Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-422
340 *^2* orsE % OB ttlés 1899, márczlns 9*én, ceitSrtObSa. delmi szövetségünk még "az 1897. évi deczember 31-ével lejárt és jogilag megszűnt, már akkor feléledt a magyar nemzetnek az a joga, hogy saját közgazdasági viszonyait a külön vámterület és az önálló magyar bank felállításának alkalmazásával saját czéljainak megfelelőleg rendezze be. (Igaz l Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormány és többsége azonban, t. ház, a helyett, hogy ezt tette és ezt a szövetséget tényleg is megszüntette volna, minden jog, minden igazság, minden törvény ellenére s a függetlenségi pártnak leghatározottabb ellenzése daczára, sőt az akkori nemzeti pártnak megtévesztésével, és mondhatnám, valóságos reászedésével létrehozta az 1898 ; I. törvényczikket, a mely a létező közosügyes közgazdasági állapotokat Magyarország nagy kárára, de Ausztriának nagy előnyére, további egy évre fentarfotta és meghosszabbította. (Igás! Úgyvai! a szélső baloldalon.) A kormány, t. ház, ebben a törvényben reárótt azon kötelezettségének, hogy a vám-, a bankügy és ezekkel kapcsolatos ügyek felett, az osztrák kormánynyal való egyezményekre vonatkozó kiegyezési javaslatokat, ha azok létrejöhetnek 1898. május l-ig, a törvényhozás elé terjeszsze, azon javaslatok bemutatásával egyszerűen eleget tett; azon további kötelezettségének azonban, hogyha azon javaslatok vagy nem volnának kellő időben előterjeszthetők, avagy ha előterjesztetnének ugyan, de törvényerőre emelhetők uem lennének, a jegybank és vámügynek és az ezekkel kapcsolatos többi ügyeknek az országnak az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ban fentartott önálló, törvényes rendelkezési joga alapján leendő állandó szabályozása iránt terjeszszen elő javaslatokat, még pedig ágy, hogy ezen állandó szabályozás, az 1898. évi deczember végével törvényerőre emelhető legyen, a kormány eleget nem tett, mert annak eleget tenni, bűnös és vétkes szántszándékoesággal elmulasztotta. (Igaz! Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt gondolom, t. ház, hogy azon törvény rendelkezéseinek végrehajtása és alkalmazásának kötelezettsége elől a kormánynak sem egyszerű, sem szándékos mulasztással kitérni nem volt szabad. (Igaz! Ügy van! Halljuk! Ralijuk! a szélső baloldalon.) Miért? Azért, mert a törvény törvény, mely az államot épen úgy kötelezi, mint az egyes polgárokat. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha az állam akár anyagi profit, akár más, talán magas, vagy legmagasabb személyi érdekek kedvéért túlteszi magát a törvény rendelkezésein; ha nálunk az állam csak addig tiszteli a törvényt, a míg az a hatalmi érdekeknek alkalmatlanná nem lesz: akkor, t. ház, itt nálunk, ebben az országban, megszűnik minden törvénynek, minden jognak, minden igazságnak alapja; mert akkor az egyes polgárok is feljogosítottaknak fogják magukat érezni arra, hogy önző egyéni haszon, vagy más egyéb egyéni igények és érdekek szempontjait tegyék meg a törvény tiszteletének határvonalául. (Igaz! Úgy van! a szélső balOldalon.) Miután az előző kormány — illetőleg minthogy kormányrendszer-változtatás nem, csak a kormányban némely személyváltozás történt, talán helyesebben fejezeni ki magamat, ha úgy mondom, hogy miután a kormány — a törvényben rárótt kötelezettségének eleget tenni bűnösen elmulasztotta, s miután ezen mulasztással belevitte az országot a törvényen kivűli állapotnak még most is beláthatatlan következményű helyzetébe, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ebben a helyzetben, t. ház, a kormány, a mo^t tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal egy ujabb provizóriumnak a kötelékébe akart kapaszkodni. A problémának, [ a nehéz helyzetnek olyatén megoldása azonban, t. ház, mint a milyen az 1898 : I. törvényczikk által történt, alkotmányunk épségének és integritásának sérelme nélkül nem ismételhető meg még azért sem, mert az olyatén megismétlés egyenes és határozott kijátszása lenne annak az 1898 : 1. törvényezikknek, a melynek nem lehet azt a magyarázatot adni, hogy az a végtelenségig felfüggesztette volna az önálló vámterület felállításához világosan fentartott jogunknak tettleges megvalósítását és gyakorlati alkalmazását. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez a javaslat, t. ház, bevallottam, arra a czélra van rendelve, (Zaj. Sálijuk! Halljuk!) hogy a mostani állapotnak, mint átmeneti állapotnak ideiglenes fentartásával idő, mód és alkalom nyújtassák arra, hogy az Ausztriával való közgazdasági kiegyezést tárgyazó, s mind az osztrák, mind a magyar kormány által az illető parlamenteknek bemutatott javaslatok, az alkotmányosságnak megfelelőieg, mind a magyar országgyűlés, mind pedig az osztrák Reichsrath által alkotmányos utón elfogadtassanak, s hogy a kiegyezés ekként a monarchia két állama között alkotmányos úton megköttessék. Ez lévén, t. ház, a tárgyalás alatti javaslatok nyíltan bevallott czélja, ezen javaslat feletti bírálatunkkal mindenekelőtt és elsősorban azt kell megvizsgálnunk, vájjon az a czél, a melynek elérésére a javaslat rendelve van, az ország érdekében való-e igen, vagy sem; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hs igen, hogy az a czél elérhető-e, vagy sem? Mert ha az a czél, t. ház, az országra nézve káros vagy hátrányos, avagy, hogyha az a czél el nem érhető, akkor t. ház igazán balgaság, merőben czéltévesztett dolog lenne nekünk evvel a javaslattal itt továbbra is komolyan foglalkoznunk. A mi engem illet, t, ház,
