Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

358 422. orsxágoe üUu 1899. mirczins 9-éu, csütörtökön. vámterület jogi szentségét nemcsak érinteni merték, de megakarták tagadni azt, hogy az 1867: XII. törvényczikkben az önálló vámterület jogi állapota van lerakva. Fényesebben szólnak ezen szavak minden oda bigygyesztett indokolásnál és én azért teljesen megnyugszom ebben. Engedje meg nekem az igen tisztelt képviselőtársam, én is mélyen fájlalom, hogy olyan korszakokat értünk, a midőn ezeket politikai eredményeknek kellett venni, de az ischl-í klauzulával szemben vívott harczunk méltó arra, hogy a történelem számára is kellő világításban álljon, é«, — ha nem is a gyakorlati élet terén, — de mint politikai értelemben vett eredményt ő is akczeptálni fogja azt a tényt, hogy mikor Magyarországon akadt egy kormány, a mely Magyarországra nézve ki akarta zárni azt, hogy az Önálló rendelkezés fogalma alá az önálló vámterületnek jogi állapota bevonassék; mikor akadt egy kormányelnök, a ki Magyarország és Ausztria közt a kereskedelmi szerződés megkötésének a jogát is vitathatónak tartotta, sőt azt egyenes kizárta; midőn akadt egy kormányelnök, a ki Magyarországnak azon esetre, ha a vámszövetségi viszony nem jön létre, a külföldi államokkal való külön szerződési jogát elismerni nem akarta, midőn mindezt az ischl-i klauzulában úgy akarta megörökíteni, hogy ez örök időre maradjon meg: akkor tiszteletteljesen kérdem igen tisztelt képviselőtársamat, nem kötelességünk-e nekünk az ország színe előtt mint politikai eredménynyel beszámolni azzal, hogy akadt egy tiszteletreméltó politikusa ennek az országnak, a ki, bár más párton áll, mint mi, Széll Kálmán, érdemeket szerzett azzal, hogy a nemzetet ezen tehertől megszabadította. (Élénk helyeslés balfelől.) Én nyugodt lelkiismerettel zárom le azt a számadást, a mely azzal végződik, hogy Magyarország ezen na<ry csapástól megszabadult. {Élénk helyeslés balfelöl) T. ház! Csak néhány pillanatig még. Azoknak a dolgoknak, a melyek történtek, nemcsak a hisztórikonja, nemcsak a végrehajtása, de mindenkinek a tájékozása szempontjából szükséges, hogy úgy álljanak ezek a külföld előtt, a mint azok értve voltak. A mélyen tisztelt miniszterelnök úr ismételve felhozta már, a mint annak idején az a paktumban is felvétetett: ezen, gazdasági kiegyezésre vonatkozó prolongáczió esetleg a jelenlegi állapotnak az önálló rendelkezés alapján való meghosszabítása 1903., illetve esetleg 1904-ig is prognoztizáltatik. Csak megjegyzem, hogy nem szabad egy pillanatig sem kételynek férni ahhoz, — miután ismételten szóba került a dolog, a nélkfíl, hogy ennek másik kautélája felemlíttetett volna, — hogy az 1904-ig szóló meghosszabítás azonban az úgynevezett obstrukczió elől csak akkor védné meg a kormányt, ha és a mennyiben a külföldi államokkal kötött nemzetközi szerződések is, melyek 1903-ig lejárnak, 1904-ig prolongáltatnak, szóval az 1904-ig való prolongáczió szükségszerííleg önmagában hordja azt a másik feltételt, hogy a nemzetközi szerződéseket is azon esetben 1904-ig prolongálni kell. Még két reflexsziót teszek a törvényjavaslatra, azután befejezésül még egy nem engem illető személyes kérdésben akarok Barta Ödön barátomnak egy pár felvilágosítással szolgálni. Első kijelentésem az, hogy ebben az 1. §-ban az 1898 : I törvényczikkre történik utalás. Miután az 1898 :

1. törvényczikk 1. §-ában olyan idézetek foglaltattak, melyek a vámszövetségi viszony fentartására utalnak, és miután tapasztaltuk azt a múlt vitákban, hogy maga a t. pénzügyminiszter úr ezeket a hivat kozásokat ellenünk mint érveket hozta fel, azt mondván, hogy magunk hozzájárultunk oly törvényszakasz prolongác^iójákoz, mely a vámszövetségi viszony fentartását igazolja, minő alapon védekezzünk azzal, hogy az 1896. január 1-étó'l már az önálló vámterület jogi álláspontján állunk? Hogy a jövendőben minden kétségkívül eloszlattassék az a félreértés, hogy ebben az első szakaszban történő hivatkozások alatt nem értetik a vámezövetségi viszony, erre nézve a t. miniszterelnök úr akár hallgatással, akár nyilt deklaráczióval, talán meg fogja erősíteni álláspontomat, hogy miután ezen törvényjavaslat elé egy oly preambulum került, mely minden kétséget kizárólag konstatálja, hogy 1898. január 1-étől Magyarország az önálló vámterület jogi álláspontján áll, minden ezzel ellentétes hivatkozás teljesen jogosulatlanná tenné azt a konzequencziát, mintha a preambulummal ellenkezőleg Magyarországon a vámsíövetségi viszony prolongáltatott volna. Másodszor ezen törvényjavaslatnak van egy szépséghibája, a melynek az a hátránya, hogy rettenetesen hasonlít az úgynevezett ischli klauzulához. A 2. §. azt mondja, hogy az 1898:

1. törvényczikk 1. §-ában megállapított feltételek mellett az 1898 : XIII. törvényczikk 1. §-ának a rendelkezései a törvényhozás további intézkedéséig változatlanul hatályban maradnak. Kétségtelennek tartom, hogy a t. miniszterelnök úr az 5. §-ra való tekintettel proponálja azt így, vagyis ha időközben a törvényhozás más intézkedéseket tartana szükségeseknek, akkor ezen intézkedések önmaguktól megszűnnének. Azonban miután ez »a törvényhozás további intézkedéséig« egy bizonytalan, egy prekárius prolongáczió, erre vonatkozólag azt ajánlom a t. miniszterelnök úr és a t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe, hogy így kodifikálva, ez a dolog egyáltalában