Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-408

408. országos ülés 1899. jann&r 31-én, kedden. 207 hoz jutok, melyre nézve meg vagyok győződve, hogy a mélyen tisztelt korelnök úr is egyet fog velem érteni: végig kell tekintenem azon helyzeten, mely a korelnök úr javaslatát előidézte. Azt mondtam, hogy bár a politika csak fogásokkal jár és ámítások tudománya, mégis a mai válságos helyzetben sem nem helyes, sem nem szép, ha egymást ámítjuk. Az ellenzék a maga küzdelmét azzal a czéllal indította meg, hogy a kormányt megbuktatván, új rendszer diadalát lássa politikai életünkben. Ezzel szemben három hét óta kínálgatják nekünk cserébe báró Bánffy Dezső miniszterelnök helyett Lukács László pénzügyminisztert. Ne higyjék, hogy e parlamenti küzdelemnek ez áron vége lesz, akár mit határoz is ez a békekonferenczia; mert nekünk nemcsak a kormány megbuktatása a czélunk, hanem az egész rendszer megváltozása, a parlamenti élet erkölcseinek megtisztulása, mely áldást hozóíag hatna az egész közéletre. Hogy áll a helyzet? Azt mondja a kormánypárt, és nincs benne kétségünk, hogy a korona bizalmát íeltétlentíi birja a miniszterelnök úr. Nos, hátha így áll ez, a mit a Széli-féle megbízatás után többé-kevésbé aggályosnak lehet tekinteni, de mint tényt elfogadok: akkor kormányzati szempontból szilárdan áll a helyzet a korona és a kormány között. A kormány pedig joggal hivatkozik arra, hogy megvan a többsége. Itt is tehát szilárd az állapot parlamenti és alkotmányjogi szempontból. Ha minden tekintetben szilárd a helyzet, ne folytassuk itt a vergődést, hanem méltóztassék azokat a törvényjavaslatokat, a melyek itt vannak, keresztülninni, ha tudják. S miután nem tudják, mert mi meg nem engedjük, tiszta a helyzet a kormány számára : távozzék ! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt pedig méltóztassék, t. ház, tudomásul venni, hogy mi a magunk részéről a küzdelemmel egy pillanatig fel nem hagyunk, míg nem látjuk, hogy a helyzet parlamenti szempontból is teljesen megváltozott. Azt hirdeti az úgynevezett szabadelvíípárt, hogy jól van, feláldozzuk nektek báró Bánffy Dezsőt, hanem azért megtartjuk a magunk számára az uralmat, a disszidensek ki vannak átkozva, a nemzeti pártról pedig szó se lehessen. (Zaj jobbfélől.) Nohát, a t. képviselő úr hiába nyújtózkodik és nyújtja a kezét; legyen nyugodtan, abba a kézbe, a mostan történő politikai változás nem fog ejteni semmit sem, bármiként nyúl is érte. Az az eset nem lehet, hogy mi abba beleegyezhessünk, hogy a parlamenti élet teljes szanálása nélkül az ellenzék a küzdelemmel felhagyjon. Ha már most e tekintetben tiszta a helyzet, kicseréltük egymásnak szándékát és felfogását, ebből a konzequenczia következőképen vonható le: vagy megtudja a kormány csinálni azokat a törvényeket, a melyek az ország kormányzására szükségesek, és akkor marad, vagy nem tudja megcsinálni, akkor pedig vagy lemond, vagy pedig — a mi iránt nincsen kétségünk — a t. miniszterelnök úr elszánhatja magát arra is, hogy a koronánál a ház feloszlatása iránt tegyen javaslatot. Ez alkotmányellenes, törvénytelen, de a miniszterelnök úr politikájának a szó legszorosabb értelmében logikai következése. Arra tehát se a miniszterelnök úr, se a t. többség ne számítson, hogy a mai kormánynak az ellenzék bármiféle törvényjavaslatot megszavazzon. Ha így áll a helyzet, akkor miért ámít bennünket bárki is a békekonferencziázás révén azzal, hogy végtére oda fogják juttatni az ellenzéket, hogy ez bevallja, az ország előtt hirdesse, hogy négy hónapi politikai küzdelmének a vége az, hogy Önmaga ítéli el önmagát és cselekedeteit; mert nem vobia egyéb, ha a jelenlegi kormányelnöknek bármit is megszavazna. Épen ezért, bár ez a pártoknak a hivatása volna, hogy felszólítsák a maguk mandaíárusait, hogy ne ámítgassanak bennünket itt semmiféle békekisérletekkel. (Zaj.) Nekik sem befolyásuk, sem hatalmuk, sem erejük nincs arra, nem is lesz, hogy az ellenzék egyesült, küzdelemre elszánt s a küzdelmet komoly megfontolással felvett fegyverét letegye addig, míg teljes változás nem áll be a parlamentben . . . Kubik Béla: Csak a szabadelvüpártot bolondítják! Sima Ferencz! Én nem bánom, ha azt bolondítják is, ha az urak ezzel beérik; de minket ne tartsanak abban a kényelmetlen helyzetben, hogy az ellenzék padjairól legyünk kénytelenek megtámadni azt az eljárást és azt a helyzetet, a melyet ennek eredményeképen az egész ország megunt, és a melyet már az egész ország elitélt. Nohát, t. ház, tekintettel arra is, hogy a miniszterelnök úr épen alkotmányos szempontból, hangsúlyozom ezt, mert egyik félhivatalos kormánypárti lap kijelentette, hogy rá akarták a miniszterelnököt beszélni arra, hogy a ház önmagát napolja el, de ez az alkotmánynak megsértése volna, a miniszterelnök úr pedig addig, míg azt a helyet elfoglalja, őre Magyarország alkotmányának és ebből Qgy vonást nem enged. Tehát ennélfogva, másrészt azért, mert ennek az egész politikai komédiának egyszer véget kell vetni. . .(Felkiáltások a ssélső baloldalon: Úgy van! Felkiáltások a jobboldalon: Igazsága van!) Kubik Béla: A hazugságoknak! Sima Ferencz: Az a harcz, t. képviselőház, melyet mi megindítottunk, komoly, azt játék tárgyává tenni sem nem illik, sem nem szabad, sem nem engedjük meg tovább senkinek egy perczigsem. Ennélfogva én a magam részéről ahhoz nem járulok, hogy a ház önmaga elnapolja magát,