Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

314 421. orsségos Ülés 18S8. márczíus 8-án, szerdán. be, — és ezt registrálni tartozik ez az ország­gyűlés egyszerű tudomásvétellel. Méltóztassék ennek a dolognak a horderejét megfontolni. És én egyebet nem is akartam volna t. miniszter­elnök úrtól, mint legalább annak a kontesztaczió­ját, liogy jövendőben pedig ez az eljárás precze­denst alkotni nem fog. Mert, t. képviselőház, mit szubsztituál ez a királyi döntés? Szubsztituálja a következőt. A közös ügyekben való hozzájárulás arányának kérdésében három stádiumot különböztet meg a törvény : az egyik a quótaküldöttség útján való megállapodás, a második a két országgyűlésnek kölcsönös megegyezése, a harmadik az esetle­ges királyi döntés. Már most, t. képviselői)áz, mi az a királyi döntés? Világosan és kétségtelenül nem más, mint szubsztitucziója a két quótaküldöttség, vagy a két országgyűlés megállapodásának. Már pedig úgy a quótaküldöttség megállapodása, mint az esetleges országgyűlések közötti megállapodás kétségtelenül csak törvénybe iktatással válik törvénynyé és végrehajthatóvá. Most azonban mi történt? Míg eddig a quóta aránya mind­annyiszor külön törvénynyel lett felvéve és meg­állapítva, addig ma egyszerűen bemutatnak tudo­másulvétel végett egy királyi kéziratot, mely­nek az a furcsa és közjogi szempontból úgy szólván lehetetlenséget képező steeple chaseje is van, hogy a főrendiházban előbb intéztetik el a királyi kézirat, mielőtt azt a képviselőház innen még csak fel is küldötte volna. T. képviselőház és mélyen tisztelt miniszter­elnök űr! Talán nem fogják rossz néven venni, ha én azok után, a melyeket elmondtam, azt a tiszteletteljes kérelmet intézem a házhoz, — ma­gam állok, tehát természetesen nincs jogom azzal a pretenczióval az országgyűlés elé lépni, hogy az én indítványom el is fogadtassák,— kegyes­kedjék az elmondottak fontosságiít tekintetbe vévén, megvigasztalni a nemzetet, hogy ilyen eljárás a jövőben követtetni nem fog, és ha már van szükség királyi döntésre, akkor legkevesebb, a mit kivánhatunk, hogy az országgyűlés a királyi kéziratot épúgy törvénybe iktassa, mint a quótabizottság jelentését, vagy a két ország­gyűlés közötti megállapodást. Az ellenkező el­járás nemcsak a legiszlácziónak szuverenitásával ellenkezik, hanem az én loyalitási érzelmeim szerint a király és annak döntése iránt tartozó teljes tisztelettel sem egyezhető össze. Mert, hogy a magyar király kézirata, melynek alapján az adózók millióitól adófillérjeiket kell beszedni, egyszerűen mint levél mutattassék be, és aztán törvénytárba tétessék, nem is eredetiben, hanem egyszerűen másolatban, az nem hiszem, hogy annak a tiszteletnek megfelelne, melylyel a Felség iránt tartozik az országgyűlés, s melyet a nemzet mindig híven őrzött meg. T. képviselőház! Az én felfogásom szerint az az eljárás, mely elkövettetett, feltétlenül a 67-iki törvénybe ütköző, nyilvánvalóan törvény­telen, czéltalan, helytelen és tapintatlan. Azon­ban, t. képviselőház, maga azon tény, hogy a t. miniszterelnök úr maga kijelenti, hogy az Ő álláspontja szerint a jövőben nem így lesz, — legalább úgy magyaráztam szavait, — mégis valami vigasztaló sugárt enged a mi lelküle­tünkbe is, hogy engesztelékenyebbek legyünk. Hogy szavazatommal is hozzájáruljak, ilyen preezedens megalkotásához, azt seramiképen sem vagyok hajlandó tenni; hanem a nemzet érde­kében örvendetesen venném tudomásul, ha a t. miniszterelnök úr, a mennyiben helyzete meg­engedi, legalább annyit jelemene ki, hogy jöven­dőre ez az eljárás a főrendiházra való tekin­tettel is preczedenst képezni nem fog. Én, magam részéről, t. képviselőház, ezeknek előrebocsátásá­val kénytelen vagyok indítványomhoz ragasz­kodni és újra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ezen kérdésekre lehetőleg megnyugtató nyilatkozatot tegyen. Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház! Csak egy-két rövid megjegyzést enged­jen meg nekem a t. képviselőház a most hallot­takra. Az egyik az, hogy én az 1867 : XII. törvényezikk szerint, a melynek egész tartalmát, minden rendelkezését, szellemét, minden betűjét, igenis olyannak tartom, a melyhez ragaszkodom minden kérdésben, minden alkalommal és min­den téren. Ezzel a törvénynyel összenőve érzem magamat: azon állok, sértetlen és minden tekin­tetben érintetlen fentartásánál állok vagy esem, (Élénk helyeslés jobb felől) nem látom, hogy azokat, a melyeket mondani voltam szerencsés, bármi tekintetben alterálnák ezen nagy és általam oly magasra tartott tételemet. És azt, a mit Polónyi Géza t. képviselő űr arra nézve mondott, hogy egy új praxist akar úgy látssik sankcziónálni a jövőre is a miniszterelnök,... Polónyi Géza: A régi kormány! Széll Kálmán miniszterelnök:... a mely Deák szellemével nem egyezik meg, (Zaj a szélső baloldalon.) — bocsánatot kérek, így méltóztatott mondani, — ezt, bocsánatot kérek, én nem fogad­hatom el, és egész tisztelettel elhárítom magam­tól. Mert én nem azt mondtam, hogy az egyez­kedés a két országgyűlés között, mely a törvény 21. §-a a quótaküldöttségek tárgyalásá­nak eredménytelensége esetében eloir, csak kor­mányi inicziativára történhetik; én ezt nem mondtam. Én azt mondtam: Ez nincs kizárva. A törvény nem írja elő a módokat, és így egyik módja az intézkedésnek ez is. (Úgy mn! jobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom