Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-388
g(| 388. országos fllés 1899 ajánlásba, mások meg ellene mondanak és így lázadás, zavargás, és egyenetlenség támadván köztük, egyik a másikat, mint az ország szabadságának megrontóját rágalmazza. Ezért nincsen köztük sehol békés egyetértés és kölcsönös szeretet, és a királyi felség oly gyakran küld hozzájuk, hogy az a haszon és jövedelem, melyet tőlük remél, egészen fel megy a kiküldöttek, vagy adószedők költségeire*. (Felkiáltások a baloldalon: A viczinálisok!) Azért rendeli azután a törvény, hogy a mi adó kivettetik az országgyűlésen, azt mindenki fizetni kötelességének tartsa, ellenben az oly adóra nézve, a mely nincsen az országgyűlésen megszavazva, azt mondja (olvassa): »Ha pedig valamely vármegyék a maguk eltökélésébői és nem az egész ország megegyezése és akaratából, tudniillik az országgyűléseken kivtíl, valamely adót, vagy bármely engedelmet az ország régi szabadságának ellenére a királyi felségnek bármely módon és bármely ürügy alatt ajánlnának, vagy szolgáltatnának, akkor az ily vármegye nemeseinek közönsége ezen tényénél fogva egyetemleges hitszegé?, vügy hamis eskü büntetésében és becsületének, vagy emberségének elvesztésében (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások: Mitszegé8i imfámia! Nagy zaj.) elmarasz talt s elítélt, és az ország többi nemesei társadalmából kizárt és kirekesztett legyen.* (Zajos tetszés balfelöl) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezekből nyilvánvaló, hogy nálunk azzal, hogy az exekuczíót beszüntetik, és az önkénytes adófizetéseket elfogadják, nincsen szalválva, nincsen megtartva a törvény és nem hivatkozhatnak rá, mint mentő körűi menyre, mert azért meg vannak szegve mind azon törvények, a melyek sarkalapját képezik alkotmányunknak, és amelyek abszolúte tiltják azt, hogy az országgyűlésen meg nem szavazott adókat szedjen a kormány, és a melyek semmiféle szükségességet, semmiféle kivételt e tekintetben nem ismernek és meg nem engednek, véletlen, ellenséges berontást, vagy háború esetét kivéve, a mely most nincsen. Szembeszökő ezek után, t. képviselőház, hogy a mit a kormány jelenleg tesz, az legsarkalatosabb és legvilágosabb törvényeinkbe beleütközik. (Élénk hdyedés a bal és szélső baloldalon.) Kubik Béla: Hitszegés! Hódossy Imrei Keresnek is mentséget, keresnek mindenféle czímeket, hogy igazolják eljárásukat. Egyike azoknak volt az a bizonyos törvényjavaslat, a melyet a szabadelvű klubban aláirtak, ezt először törvényjavaslatnak hallottam nevezni, azután itt Hegedűs Sándor manifesztum nak mondta, utoljára pedig azt olvastam róla, hogy az nem egyéb, mint manifesztáeziója annak, hogy a kormány pártjában megvan az »animus legem ferendi«, vagyis megvan a szándék arra, \ >. január 4-én, szerdán. hogy a törvényt megalkossák, a mely felhatalmazást ad a kormánynak az adók beszedésére; hanem, hogy ezen szándékot keresztül nem vihette az itteni körülmények miatt. Először is, t. ház, ha ezen magánjogi fogalmat bevisszük a közjogba, a mit én akczeptálok, akkor én azt mondom, hogy legelőször is azon szándéknak, melyet ily erővel akarnak felruházni, nagyon érett megfontolás alapján kellene megnyilatkozni ; itt pedig, hallottuk, hogy ez meglepetésszerűig lett előterjesztve, (Mozgás jóbhfelől.) tehát valami nagy, érett megfontolás alapján hozva és nyilvánítva nem lehetett. De ettől egészen eltekintek, t. ház. Az atkotmányjogi törvények nem szándékról beszélnek, hanem törvényekről s egyáltalában csak azon szándék birhat jogi hatálylyal, a mely a törvények által megszabott formák között nyilatkozott meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, méltóztassék figyelembe venni, tisztelt ház, egy példát. (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon) így a legfelsőbb ítélőszék bíráinak többsége halálos ítéletet mondhat ki — természetesen — a megfelelő előfeltételek mellett. De már most képzeljük, hogy a legfőbb ítélőszék négy tagja, mely többséget képez, otthon, vagy pedig egy kaszinóban valakire halálos ítéletet szab ki: vájjon ez oly erővel bírónak nevezhető-e, mint a fentebbi ítélete? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfélól. Elnök csenget.) Azt fogják rá mondani, az előfeltétel, hogy annak a négy úrnak szavazata súlylyal bírjon először az, hogy az illető vádlott vád alá helyeztessék, azután az első bíróság által elítéltessék, azután a másodbíróság által ítéltessék el, . . . Mandel Pál: Ez nem szükséges! (Zaj hal felöl.) Hódossy Imre: . . . aztán, hogy a királyi kúria tanácsülésén tanácskozás tárgyává tétessék és a többi; a nélkül pedig a négy bírónak ez a szavazata semmis. Itt pedig arra azt kell mondanunk, hogy igens, azoknak az uraknak szava nagy és döntő súlylyal bír azon előfeltételek mellett, hogy először egy törvény ide behozassák, itten az illető bizottságnál tárgyaltassék, a harmadik felolvasáson kereszttílmenjen, megszavaztassák a felsőházban és a király ő Felsége által is szentesíttessék; a nélkül ez is olyan semmis, mint annak a négy bírónak írása volna. (Helyeslés balfelöl.) Nem Hraim, semmiféle ürügy alatt — mondja a világos törvény, — és semmiféle czímen nem lehet országgyűléssel meg nem szavazott adót behajtani és így sem ezen, sem más formában nemcsak behajtani exekuezió val, de sem venni, sem kormányozni nevn lehet. Mindez, t. képviselőház,. . . (Zaj jobbfelől.) I Ivánka Oszkár: Meglátjuk, ki lesz ott az