Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

354 Í2S. országos iííég 1899. márcrins 9-én, cgfltSrtSkön. mint a t. képviselő ár a maga észrevételeit megtette, leszek szerenesés a következőkben azokra reflektálni. A mi először azt illeti, hogy a miniszterelnök némi tiszteletlenséget követett el a parlament iránt azzal, hogy ime tárgyalás alatt van egy törvényjavaslat, mikor még egy másik törvényjavaslat e kérdés körül szinte a ház asztalán fekszik, és ebben az új törvényjavaslatban indokolás sincs, erre vonatkozólag legyen szabad tiszteletteljesen megjegyeznem, hogy a t. képviselő úrnak, engedelmet kérek, tévedni méltóztatik ; én a múlt ülések egyikén, akkor, a mikor volt szerencsém beadni az 580, számú törvényjavaslatot, az 561. számút visszavontam. (Úgy van! jobbfelöl.) Ez az egyik. A mi most már azt illeti, t. képviselő úr, hogy ez a javaslat, ez az én törvényjavaslatom, tudniillik az 580. számú, nincs indokolással ellátva, hát, kérem, ez nem tiszteletlenségből történt, épen nem; hanem én azt hittem, t. képviselőház, hogy annyira ismeretes ez a kérdés ma már a t. ház minden tagja előtt, annyira otthonos mindenki ebben a kérdésben, annyira kevéssé eltérő — a mire leszek szerencsés visszatérni — ez a javaslat érdemi intézkedéseiben attól a javaslattól, a melyet visszavonni voltam szerencsés, és azon eltérések annyira világosak, annyira könnyen átérthetők, annyira természetesek, hogy én azt gondolom, t. kép viselőház, hogy miután előbbeni javaslatunk indokolva volt, miután már programmbeszédemben jeleztem az eltéréseket, a melyeket szándékozom felvenni az ezen diszpozicziókat magában tartalmazó törvényjavaslatba; miután tudtam, hogy a pénzügyi bizottság tárgy-ami fogja ezt a törvényjavaslatot és jelentéssel járói a ház elé, valóban semmiféle nagy bűnnek, vagy nagy dolognak, mulasztásnak, tiszteletlenségnek — gondolom — épen nem tarthatják azt, hogyha én most a törvényjavaslatnak indokolásától tartózkodom. Nem fog a t. képviselő úr engem rajtakapni valami tiszteletlenségen a ház iránt, szándékosan semmiesetre sem. És azt hiszem, hogy ez sem volt szándékos semmiesetre sem, és hogy ezen magyarázat után mindenki fel fog engem menteni az alól, hogy ezen törvényjavaslatot indokolással ellássam. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Már most a t. képviselő úr nagy érdemi eltéréseket lát ezen és a másik javaslat között, és azt mondja, hogy ezeket fel kell deríteni, mert itt valami lappangó, valami titkos, valami elrejtett indokok vannak, a melyek az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezéseit esetleg alterálják, illetőleg alterálják azt, hogy ez a kormány, bár mondja, de nem teszi, épségben tartsa és applikálja az 1867 : XII. törvényczikk minden betűjét. (Helyeslés jobbfelol.) Hát, t. ház, először is azt kell megjegyeznem, hogy ezt a vádat tisztelettel, de egész határozottan vissza kell hogy utasítsam, mert azon kormány és azon törvényjavaslat ellen, a mely bevezetésében az 1867 : XII. törvényczikk 58. §-ának világos betűjére, annak czitált szövegére építi fel azt a tant, hogy ez a törvényjavaslat az Önálló rendelkezés alapján akarja fentartani a gazdasági állapotokat egy évre; önálló rendelkezésből azért, mert támaszkodik az 1867: XII. törvényczikk 68. §-ának világos rendelkezéseire, a melynek folytán, miután a vámszövetség ugyanazon törvényczikk 61. §-a értelmében létre nem jött, előállott Magyarországra nézve az önálló vámterület jogi állapota ; a mely javaslat így vezeti be magát, azt azzal vádolni, hogy valami titkosat rejt magában, a mi annak a törvénynek szellemével meg nem egyezik, gondolom, nem lehet, (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) és mert erről van szó, e megjegyzését a t. képviselő úrnak kell, hogy ezáfolatlauúl ne hagyjam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Egy nagy ellentétet akar a képviselő úr ezen és az előbbi törvényjavaslat közt felfedezni. Épen ellenkező utat követve, mint előbb, mert előbbeni fejtegetéseiben az eltéréseket diffikultálta, most pedig nem diffikultálja, hanem kiemeli és azt mondja, hogy ez vagy vívmány, vagy nem vívmány. Azt mondja a t. képviselő ár: miért mondja a miniszterelnök ezt vívmánynak, ha nem az. Hát t. képviselő úr, én seholsem mondtam, sehol sem említettem egy árva betűvel se, hogy ez vivmány. Ez egyszerűen az 1867 : XII. törvényczikk világos, sőt idézett szavaira felépített definicziója az önálló vámterület jogi állapotának. Nem vívmány senki irányában, nem konczesszió senkitől, hanem egyszerűen konstatálása a törvényes állapotnak és az ország világos jogának, melyet őrzünk, fentartunk, és a melyet senki kétségbe nem von. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Már most a t. képviselő űr fővádjára térek át, arra, a mit konkrété definiálni méltóztatott, szememre vetvén azt,- hogy ebben a javaslatban az 5. §. eltér az előbbi javaslat 4. §.-tól, a mi pedig nézete szerint ennek a törvényjavaslatnak hátránya, a másiknak pedig előnye. Ebben az eltérésben, mondja a t. képviselő úr, valami titokzatosnak kell lappangania, a mit ő nem éi t, nem helyesel. Hát leszek szerencsés a t. képviselőház előtt kifejteni, miben van az eltérés és azt hiszem, az én álláspontom és a javaslat álláspontja a helyes és jogosult. Az eltérés, t. ház, abban van, hogy az előbbeni törvényjavaslat 4. §-a ezt mondja (olvassa) : *Az 1. §-ban foglalt reodelkezések« a me-