Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-398

S98. országos ülés 1899. január 17-én, kedden. 123 mert úgy látom, hogy hivatalos közegei a t. belügyminiszter urat teljesen félre vezetik, a ki, — hogy ugyanazt a kifejezést használjam, a melyet a t. miniszter űr velem szemben használt, — bizonyos jóhiszeműséggel beszél a rendőrség tényeiről, a mi pusztán csak onnan ered, hogy teljesen hamis és téves informácziókat kap közegeitől. Minthogy a mai parlamentáris viszonyok között erre nem igen njdlik más alkalom, a jelen interpelláezió keretét használom fel arra, hogy fővárosi rendőrségünket jellemezzem. Ez okból visszatérek a köztem és a belügyminiszter úr között itt, a ház színe előtt lefolyt vitára, a mely azóta befejezést nyert, és a mely befejezésében flagránsan igazolta, hogy a belügyminiszter jóhiszeműségével szemben az én állításaim feleltek meg a tényeknek és az igazságnak. Én ugyanis tavaly februárban egy interpellácziót intéztem a belügyminiszterhez, a melyben kifejeztem azt, hogy egyes tisztviselők túlkapásai és eljárása folytán számos rendőrtisztviselő, a kik qualifikáll emberek, és a kik önérzettel eltelve teljesítik hivatásukat, szégyenli az uniformist hordani, a melyet hivatalos eljárásuk közben hordani kötelességük. Ugyanakkor utaltam arra is, hogy mindezen odiózus dolgok jóformán egy kapitány személyében csúcsosodnak ki. (Felkiáltások a haloldalon: Ki az?) A belügyminiszter úr márezius 30-án adott válaszában kijelentette, hogy mindazon vádak, a melyek ezen kapitányt érték, a tényeknek egyáltalában nem felelnek meg, ellene a legszigorúbb fegyelmi vizsgálatot indította és a fegyelmi vizsgálat ezt a kapitányt felmentette, sőt hangsúlyozta, hogy ez a kapitány a főkapitány úr engedelmével sajtópert is indított az ellen, a ki a röpiratban a képzelhető legsúlyosabb vádakat hozta fel ellene. (Egy hang a szélső haloldalon : Ki az?) Hentaller Lajos: Bérezi! (Zaj.) Pichler GyőZő l A belügyminiszter úr válasza után megjelent a második röpirat, a melyben még súlyosabb vádak foglaltattak a kapitány ellen. Én akkor a belügyminiszter úrnak adott válaszomban kifejtettem, hogy óhajtom és remélem, hogy ez egyszer a belügyminiszter úrnak legj^en igaza, hogy ez a sajtóper tisztázza azt a férfiút, mert ennek kimenetele az egész tisztikar reputácziójának szól, és sok ódiumot fog elhárítani a rendőrség tisztikaráról. Hangsúlyoztam, hogy óhajtom, hogy ez megtörténjék, és hogy a sajtópör eredménye kedvező legyen. És tényleg 1898. október 8-ának reggeli 9 órájára ki is tűzték a sajtópört. Ámde szeptember utolsó napjaiban, tehát néhány nappal a sajtópör előtt, megjelent egy täzennégysoros nyilatkozat attól, a ki a röpiratokat irta, és a kivel szemben csalás, hamisítás, zsarolás és mindenféle más czímen folytatott vizsgálatot a rendőrség és vizsgálat után áttette e vádakat az ügyészséghez, hol azonban az eljárást tényálladék hiánya miatt beszüntették. Ezen ember tizennégysoros nyilatkozatában visszavonja mindazon állításokat, a miket a főkapitány személye ellen felhozott, és sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a röpiratot megírta, de egyetlenegy tényt sem czáfol meg. Ezt tartalmazza az a tizennégy soros nyilatkozat, s e nyilatkozatot a sajtó-iroda kiadta kétsoros kommünikével kisérve, a melyben kijelentette, hogy ezek alapján a rendőrség pedig a főkapitány engedelmével az illető kapitány a sajtóbíróság előtti vádját visszavonja. (Felkiáltások a hal- és szélső haloldalon : Nagyon derék! Ez már ugyan szép!) A sajtóbíróság előtt a végtárgyalást nem is tartották meg. (Zaj a haloldalon.) Én nem akarok gyanúsítani senkit. Meglehet, hogy többen is vannak a félrevezetettek, nemcsak a belügyminiszter úr. Én a főkapitányt, mint egyént nagyon tiszteletreméltó, nagytehetségű űri embernek tartom. De micsoda véleményt támaszt az a közvéleményben, ha ugyanaz az ember, a ki hónapokon át a rendőrséget pellengére állította, a legsúlyosabb és a leghallatlanabb vádakkal illette, azóta két konfortáblisszámnak a tulajdonosa? (Felkiáltások a szélső haloldalon: Ezért vonta vissza panaszát!) a melyet elvettek tőle, de a melyet október 15-ike után neki visszaadtak. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nagyon érdekes!) De ezt még meg lehet magyarázni. De mivel magyarázza meg a közvélemény magának azt, hogy ennek az embernek kedveért oly felfedezést tett a rendőrség, mely egészen specziális felfedezés, és a mely magában bírja a legnagyobb erkölcstelenséget? Itt a házban Justh Gyula, Eötvös Károly és számos más képviselőtársam felszólaltak az orfeumokengedélyezéseellen, és kijelentették, hogy ezek az erkölcstelenségek fészkei. És íme, most a rendőrség egy új felfedezést is csinál azon ember számára, és feltalálja neki a röpülő santantok fogalmát, a mit egész Európában nem találunk, (Nagy mozgás.) most már röpülő orfeum is létezik az országban, még pedig egyenesen itt a fővárosban, mert eddig csak stabil-orfeumokat ismertünk. Egész Európában, kivéve Bécset, nincs ehhez fogható intézmény. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Mi a$ ? Felkiáltások jobb felől: Hol van!) Engedélyt adott a rendőrség annak az embernek, a ki visszavonta röpiratát, A

hogy daltársulatot, zengerájt szervezhessen. 0 sietett is Bécs városából a sanzonette-énekeseket szerződtetni. Ezen engedély alapján a társulat, ha egy nappal korábban bejelenti, engedélyt kap, hogy 16*