Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

421. országos ölés 1899, márczins 8-án, sierdáu. 313 statáltatott az ő megegyezésüknek lehetetlensége, akkor kerülhet elő kormányjavaslat. Már most, miután a múltra nézve olyan preczedens akar itt alkottatni az 1867 : XII. törvényczikk 21. §-ával szemben, a melyről a miniszterelnök törvényesnek mondja nyilatkozatában azt, ha a quótabizottságok jelentéseinek tárgyalása helyett egy kormáuy-propoziczió, egy egyszerű provizórium, mint szurrogátum állíttatik, ez a felfogás a 67-iki törvény intézkedéseivel, mint institutiv rendelkezésekkel, semmi körülmények között nem egyeztethető össze. Már most kegyeskedjenek megengedni, hogy rövid felszólalásomban egy pár lényeges momentumot ajánljak a t. háznak figyelmébe. Az első dolog — a mit a t. miniszterelnök úrnak is szives figyelmébe ajánlok, — az, hogy itt keletkezni akar egy praxis, — és ez ellen szállottunk mi itten síkra, — a mely a következő elméletet állapította meg és azért sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr annak a törvényességét látszik vitatni. Azt mondotta a múlt kormány, hogy miután Ausztriában a Reichsrath nem ül együtt, ennek folytán a megegyezésnek lehetetlensége konstatálva van: beállott tehát az az eset, hogy mi konstatáljak, hogy a két országgyűlés nem egyezett meg és provokáljuk a királyi döntést. Ez az anteezedenezia, a melyet a t. miniszterelnök úr, nézetem szerint elég tévesen törvényesnek akar itt statuálni, mély megfontolásra kötelezi mindazon képviselőket, a kik az 1867 : XII. törvényczikk alapján állanak és annak hamisítatlan védelmét tűzték programmjukba. Hát Deák Ferencznek az volt az ideája, hogy a két országgyűlés közötti traktacziókat egyszerűen az osztrák kormánynak egy abszolutisztikus, törvényellenes rendelkezésével akként szubsztituáljuk, hogy oda át egyszerűen elnapolják a Reichsrathot és kormányoznak a 14. §• szál, hogy ilyen esetben királyi döntés provokáítassék ? Nem, t. képviselőház, ez a politika nemcsak azért lenne veszedelmes, mert az egész osztrák birodalom népességét arra oktatná, hogy a magyar kormány és magyar nemzet közreműködik annak kijátszására, a mit 1867-ben mint egy fundamentumát jelöli meg a kiegyezésnek, hogy tudniillik odaát is teljes alkotmáuyos ság legyen. Mert ellenkező magyarázat meg sem engedhető. De, t. képviselőház, ennél a döntésnél figyelembe veendő még az is, hogy Ausztriában a múltban is, a múlt évi döntés szerint is a 14. §-szal léptették életbe a quótát. Pedig a mint voltam szerencsés a képviselőházban felhozni, az osztrák Reiehsrathban folyt vitákból mint mementó áll minden közjogász előtt az, hogy a Badeni-kormánynak pénzügyminisztere Bilinsky, KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XX. KÖTET. I magában a bizottságban, magában a Reiehsrathban ünnepélyes nyilatkozatot tett, nyilvánvalóan a koronának beleegyezésével, az iránt, hogy habár a 14. §-szal való kormányzás tekintetében forog is fenn diferenczia és vita, a felett nincs véleményeltérés egyetlenegy politikus között sem Ausztriában, hogy quótát a 14. §-szal életbeléptéim nem lehet és pedig azért, mert az az állandó megterheltetésnek oly jellegével bir, a mely a 14. §-nak, mint alkotmányjogi szurrogátumnak alkalmazását teljesen kizárja. Már most, t. képviselőház, ha mi ily eljárást követünk, ha mi királyi döntést provokálunk, és azt egyszerűen irattárba tétetjük, és tudomásul veszszük, akkor az 1867-iki alkotmány sarkaiban van felfordulva, a közjog egyáltalában nem respektáltatik, az alkotmányosság Ausztriában csak papirou marad, és segédkezet nyújtunk, mint a jelen esetben is, oly kormánynak törvénytelenül való kormányzásához, a mely kormányzás által a német elem hegemóniájának megtörése szándékoltatik Ausztriában. Eltekintve már most attól, hogy politikai motívumok a törvénytelenséget törvényessé sohasem teszik, megfontolandó dolog a magyarság messze jövendője szempontjából, hogy vájjon segédkezhetik-e tovább is a magyar nemzet és a masryar kormány abban az ádáz és áldatlan munkában, a mely odaát a szláv elem hegemóniájának túlsúlyra vergődése érdekében az osztrák, illetve az Ausztriában lévő németség elnyomására törekszik? Nem akarok e tekintetben most a helyzet bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, de mindenesetre megfontolandó és e kérdésnél figyelembe veendő dolog : szakíthatunk-e azzal a Deák féle tradiczióval, a melynek egyik fundamentuma az volt, hogy a magyar alkotmányos érzületre támaszkodva, az osztrák németek hegemóniájával és az ott létesített alkotmányos élettel gondolta megállapítani a nemzetnek és a monarchiának jövendőjét. Már moat, t. képviselőház, még csak két szempontot akarok szives figyelmükbe ajánlani. A í. miniszterelnök úr arra nem is nyilatkozott, hogy feltéve azt, hogy a királyi döntés ily alakban törvényes lehetne, a mint kétségtelenül nem az, alakja és elintézési módja megfelel-e annak, a mit a múlt kormány nekünk proponált. Én szívesen elengedem e téren a választ a mélyen tisztelt miniszterelnök úrnak, mert tudom, hogy elég kényes helyzetben, vau de utóvégre is az országgyűlésnek tisztában kell lennie azzal, hogyha a törvényes anteezendeueziák fenforognak és tényleg királyi döntés következik be a quótánál, lehet-e magyar országgyűlésen a quótát úgy elintéztetni, hogy egy levéltárnok a kir. döntést tartalmazó kézirat másolatát küldi meg az országgyűlésnek, — még csak az eredeti királyi kéziratot sem mutatják 40