessé tehetik a városokat arra, hogy kötelességüknek eleget tegyenek, és rájöttem arra, hogy körül­belül 27 millió forint volt az, a mit lehetett helyes n és törvényesen számításba venni. Az­után, hogy a számítási kulcs kijöjjön, hogy helyesen okoskodhassam, utána számítottam, hogy micsoda közigazgatási költségek voltak azok 1881 -ben, a melyek a községekre és városokra háramol­nak. Annak összege pedig 37 "4 millióra jött ki; tehát már 1881-ben abban a helyzetben voltunk, hogy a városok és községek is csak az esetben voltak képesek a rájuk ruházott és velük szü­letett közigazgatási kötelezettségek teljesítésére, hogyha még 11 millió forintot külön bevettek polgáraikon. T. képviselőház! Sajnálatos dolog az, (Hall­juk! Haljuk!) hogy nagyon, sokszor és méltán feljajdultak ezen az oldalon az adóknak nagy tömege ellen; pedig talán adókról a legkevésbbé lehet szólani ezzel szemben, a mi itt történik. A városok és községek annyira igénybe vannak véve, és annyira, úgyszólván ki vannak fosztva, hogy ma-holnap teljesen képtelenek lesznek arra, hogy kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Sa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom