Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-422

422. országos ülés 1899. raárcsius 9-éu, csütörtökön. 339 Ausztria között, és meggyengül a birodalom nagyhatalmi állása. Ez a nézet egészen alaptalan, mert mi képezheti ezen kettős birodalom nagyhatalmi állásának az igazi alapját? Én azt hiszem, hogy egyéb nem képezheti, mint az, hogy e kettős birodalom népeinek egymással békében és barátságban kell élniök, nem pedig háborúban. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen mit ér ennek a kettős birodalomnak nagyhatalmi állása, mikor népei egymással ellenséges viszonyban vannak ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy pedig a viszony Magyarország és Ausztria között nemcsak nem jó, hanem a lehető legrosszabb, azt mindnyájan tudjuk; olyannyira ros^z, mint Európa egy államának népei között sem. De ha Magyarország visszanyeri önrendelkezési jogát e fontos és legéletbevágóbb kérdésekre nézve, természetesen nem fog Ausztriával háborút kezdeni, az osztrákok sem velünk, hanem a két állam, a mely egymásra van utalva, egy korona alatt él, természetesen a legliberálisabb alapon szerződni fog egymással, és akkor a jelenlegi rossz viszony jóvá fog válni, a mi által a birodalomnak nagyhatalmi állása ugyancsak nem fog rövidséget szenvedni. Nagyon szép szerep vár a jelenlegi igen tisztelt kormányelnök úrra. Remélem és bízom is abban, hogy neki sikerülni fog ama bizonyos körök aggodalmait eloszlatni, és akkor Magyarország gazdasági függetlensége ténynyé válik, a miáltal a birodalom népei között a rossz viszony megjavul és a birodalom nagyhatalmi állása, — a mint már mondottam, — csak erősbödni fog. Azért reményemet kifejezve, hogy a t. miniszterelnök urnak sikerülni fog az illető körök aggodalmait eloszlatni és ezáltal magának hervadhatatlan babérokat is szerezni, mert akkor Magyarország, visszanyerve önrendelkezési jogát a legéletbevágóbb kérdésekre nézve, oly vámpolitikát fog folytatói, a mely érdekeinek megfelel, másrészt látva — sajnos, — azon kevés érdeklődést, a melylyel a t. ház ezen fontos kérdések iránt viseltetik, befejezem beszédemet és kijelentem, hogy pártom t. elnökének határozatát pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő: T. képviselőház ! A lefolyt parlamenti kormányválságban az ellenzéki pártok által megvívott küzdelemnek eredményeként jelentkező az a béke, a mely hivatva van a magyar közéletet a ránehezedő fülledt légkörből kivezetni, és a hosszú, négy éven át tartott lídércznyomás alól felszabadítani, nem az a béke t. ház, a melyet mi függetlenségiek elsősorban kívánunk, a melyért elsősorban harczolunk, és nem az a béke,'a melyben a magyar nemzet az ország legelsőrendíí és legfőbb érdekeinek megóvását, biztosítékát találhatná. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem kell mondanom, t. ház, hiszen mindenki tudja azt, hogy a függetlenségi pártnak rendíthetetlen meggyőződése az, hogy Magyarország igazán boldog, nagy, hatalmas a többi népek és nemzetek tiszteletének és méltó elismerésének tárgya, csak állami önállóságunk és függetlenségünk kivívása által lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A függetlenségi párt, t. ház, az ő világos, tiszta, egyenes, nagy irányával szemben találja a mostani, az élőbbemtől c*ak egy-két személyben különböző kormányt, és szemben találja Széll Kállmán úr miniszterei nökösködését is azért, mert a miniszterelnök úr egész politikai életpályáján híve volt a közösügyes rendszernek, híve volt azon rendszernek, örökös szolgálatába szegődött annak a magát szabadelvűnek nevező pártnak is, melyben — bár ismerte annak minden hibáját, minden vétkét és minden bűnét, — mégis mindig benne élt és benne elsőnek irta alá a Tisza-lexet is. És mert ennélfogva, t. ház, az ő miniszterelnökösködése nem jelent és nem jelenthet rendszerváltozást, nem különösen közjogi rendünknek, a függetlenségi párt által követelt átalakítását, mi az ő miniszterelnökösködése fölött épen nem lelkesedünk. Ellenkezőleg, vele és kormányával, pártjával szemben is époly határozottan, époly kitartással, époly erélylyel fogunk küzdeni és harczolni Magyarország állami önállóságának és függetlenségének kivívásáért, mint a mily lelkesedéssel és elszántsággal harczoltunk és küzdöttünk 30 éven át elveinkért, elveink igazságáért. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, mintán a béke, a meiynek létrehozásában a miniszterelnök úrnak is nagy része volt, és melynek feltételei is, még pedig elsősorban kötelezik, intézményekkel czélozza biztosítani a közélet tisztaságát, az alkotmányos jogok védelmét és a hivatali visszaélések kiküszöbölését, és miután a miniszterelnök úr egyéni és politikai jellemének tiszteletreméltó vonásai remélni engedik, hogy azok, a mik az előbbi kormányrendszerben önző, magán és hatalmi érdekből elnyomva voltak, tudniillik a törvényes igazság és az egyesek politikaijogainak megvédése, talán a belkormányzat terén legalább érvényesülni fognak, én, t. ház, a most tárgyalás alatt levő, átmenetinek, provizóriumnak nevezett javaslat feletti bírálatomnál a szigorú tárgyilagosságot lehetőleg meg kívánom tartani. (Halljuk! Halljuk!) De bármennyire szeretnék is régi, elemi, ismert dolgok előhozásától, rekrimínácziókba és szemrehányásokba bocsátkozástól tartózkodni, azt az egyet, t. ház, mégis fe! kell említenem, hogy miután az osztrákokkal való vám- és kereske-