Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-399

399. országos ülés 1899. január 20-án, pénteken. 133 Blaskovics Ferencz í T. ház! Egész ridegen és tárgyilagosan kívánok interpelláezióm tárgyával foglalkozni. Ujszentannán folyó hó 16-án, hétfőn történt a bíróválasztás. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! Zaj. Korelnök csenget.) Korelnök : Kérem a t. képviselőházat, méltóztassak e sivár munka közben is egyik a másikat meghallgatni. (Helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon.) Adja elő a képviselő úr az interpelláczióját. Blaskovics Ferencz: Előre is kijelentem, t. ház, hogy nekem semmi okom az ujszentannai pártoknak akár egyikével, akár másikával és az akkori bírójelöltek bármelyikével magamat bármiben azonosítani. Én elítélem épen úgy a zendülést, mint a hatósági eljárást, a mely ott a kedélyeket elkeserítette s ezen zavazokra és véres megtorlásokra vezetett. (Folytonos nyugtalanság jobbfelöl.) Üjszentanna lakosságát már évekkel ezelőtt a legelő tulajdonjogi kényes és homályos kérdés két elkeseredett táborra osztotta. A régi úrbéri törvények és a közfelfogás szerint is a legelő-jutalékot a kültelek tartozékának szokás tekinteni. Magában Aradmegyében történt azonban az újabb időben Ujszentanna községgel szomszédos községekben, hogy bírói határozatta) ezen legelő belsőségi tartozéknak nyilváníttatott. Ezen alapszik tulaj donképen a kétféle felfogás, mely a lakosságban is nyilvánul, a melynél fogva az egyik is és a másik is jogos igényt támasztott a legelőre. Megjegyzem itt közbevetőleg, hogy az újságok hírei, mintha ezen zendülő párt kívánta volna a legelő-felosztást, teljességgel nem áll, mert épen a másik párt kezdeményezte a fel osztást. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ezen elkeseredés és ellenségeskedés hoszszabb idő fennáll Ujszentannán. Miként előre is jeleztem, nincs okom, sem jogom állást foglalni akár az egyik, akár a másik párt mellett. A »DéIvidéki Földmívesek Gazdasági Egylete« ottani fiókegyesületnek úgy r az egyik, mint a másik pártból vannak tagjai. Újabb időben, múlt deczemberben történt, hogy az ottani fiókegyesület vándortanítója, egy szakképzett ember, ki a magyaróvári gazdasági akadémiát elvégezte, miként más községekben, úgy ott is kivánt gazdasági előadásokat tartani. Az ottani fiókegyesttlet elnöke bejelentette ezt s késznek nyilatkozott arra, hogy a község minél nagyobb részének nem egyesületi tagoknak is lehetővé teszi ezen gazdasági előadások meghallgatását. Csodálatos módon a főszolgabíró erre az engedélyt nem adta meg, azt mondván, hogy az ottani fiókegyesület, mely 1894-ben alakúit meg s azóta nyilvánosan és köztudomás szerint működik, alakilag nem egészen helyesen alakult meg. Mi ezt tudomásul vettük és tettünk is egy előterjesztést a minisztériumhoz, hogy adja értésére az illető közigazgatási hatóságoknak, hogy az ilyen, a népnek felvilágosítását és gazdasági, kulturális haladását czélzó dolgoknak ne állják útját, hanem ellenkezőleg, hatósági tekintélyükkel azt pártolják. Folyó évi január hó másodikán az ottani fiókegyesület végzést kapott a főszolgabírótól, a mely szerint a felhozott alaki indokoknál fogva az ottani fiókegyesületet nem mondja törvényesen megalakultnak. (Folytonos zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Látják az urak, hogy én egészen nyugodtan, tárgyilagosan adom elő a dolgot, én tisztán csak a helyzet tárgyilagos megvilágításához óhajtok hozzájárulni, hát kérem a t. ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Tehát a fiókegyestílet megkapta a végzést, hogy alakilag nem egészen törvényesen alakulván meg, a főszolgabíró által feloszlattatik. Ezt közölték velem, közölték a központtal, mi megnyugtattuk az embereket, hogy hiszen ez egészen hiábavaló kifogás, mi egyszerűen törvényszerű felebbezéssel élünk és ezzel az ügy el lesz intézve. Tényleg mi a felebbezést az alispáni hivatalnak beadtuk. Semmi tudomásunk nincs, hogy ezen inezidensből valami izgalom vagy elkeseredés támadt volna. Már sokkal rosszabb benyomást tett az ottani lakosságra, nevezetesen ezen egyesületnek tagjaira, midőn azután néhány nap múlva néhány újságban az a hír jelent meg, hogy ama egyesület feioszlattatott, mert annak körében szoczialisztikus tendencziák érvényesültek. Ezek méltán elkeserítették az ottani egyesület tagjait, annál inkább, minél messzebb áll tőlünk bármely szoczialisztikus tendenczia, a melyet az egyesület a maga körében soha és sehol meg nem tűrt. Hogy az tényleg így van, arra bizonyságul hívhatjuk fel magát a főszolgabírót, a ki ugyancsak a fiókegyesület elnökének, egy köztiszteletben álló ottani gazdának mondotta, hogy a gyalázatos rágalom, . a meíylyel szemben az ottani fiókegyesületnek sajtóperrel kellett volna élnie. Különben, hogy ez rágalom, hogy soha ebben az egyesületben szoczialisztikus tendenczia legkevésbbé sem nyilvánult, ellenkezőleg, hogy ezen egyesület minden eszközzel és minden módon igyekezett felvilágosítani a népet a szoczialisztikus áramlatoknak hazafiatlan és kárhozatos voltáról, arra nézve a bizonyítékok egész sorozatával szolgálhatok. Az egyesület megalakulásakor nyíltan hirdette czélját és feladatát, mely nem más, mint az, hogy az észszerű modern gazdálkodásnak elveit terjeszsze a köznépben is, meg lévén győződve arról, hogy valamely nem-