Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

352 422, országos ülés 1899. márczlus 9-én, csütörtökön. a melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam, mint megkülönböztetést az akkorival szemben felemlített és kilátásba helyezett. Ez a kérdés. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, fentartok magamnak minden további argumentácziót a kiegyezés annak idején való tárgyalására, és a magam részéről azzal zárom beszédemet, hogy nekem Magyarország közgazdasági önállósága politikai hitvallásom. »Istensége*, mint Kossuth Lajos mondotta. »Az Isten nem halt meg, habár az oltár körűi a hivők meggyérültek, de az ámítások köde lejár, szétfoszlik, és az oltár ismét be fog népesedni.« Nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam nyilatkozatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Széll Kálmán miniszterelnök ! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A gazdasági és pénzügyi kérdések azon nagy complexusa, a melyet közönséges szólamban az Ausztriával fenforgó kiegyezés kérdésének szoktunk nevezni, oly terjedelmű, oly fontos és az állami gazdasági élet minden részét mélyen átölelő kérdések lialűüizát képezi, hogy én ezen perczben nem szándékozom ennek a nagy kérdésnek fejtegetésébe és méltatásába belemenni. De ha ezen nagy kérdést, a melynek helyes és szerencsés megoldásától függ az ország gazdasági fejlődése és anyagi ereje, anyagi élete, és így alapját képezi egész állami létének, űiost fejtegetéseimben fel nem ölelem, nem azért nem teszem, mintha kerülni akarnám ; igen szívesen meg fogom ragadni az első alkalmat, a mely jelentkezni fog, hogy erről a kérdésről és annak minden részéről és vonatkozásáról a lehető legnagyobb terjedelemben, a lehető legbővebben nyilatkozzam. (Általános helyeslés.) És ne is tekintsék tiszteletlenségnek azon t. képviselő urak, a kik ezen kérdésről tegnap és ma terjedelmesen és hosszasan nyilatkoztak, hogy én a nagy gazdasági kérdéssel összefüggő ezen, indokolásuk, fejtegetésük méltatásába most nem ereszkedem. Ezt én azért nem teszem, mert a jelen törvényjavaslat, keretébe nem vélem beilleszthetó'nek ezen nagy kérdést a maga összes nagy részleteivel, azokkal a nagyfontosságú indokokkal, a melyek elhatározók arra nézve, hogy valaki állásfoglalásában a vám kérdését illetőleg válaszszon a vámközösség elve, va

gV pedig az önálló vámterület elve között. A jelen törvényjavaslat, t. ház, nem öleli fel a kérdést, az nem tartalmaz egyebet, mint egyszerűen a folyó év végéig rendezni óhajtja az Ausztriával fenforgó gazdasági kérdéseket, nem sikerűit ugyanis az 1867 : XII. törvényczikk 61. §. alapján a vám szövetséget az osztrák tartományok képviseletével megkötni, — habár, miként méltóztatnak tudni, az illető törvényjavaslatok úgy ebben a házban kellő időben letétettek, miut letétettek a Reichsrathban is, a tárgyalások megindultak s a képviselőház pénzügyi és gaz lasági bizottsága a javaslatokat tárgyalta, átvizsgálta és véleményes jelentéssel a ház asztalára visszaterjesztette. Hosszas tárgyalás anyagát képezték a Reichsrathban is, az ott előterjesztett hasonló j^vasiatoknak egész complesasa; — az ezután czélba vett rendezés nem jöhetett létre, mert ezen törvényjavaslatok nem finalizáltathaüak, most azou helyzetben vagyunk tehát, hogy ideiglenesen kell ezen kérdéseket egy évre rendezni, Már most miként akarja a jelen javaslat ezen ügyet rendezni? Ugy a mint nem is akarhatja másként, hogy az Í867: Xíl. törvényczikk 58. és 68. §-ainak világos értelme és rendelkezése szerint az önálló rendelkezés alapján egyoldalúlag fentartja a mai gazdasági állapotokat annak a feltevésében, hogy ugyanazokat, a miket mi fentartuuk, ugyanazokat fenn fogják tartani és respektálni a visszonosság elvének alapján odaát is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen kérdés szűk keretébe tehát már csak azon szempontból sem volna helyén belevonni a vámkozösség és külön vámterület nagy kérdéseinek vitatását, mert hiszen, t. ház, akármennyire lelkes híve legyen valaki, vagy — mint az előttem szólott t. képviselő űr magát kifejezte — akármennyire istensége legyen valakinek politikai és gazdasági nézeteiben és meggyőződéseiben az önálló vámterület, talán csak mégsem képzeli, hogy azt ebben az évben megcsinálni lehessen. Addig is tehát, a míg ezen kérdést a törvényhozás akár így, akár ú^y, végleges rendelkezés útján, annak idejében eldönti, a fennálló állapotokat fenn kell tartani. (Hdyeslés a jobboldalon.) Már most, t. ház, én nem habozom kijelenteni, — mert gondolom, az ellenkezőt nem is várja senki, és azt mindenki természetesnek tartja, — hogy igenis, én a vámközösségnek és a vámközösség elvének őszinte és meleg barátja és híve vagyok. Hiszen programmbeszédemben volt szerencsém kijelenteni, hogy mi azon alapon állunk, hogy a közgazdasági kiegyezést nemcsak erre az évre, a mai alapon állva akarjuk rendezni, hanem a végleges rendezést és az 1867: XII. törvényczikk rendelkezésének szemmel tartásával, vámszövetséggel ha lehet, egyoldalú intézkedéssel ha kell, de a mai állapotnak lényegben fentartásávalés annak keretében szándékozom 1903 ig esetleg 1904-ig rendezni. (Élénk helyeslés jobb- és bálfélől.) Én igenis, annak a meggyőződésnek adok kifejezést ezúttal is, a mely meggyőződés nem most alakúit bennem, a mely nézetem nem most született meg, hanem régi, hosszas tapasztalások