Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-408

206 408. országos ülés 1899, jannár 31-éii, kedden. valamit, akkor kétszer 24 óra alatt megmondhatja, hogy mit szándékozik javasolni azoknak a pártoknak, a melyeknek ő mandatáriusa. Elítélem a magam részéről ezt az állapotot azért, mert az egész nemzet jogosan nemcsak elkeseredéssel, hanem az utóbbi napokban komoly aggódással nézi ezeket a tanácskozásokat. (Úgy van! a szélső haloldalon.) T. képviselőház! Ha a parlament ellenzéke az obstrukczió czímén fölemelt fegyvert le akarja tenni, minden békegalamb szálldogálása nélkül leteheti. Azt, hogy milyen feltételek mellett teszi le, nem az a békekonferenczia állapítja meg, hanem megállapítja ez a parlament. Én a magam részéről megformálom magamnak a mai helyzetről azt a képet és azt a feltételt, a mely mellett az ellenzék az általa a mai kormányzási rendszer megbuktatása érdekében felvett fegyvert leteheti. Hogyan állunk, t. képviselőház? Egy, a parlamentek életében és alkotmányjogfogalmi szempontból szinte képtelen helyzet előtt áll Magyarország. Napok óta, egy hét óta vezeti a békekonferencziát egy felelősségnélkííli államférfi akkor, mikor van Magyarországnak felelős minisztériuma. Kérdezem, hogy a t. miniszterelnök úr és a t. kormány hogyan tartja a maga tekintélyével, alkotmányjogi hivatásával és állásával összeférhetőnek azt, hogy ő Felsége megbízásából a mostani parlamenti állapotok szanálása érdekében a konferencziákat nem a kormány, hanem a kormányon kivül, tehát a tulajdonképeni felelősség körén kivül álló államférfi vezesse ? En a magam részéről úgy fogtam fel a helyzetet és úgy érzem, hogy abban a pillanatban, a mikor a korona nem a miniszterelnök úr részére tartotta fenn a tanácskozások vezetését, — mert nem is tarthatta fenn, mert az ellenzék nyíltan kijelentette, hogy a miniszterelnök úrral ebben a tekintetben nem tárgyak és így a korona abban a parlamenti szempontból egyáltalában példátlan helyzetbe jutott, hogy kénytelen volt a kormányon kivül álló intakt államférfiút megbízni azzal, hogy a helyzet szanálása érdekében a pártok közötti további tanácskozást a béke útjáig vezesse, — abban a pillanatban, a mikor idáig jutottunk, akkor a konzequeneziát a miniszterelnök úrnak épúgy, mint az egész kormánynak, le kellett volna vonni és rendelkezésére bocsájtani a királynak a miniszteri tárczákat. De nemhogy ezen, alkotmányelvi szempontból a legelemibb fogalmak közé tartozó kötelességet teljesítette volna a kormány, hanem, a mint a tanácskozások folyamán látjuk, fenn akarja a maga számára tartani azt, hogy majd a béketárgyalások megállapodásának eredménye még ennek, immár a korona szempontjából is teljesen elejtett minisztériumnak az ölébe tétessék le. Én a magam részéről, az én közönséges, egyszerű eszemmel ezt felfogni képes nem vagyok, mert nem képzelem el azt, hogy ez az ellenzék, a mely szolidáris egyetértéssel itt a parlament és a nemzet előtt jelentette ki, hogy ennek a kormánynak nem szavazza meg a függőben levő törvényjavaslatokat, ezen, a nemzet előtt kijelentett megállapodástól bármiféle békekonfereneziázás eredménye "után is egyetlen egy hajszállal eltérhessen és abban a pillanatban, a melyben az ellenzék erre az álláspontra helyezkednék, oda jutna, a hol a kormánypárt van, a hol a miniszterelnök úr áll, hogy elveszítené hitelét a nemzet e'őtt, a melyet itt a parlamentben képvisel. Ne ámítsuk egymást, t. ház, mert ha pártszempontból úgy a homályból nézve nem látják is a t. képviselő urak a helyzet igazi képet, mi ismerjük egymást és tudjuk, hogy bármilyen legyen is a konferencziának az eredménye, mi a magunk részéről azt a fegyvert, a melyet a mai helyzet szanálása érdekében felvettünk, le nem teszszük, mig annak teljes diadalát nem látjuk. Mi az a kép, a melyet két-három heti tanácskozás eredménye gyanánt látunk? A lapok napnap után hozzák a hírt, hogy ő Felsége báró Bánffy Dezső távozása után Lukács László pénzügyminiszter urat bizza meg a miniszterelnökséggel. Hát azt méltóztatnak gondolni, hogy az ellenzék pusztán csak azért vette fel a küzdelemnek fegyverét, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök árnak bukását Lukács László pénzügyminiszter úr elnökségével koronázza be? Nincs mi közöttünk egyetlen egy igazi ellenzéki ember, a ki a küzdelmet ilyen ezímen indította volna. Micsoda tulajdonképen a helyzet? Korelnök /csenget. Halljuk I Halljuk! jobbfelöl): T. ház! Én úgy hiszem, hogy midőn én három napi szünetet javasoltam, nem adtam okot arra, hogy a képviselő úr — bár teljes joggal indokolhatja a maga ellenkező óhajtását — más tárgyat, például a békekötést, például, hogy ki legyen a miniszterelnök a miniszterelnök után stb., hozzon elő ezen kérdésben, a melyet én javasoltam, hogy tudniillik helyesli-e a ház, hogy hogy három napig szünete legyen. (Zaj.) Teljes szabadsága van a képviselő úrnak bármit felhozni indokolásul; de ebből nem következik, hogy azon kérdéssel: helyesli-e a ház, hogy most három napig szünetet adjon magának, azon szerintem is nagyon nevezetes és fontos kérdések, a melyeket a t. képviselő úr előhoz, összevegyíttessenek. Azért én csak kérem a képviselő urat, hogy a mennyire lehet, azon javaslattal foglalkozzék, melyet a ház elé terjesztettem. Sima Ferencz: Én meg akarom, de meg is fogom indokolni, miért nem járulhatok ahhoz, hogy a ház elnapolja magát. Míg a végkonkluzió-