Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

888, országos ülés 1899. január 4-én, seerdán. «•:, keríílhessék. Legkevésbbé pedig avval a módozattal, hogy azt mondják, mi nem exequálunk, de azért beszedjük. Itt nem exekuczióról van szó, hanem szó van arról, hogy önkéntes adományozás, vagy felajánlások czíménsem szabad beszedni. Ez nem is lehet máskép ; (Ügy van! balfelöl.) hiszen ha ez nem volna kizárva, hiszen ha csak execuczió útján nem volna szabad behajtani, de egyébként szabad lenne a kormányzáshoz szükséges eszközöket adó formájában beszedni, akkor az egész alkotmány homokra volna építve, (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) akkor nem volna könnyebb a világon valamely törvényt kijátszani, mint ezt. hisz akkor egyszerűen azt mondanák: kérem, ezek mindnyájan önként fizettek épúgy, mint azok a szavazók (Zajos helyeslés balfelöl.) a kiket zsandárokkal vittek oda az urnához. (Éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) A kormányhatalomnak annyi eszköze vau,;izúgyneve zett gyengébb, vagy kevésbbé gyenge nyomásokra, hogy exekuezió nélkül is keresztül viheti a maga akaratát, hogyha nem áll ott egy abszolút tiltó törvény, mint a milyen törvény ez. (Igaz! Úgy aan! bálfelől.) Azt is hallottam, hogy mindentől eltekintve, szükségjog az, hogy a kormány behajtsa az adót, és a kormányzatot, ha máskép nem lehet, rendeletekkel folytassa, mert nem lehet megállítani az állam gépezetét, nem maradhatnak azok a fizetések fedezet nélkííl. Akkor az egész budgetjog semmi, ha ez áll, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akkor budgetet sohasem lehetne megtagadni, akkor ugyanez az argumentum áll ott; hanem az, a mit szükségjognak mondanak, a mi alkotmányunk szerint nemcsak, hogy nincs megengedve, de az egyenesen ki is van zárva, mert azt az egyetlen esetet, a melyben a törvény azt mondja, hogy be lehet szedni az adót, a melyet az országgyűlés meg nem szavazott, bizonyos módozatok mellett, a törvény világosan preczizirozza és azt mondja, hogy csakis ebben az esetben és semmiféle más esetben nem; (Úgy van! balfel'dl.) tehát a többiekben semmiféle ezím alatt nem. Ilyen az 1715 : VIII. és az 1741 : XXII. törvényczikk; az első, a mely meglehetősen homályos, űgy hogy azért volt szükség a második törvényre, hogy azt még világosabbá tegye, így szól (olvassa): » Midőn pedig váratlan ellenséges berontás rendkívüli esete merülne fel, vagy pedig ily nehéz, rendes tárgyalás módját és alakját viselt változó és előre nem látott háború érdeke meg nem engedné, az ilyen esetekre az ország rendéi nemcsak tanácsosnak, de egyszersmind szükségesnek határozták, hogy a nádor és országprimás, továbbá a főpapok, országnagyok, vármegyék és szabad királyi városok, a mennyire és minél számosabban lehető, az országban és nem az országon kívül, egybehívassanak, kik az ilyen véletlen szükség esetét megvizsgálván, és azt az ország hasznára és szükségére elégségesnek találván, ezen adó tárgya, de nem az országnak egyéb ügyei iránt, tanácskozhassanak és végezhessenek«. Ezen egyetlen esetre volt ez korlátozva és még világosabban van az mondva az utána következő Í741:XXII. törvényczikkben. a mely így szól (olvassa): »Semmi más esetben, mint midőn vagy véletlen ellenséges berontás e Magyarországba, vagy pedig ezen országot egyenesen érdeklő viselt háború gátolná a rendes országgyűlés tartását, legyen helye a fentebb említett tőrvényczikkekben kijelölt országos gyülekezetnek*. Az egyetlen kivétel tehát, a melyet a törvény megesiged, az a háború, véletlen, váratlan berontás az országba, vagy támadó háború. Hogy ez az egy kivétel itt így mint kizárólagos preczizirozva van és meg van határozva, ez egyszerűen azt bizonyítja, hogy általában véve szükségjogról beszélni Magyarországon és ilyen általános sziikaégiog esetében azután magának jogot formálni ahhoz, hogy hasonlólag járjon el, egyszerűen nem szabad. Itt sem pestis, 'sem obstrakczió, sem semmi más nem jogosítja fel erre a kormányt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi különösen az önkéntes adófizetés kérdését illeti, erre nézve van nagy preczedensünk, mert az 1504. esztendőben szintén megtörtént az, hogy azt tapasztalták az ország törvényhozói, hogy bizony gyakran nem lehetséges az országgyűlésen végezményt hozni,, nem tudnak megegyezni arra nézve, hogy az adót megszavazzák-e, vagy sem, és minő mennyiségben, és hogy akkor azután ebből milyen zavarok keletkeznek. Ha meg méltóztatnak engedni, felolvasom az idevonatkozó törvényczikkelyt, a mely ennek az egésznek a képét adja, és mutatja azt, hogy az önkéntes adófizetésre nézve az alkotmány ellenére milyen volt őseinknek a nézete. (Halljuk! Halljuk!) Az Í504 : I. törvényczikk a következőket mondja, (olvassa): »Miuián gyakran meg szokott történni, hogy a rendek az országgyűlésekről zavarban távoznak és haza menve, egymástól elválva, egyik nem értve meg a másiknak szándékát és javaslatát, sok úr és megye saját szántából vagy idegen ösztönzésre *nélm magánhaszonért is (Igaz! Úgy van! Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások bálfelől: Az az igazi! Korelnök csenget.) valami adót, (Halljuk! Halljuk!) valami adót, . . . Rakovszky István: A zsidók! (Mozgás jobbfelól.) Hódossy Imre! vagy szubszidíumot ajánl fel a királyi felségnek, a mit látva, a megyék megoszlanak. Némelyik beleegyezik az ily fel-