Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országos fllés 1899. niárczins 9-én, csütörtökön. 355 lyekkel tudniillik fentartatnak az állapotok, hatályukat veszik »1899. június 30-ika előtt is, ha a jegybankü<ryre és az azzal összefüggő kérdésekre, nemkülönben az 1. §. szerint szabályozott többi ügyekre nézve is, — az utóbbiakat illetőleg az 1867 : XII. törvényezikk értelmében és az abban meghatározott módon, — a magyar korona országai és b* Felsége többi királyságai és országai között egyezmények köttetnek és azok törvényerőre emelkednek.» Ez a szakasz tehát azt mondja, hogy ezek hatályukat vesztik akkor, a midőn létrejön az egyezmény a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai s országai között, vagyis létrejön a vámszövetség! A jelen szakasz pedig azt mondja, hogy ez az ideiglenes törvény hatályát veszti abban a perezben, a midőn a jeirybaiiktisryre és az összes gazdasági kérdésekre, nemkülönben az 1. §. szerint szabályozott többi ügyre nézve végleges törvényhozási intézkedés lép hatályba. Hát, t. képviselő úr, ebben az eltérés igen egyszerű, és annak igen természetes oka van. Akkor, midőn a 4. §. az első törvényjavaslatba, a mely októberben, vagy novemberben tétetett a ház asztalára, bevétetett, az akkori kormány abból a természetes felfogásból indáit ki, — nem volt semmi oka arra, hogy más rezultátumra jusson, — hogy a vámszövetségi törvény létre fog jönni és a végleges rendezkedés a vámszövetség utján, úgy a mint az 1867 : XII. törvényezikk 61. §-a eíőirja, fog rendezést nyerni. És azért tisztán csak az osztrák tartományokkal való egyezmény utján létrejövendő törvényhozási intézkedés van felemlítvp, mint olyan, mint a mely ha létrejön, a törvény hatályát veszti. Nekem más helyzettel kellett számolnom ; nekem azzal kellett számolnom, mikor ezt a törvényt beadtam, hogy habár az egyezményre, a szövetségre való törekvés bennem él, és erősen él, de azon eshetőséget is szem előtt kellett tartanom, hogy a vámszövetség minden törekvés és jóakarat daczára létre nem jön; hogy talán nem lesz lehetséges eoyezméuyileg rendezni az ügyet, és hogy mi talán azon helyzetbe jutunk, hogy a végleges rendezkedést a vámszövetségi állapotok tartalmának fen tartásával, de egyoldalú alapon és a viszonosság kikötésével az 1867 : XII. törvényezikk 58. §-a alapján és 68. §-ának rendelkezése szerint fogjuk eszközölni. Én tehát ezt az eshetőséget nem akartam kizárni, a mely eshetőség előállhat a mi akaratunk ellenére, s a melyet én nem preferálok, — preferálom a másikat, — de ha előáll, el kell fogadnom akár akarom, akár nem, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) mert valaminek kell történnie. (Helyeslés jobb és balfelöl.) Hát azt kérdem én, miben szorítja meg az ország jogát ez a szakasz ? Abban-e, hogy azt mondja bővebb, nagyobb latitude-del, mint a régi törvény, hogy »mindaddig, míg az országgyűlés törvényesen intézkedik«. Ebben minden benne van ; benne van a vámszövetség, s beune van az egyoldalú rendezkedés esete is. (Élénk helyeslés a jobb- é& baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A másik törvény megszorító; a másik torvény ezt az esetet kizárta, és az adott viszonyok között esetleg azon helyzetben lettünk volna, hogyha mégse jönne létre, minden törekvésünk daczára, alkotmányos utón, vagyis egyezkedés utján a vámszövetség, ezt a törvényt kellett volna megváltoztatni, mert az a törvény akkor bizonyos hézagot mutatott volna fel. (Ügy van! Ügy van jobbfelöl.) Hát, t. ház, megvallom igazán, csodálkozom, hogy a t. képviselő úr éles esze ezt az indokot ki nem találta; de hogy függetlenségi alapon, az önálló vámterület önálló hívének hitvallása alapján szemrehányást lehessen nekem tenni azért, hogy inert tekintettel vagyok az egyoldalú rendelkezésre is, én nagyobb latitudeot engedek, ha az szükségessé és elkerülhetetlenné válnék, (Igaz ! Úgy van! Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon) azt a szemrehányást, hogy én, a vámközösség hive, az egyoldalú és önálló intézkedésnek a lehetőségét az 1867 : XIÍ. törvényezikk 68. § a értelmében az önálló vámterület jogi alapján fentartom, ezt már megvallom, nem értem. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) T. képviselőház! Gondolom ezzel a lényeges ellenvetéseket (Halljuk! Halljuk!) a magam részéről szemle alá vettem és arra azt, a mit viszonzásul és válaszúi adni akartam, meg is adtam. Azzal zárom ezt a felszólalásomat, hogy a t. képviselőház ne tekintse a diszkussziót a nagy közgazdasági kérdés felett még csak megindítottnak sem, annak pedig épen ne tekintse, hogy ezzel ennek a kérdésnek bármily irányban prejudikálva van. Az én hitvallásomat letettem a ház színe előtt: én a közös vámterület hive vagyok olyan feltételek és olyan módozatok mellett megkötendő vámszövetség alapján, mely ennek az országnak gazdasági, földmívelési és iparfejlesztési érdekeit biztosítja, védi és lehetővé teszi, mert azt hiszem, és arról vagyok meggyőződve, hogy akkor ennek az országnak gazdasági érdekei a maguk egyetemességében jobban megvannak óva, őrizve, mint azon az utón. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) De beszéljünk erről máskor. Megfogjuk mindazt mondani, a mit ennek a tételnek — mert én csak tételt állítottam fel — bizonyítására, illusztrálására, vagy önök részéről ennek a tételnek ezá folatára, vagy lerontására jónak, helyesnek, al45*