Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-400

146 400. országos Ölés 1899. január 2í-én, szombaton, Most, a t. ház engedelmével, a tanácskozást mára elvégezzük; következnék az interpelláczió, azonban a kérdés tétele előtt javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülésünk hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődjék, napirendje pedig lenne azon napirend, a mely mára meg van állapítva, hozzájönnének természetesen a jegyzőkönyv hitelesítése után bejelentett és még el nem végzett névszerinti szavazások. Helyesli a ház? (Helyeslés.) E szerint állapíttatik meg a jövő ülés napja, ideje és napirendje. Most felhívom Wittmann János képviselő urat, adja elő kérdését. r Wittmann János: T. ház! Érzem, (de a tegnapi napon is láttam, hogy a háznak minden oldala izgatott kedélyállapotban van, élTjhogy, habár egy rendkívül fontos ügy képezi interpellációm tárgyát, a mai izgatott kedélyállapotok mellett nehéz a házban közfigyelem mellett szólani. Én azonban, mert meggyőződésem, hogy a túloldalnak is úgy, mint nekünk, érdekében áll, közügyről lévén szó, ezen helyzetet tisztázni, kérem a t. házat, engedje meg, hogy ezen interpelláeziómat röviden előadhassam. (Halljuk! Halljuk !) Mikor a szentannai esetről értesültem, kötelességemnek tartottam azonnal a helyszínére sietni egyedül azért, hogy ezen esetnek tulajdonképeni okát megtudjam. Lementem tehát Blas kovics Ferencz t. képviselőtársammal együtt azért, mert ezelőtt tizennégy nappal az ottani főszolgabíró úr a »Délvidéki gazdasági egyesület* szentannai fiókegyesületének működését felfüggesztette. Ugyanakkor a hírlapokban hírek tétettek közzé, hogy a feloszlatás azért történt, mintha ezen egyesület szoezialisztikus tendeneziákkal, vagy politikával foglalkozott volna. Ezen rémhír hallatára sejtettük, hogy esetleg ezen mostani szerencsétlenség, ez a vérengzés, ezzel a kérdéssel hozatik kapcsolatba, s mert a valóról megakartam győződni, személyesen mentem le, hogy ott a tényállást konstatáljam. (Halljuk! HaŰjuk!) Leérkezve, -az ottani főszolgabíró úr nagy meglepetésemre azon kérdésre, hogy ő kinek és minek tulajdonítja ezen vérengzést, azt válaszolta, hogy régebben tapasztalom, hogy a legelőfelosztás ügye a szegényebb és gazdagabb osztályt két pártra szakasztotta, a melyek halálos gyűlölettel viseltetnek egymás iránt. Ez az ellenséges viszony a bíróválasztásnál nyilatkozott meg. A szegényebbek pártja egy Scköller nevezetű embert ak;«rt bírónak, a kinek megválasztását én nem tartottam tanácsosnak „és három jelöltet kandidáltam, a kiknek mindegyike derék, becsületes polgár volt. Ez — úgy látszik, — nem tetszett a másik pártnak ; tehát azt kérdezem tőle: igaz-e, hogy a zendülés a »Bauernverein« kebeléből indult ki ? Azt mondotta erre a főszolgabíró: » Határozottan nem.« Az sem igaz, hogy a »Bauernverein«-nak szoezialisztikus tendencziái vannak? Az sem igaz, válaszolta a főszolgabíró. Sőt, t. ház, tovább ment. Ezen főszolgabíró, a kivel régebben jó viszonyban lévén, maga kijelentette, hogy nyugodjam meg teljesen, itt azonban meg kell jegyeznem, hogy Szentanna községnek valami 8—9 száz szavazója mindig, tehát a legutóbbi választásnál is, az utolsó emberig mind mellettem szavazott, és hogy így nincs okom sem az egyik, sem a másik pártot emelni vagy alacso-' nyítani,- mondom, ezen főszolgabíró maga nyugtatott meg azzal, hogyha óhajtom és kivánom, ő a hírlapokban megjelenteket is megezáfolja, illetve azokat, a miket elmondtam, közzé fogja tenm?) ^zek után Blaskovics Ferencz képviselőtársammal teljesen megnyugodva jöttünk onnan el, abban állapodva meg, hogy nem is teszszük interpelláczió tárgyává a kérdést, és hogy felszólalás esetében Blaskovics Ferencz egy pár szóval objektíve fogja az egyesület működését itt a t. ház előtt feltárni és azt tisztázni, hogy a »Bauernverein« semmiféle összefüggésben sincs É

CT o s daczára a főszolgabíró úrral való megállapodásnak harmadnapon nemcsak arról győződtünk meg, hogy ő ezt nem czáfolta meg, hogy ő a köztünk megállapított tényeket közzé nem tette, hanem hogy Arad városában megjelenő Aradi Közlöny, a helyi hivatalos lap, a melyről én bővebben szólni nem kívánok, minden napon egész hasábokat hoz, a hol egyenest minket tesz felelőssé a vérengzésért és az ott történtekért. Hát, t. képviselőház, feltéve, de meg nem engedve, mégha úgy volna is, hogy a délvidéken levő 110 és egynéhány községi fiók egyletünk közül egy-kettőnek tagjai között volnának egyes elítélendő izgága egyének, azt kérdem, szabad-e azon nemes intencziómmal és programmal szemben ilyeneket mondani és az egész kérdést elkeseríteni. Én azt hiszem, nem. De épen azért, mert az Aradi Közlönyről van szó, hivatkozom Arad vármegyének azon tiszteletreméltó kormánypárti képviselőire is, a kik jelen vannak, és ottan is befolyásos és benfentes egyének, és mert nemcsak én ítélem el ezt az eljárást, hanem elítéli ezt a közzétételt mindenki, ennek következtében kénytelen vagyok a t. házban ezt a kérdést újra szóvá tenni és elmondani a tényállást röviden, hogy tulajdonképen ennek a zendülésnek mi az oka ? (Halljuk! Halljuk!) És ez megegyezik az illető főszolgabíró úr jelentésével is, mert egészen a tényeknek felel meg. A zendülés valódi és főoka egy törvényszéki bíró, (Halljuk! Halljuk! talfeUL) a ki az-