Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országos ttléa 1899. márczias 9-én, esütortBkftn. 353 és hosszas, e részben való megfigyelések és tanulmányok eredménye, — arról a helyről itten, a hol most szomszédom ül, vallottam ugyanazt, ezelőtt 24 évvel, hogy ez ország gazdasági és pénzügyi érdekei megóvhatok a közös vámterület kötelékében is. (Úgy van! jobb felől) Én azt tartom, hogy egy vámszövetség, olyan, a mely az ország összes gazdasági érdekeit a maguk egyetemében figyelemben tartja, a mely azokkal számol, és a mely ezeknek és ezek fejlődésének megfelel, és a mely ezeket és ezeknek a fejlődését igenis lehetővé teszi, a mely tehát részleteiben, stipuláezióiban, feltételeiben annak felel meg, hogy ez az ország gazdaságilag élhessen, fejlődhessék és erősödhessék, Magyarország gazdasági és állami érdekeinek megfelel. Mindaddig, a míg mindezen nagy gazdasági érdekek biztosíthatók a vámközösség keretében, — és igenis, azt tartom, biztosíthatók benne, — nem áll Magyarország érdekében a külön vámterület útjára áttérni, a mely hangzatos, szép jelszavakkal, de rázkódtatásokkal jár, és a melyben ezen érdekek és azoknak egyeteme talán nem óvhatok meg azzal a nyugalommal és azzal a biztonsággal, mint a vámszövetség keretében, (Úgy van! Helyeslés jobb felől.) A vámközösség még nagyobb érdeke az osztrák tartományoknak; iparukra nézve egyenesen élet- és létkérdés. És azért remélem, t. ház, meg fogja a két fél végre is érteni egymást, én arra fogok törekedni, hogy neesak ezen esztendőben tartassék fenn a vámszövetség és a vámközösség állapota, hanem rendeztessék ez a kérdés az ország világos és kétségtelen jogainak sértetlen fentartásával, megőrzésével és szabad elhatározásunkkal állandóan és véglegesen, megnyugtatására azoknak a nagyfontosságú közgazdasági érdekeknek, a melyek megnyugtatást igényelnek, várnak, mert az ország vitális érdeke az, hogy megnyugvás legyen ezen a téren, hogy végre mindenki tudhassa: minden gazdasági érdekében és momentumában mi áll előtte évek sorára s a szerint rendezkedjék be, mert csak biztos alapokon fejlődhetnek gazdasági érdekeink és gazdasági életünk. (Úgy van! jobb felől.) Hát igenis, mi igyekezünk vámszövetséget kötni az 1867: XII. törvényezikk 61. §-a alapján. Ha nem lehet, számolni fogunk az adott helyzettel és a lehetetlenség tényével; akkor egy bizonyos időre és hosszabb időre, — és nem titok a t. képviselőház előtt, hogy ezen idő 1903-ig, illetve 1904-ig van kontemplálva,— egyoldalú intézkedések alapján, az 1867 : XII. törvényezikk 58. §-ának értelmében és az önálló vámterületnek jogáliapota alapján az 1867: XII. törvényezikk 68. §-ában fentartott Önálló rendelkezési jogunkból folyólag fenn fogjuk tartani a mai állapotokat, azokkal a módosításokkal, a melyek a t. ház asztalán levő KÉPVH.KAPLÓ. 1896—1901. XX. KÖTET. törvényjavaslatokban le vannak téve, (Úgy van! jobbfelől.) Ezeket, gondolom, kellett mégis arra nézve megmondanom, hogy a t. háznak minden tagja egész világosságban és egész preczizióval ismerje ennek a kormánynak gazdasági hitvallását és törekvéseinek lássa czélját és útjait. Többet ärről szólani, résdetesen motiválni azt, hogy miért tartom inkább az ország érdekében levőnek adott feltételek alatt a közös vámterületet, mint az önálló vámterületet, akkor leszek szerencsés, midőn ezt az egész nagy kérdést a maga tömegében a maga részleteinek minden ágazatában bonnzkés alá vehetem, akkor erről igen szívesen és igen részletesen fogok majd nyilatkozni. (É'énk helyeslés jobbfelől.) Ennek eljön az ideje, majd ha a költségvetési tárgyalások befejeztetnek, a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat, a házszabályok tárgyalása befejeztetik; az általam bejelentett programm alapján a ház napirendjére kerül a nyári idény előtt, tehát nem sok idő választ el tőle. Most, t. képviselőház, még csak ezt jegyzem meg. Az előttem szóló t. képviselő urak egyike, ha talán nem is a közvetlenül előttem szóló, de az ülés elején felszólalt Polczner Jenő képviselő úr megizente nekem ezen a téren a háborút. Hát kérem, én elfogadom ezt az üzenetet. Gr. Benyovszky Sándor: Én nem izentem meg neki! (Altalános, zajos derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Én elfogadom ezt a harczi riadót, ezt a bejelentést, és igen szívesen fogok állni elébe, azzal a nyugalommal, azzal a tárgyilagossággal, és azzal a tisztelettel, a melylyel viseltetem nemcsak e kérdés iránt, de minden nézet és minden meggyőződés iránt. (Általános helyeslés.) És azért már most kérnem kell a t. képviselőházat, méltóztassék Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselő úrnak határozati javaslatát, — a melyet ezen törvényjavaslat ellen benyújtott, és a melyben kéri a t. házat, hogy határozza el ma már, inczidentaliter, az önálló vámterület felállítását és utasítsa a kormányt, hogy arra nézve tegyen intézkedéseket, — el nem fogadni, hanem azt mellőzni legyen szives. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Most, t. képviselőház, gondolom, kötelességem azokra, a miket a közvetlenül előttem szólott Barta Ödön képviselő úr felhozott, némely észrevételeket tenni, és azokra, a mikkel támadta ezt a javaslatot és támadta az általam mondottakat, válaszszaí szolgálni. Igyekezem azon szives óhajának eleget tenni, hogy némely homályos pontokat a homályból kibúzva, megvilágítsak, ha talán nem is leszek szerencsés mindannyíjába világosságot önteni, a melyeket a t. képviselő úr homályosaknak tart, de egynémelyikre talán. Eszel a szándékkal fogok hozzá és Borjában, a 4*