Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. orsiágos fllés 1889. márczins 9-én, csütörtökön. 343 úgy kerííljön ki, mint önrendelkezéstí, független, szabad állam, vagy pedig arról van szó, hogy ebben a csődben elvesztvén államiságának azon biztosítékait és garantiájit, a melyeket Deák Ferencz jónak látott az 1867 : XII. törvényczikkben ellensúlyúi lerakni, menthetetlenül, visz szavouhatatlanúl, végleg beolvadjon gazdaságilag és közjogilag is, az egységes osztrák monarchiába. Ha mi nem ezt az utóbbit, nem ezt a dicstelen véget akarjak, hanem ha azt akarjuk, hogy ebből a csődből Magyarország, mint önrendelkezésű, független, szabad állam kerííljön ki, akkor ennél a csődnél minden habozás, tétovázás nélkül, haladéktalanul ki kell tífzni Magyarországnak úgy gazdasági, mint politikai önállóságának és függetlenségének a lobogóját (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az 1867-iki alkotások összeomlásánál mindenkinek be kell látnia, hogy Magyarországnak és ^Ausztriának gazdasági viszonyait e két államnak 30 év alatti átalakulása folytán egészen új és olyan alapokra kell fektetni, melyek a két állam természetének jobban megfelelnek, mint azok az alapok, a melyekre a két államnak gazdasági viszonyai 1867-ben építve lettek, (Zaj. Halljuk l Halljuk! Elnök csenget.) Az az alap, t. ház, a melyre ma Magyarország közgazdasági viszonyait helyeznünk kell, törvénylink és alkotmányunk szerint nem lehet más, mint az osztrákoktól való teljes különválás az önálló vámterülettel és a külön magyar banknak a- felállításával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországnak ma nincsen más és sürgősebb feladata, mint az, hogy félretéve minden papiros-biztosítékot, minden provizóriumot, minden hercze-hurczát, minden halogatást, a legnagyobb erélylyel siettesse a zavarosból való kibontakozást, az ő gazdasági önállóságának haladéktalanul leendő megvalósítása által. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én igazán nem értem, hogy hogyan lehet az, hogy ezek daczára is Magyarországban a kiegyezésnek, a vámközösségnek még mindig vannak hívei. Ezek a hívek, szerintem, két csoportba oszthatók. Az egyik csoport ragaszkodik a kiegytzéshez annak pénzügyi és gazdasági előnyei miatt. A másik csoport ezeket az előnyöket el nem ismervén, a kiegyezést pusztán politikai okokból tartja szükségesnek. Amannak a csoportnak a tagjait bizonyos képzelt magyar mezőgazdasági érdekek kötik a vámközösséghez és az ebből folyó gazdasági viszonyhoz. Ok ugyanis azt mondják, mint gróf Benyovszky Sándor t. képviselőtársam is az imént említette. hogy a gazdasági különválás esetén az osztrákok a magyar gabonára vámot fognának vetni. i Ennek, t. ház, ha bekövetkeznék, nem az lenne a hatása, a mit némelyek oly helytelenül hirdetnek, hogy a gabona ára a magyar piaczokon az osztrák vámtételekkel lenyomatnék, hanem az lehetne a hatása, hogy a gabonának ára Ausztriában a vámtótelekkel felemeltetnék. Azt is mondják, hogy gazdasági különválásunk esetében az osztrákok nem fognák többé a mi nyers terményeinket vásárolni. Már ezt is nagyon bajos elhinni, mert hát nem tudom, hogy akkor az osztrákok mit fognának tenni, és az ő gyáraik mit fognának feldolgozni. De ha ez az eset mégis megtörténik, ennek nem lehetne más következése, mint az, hogy miután az az ország, a honnét Ausztria ezután az ő nyers terménybeíi szükségleteit vásárolni szándékoznék, csak nyerstermelő ország lehet, mi a mi nyers terményeinket azoknak fognánk eladni, a kik eddig nyersterményeiket onnan vették, a honnan ezután Ausztria szándékoznék vásárolni, új vevőink pedig a mi nyersterményeinket szivesen vásárolnák, ha mi viszont piaczot nyitnánk megfelelő értékmennyiségben az ő iparaik számára. Azok, t. ház, a kik az Önálló vámterületnek, a külön bank felállításának ellenségei, a kishitűségre, egyíígytíségre és arra hivatkoznak, a mit gróf Benyovszky Sándor t. képviselőtársamis említett az előbb, hogy mi nem birunk a magunk lábán megállni, mert minden más népek között egyedül mi vagyunk az Istennek kiválasztott az a szerencsétlen népe, a melynek másokra támaszkodva, mások kegyelméből, Ausztria kegyelméből és arra támaszkodva kell megélnie. Lehet-e azt mondani Magyarországról, arról a 18 millió lakossal biró országról akkor, mikor lépten-nyomon látjuk, hogy mennyi és mennyi kis állam meg tud a maga lábán állani? Nem, t. ház, az nem áll, hogy mi nem birunk a magunk lábán megállani. Az igaz, hogy nem vagyunk világbirodalom, de azért a magunk kis portáján mégis csak megtudunk élni a magunk emberségéből, a magunk erejéből is. Magyarország önmagáért van, a magyar nemzet önmagát tartja fenn, a mi államunk a saját erőforrásaiból táplálkozik. Szeretném én azt látni, hogy ki fizet adót, ki katonáskodik helyettünk, és ki épít nekünk városokat. Rólunk, a kik a történelemben páratlanul álló ragyogó példákkal és nagy áldozatok árán megmentettük, megtartottuk, újjá teremtettük ezt a mi ezeréves alkotmányunkat, a kik a semmiből teremtettünk egy modern Magyarországot, a kik a pusztaságból fakasztottunk egy fiatalságában is jelentékeny ipart, a kik, bár ezerfelé megbénítva, megcsináltuk a magunk reális háztartását és európai színvonalon álló közlekedésünket, rólunk azt állítani, hogy nem birunk a magunk lábán