Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

í)2 371. országos ülés 1898. deczember 3-án, szombaton. és valóban oly esetről volt szó, a midőn összeütközésbe jött az ország érdeke a mentelmi joggal és a mentelmi jogban rejlő garancziát az ország érdekének alá kellett rendelni. Ezzel szemben, t, képviselőház, hogy áll a fenforgó eset? Egy képviselő, midőn a házba indult, úgyszólván a ház színe előtt, rendőri kihágás czíme alatt, személyes szabadságától meg lett fosztva. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a bírói intézkedésekkel szemben annyira körülbástyáztuk a mentelmi jogot, mennyire inkább szükséges ezt tenni a rendőrséggel, (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) tehát oly hatósággal szemben, mely egyenesen a kormány hatalmától függ. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bírói függetlenségünk törvénynyel van biztosítva, a bíró a törvény részrehajlatlan alkalmazására, a jogszabályok tiszteletére és objektív alkalmazására neveltetik, de a rendőri hatalom természeténél fogva a hatalom diskréczionális alkalmazására hajlik, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) állása teljesen függő a végrehajtói hatalommal szemben, a mely tetszése szerint állásától megfoszthatja, mert a fegyelmi hatalmat a belügyminiszter úr gyakorolja. A képviselőnek, a kinek kötelessége a kormányt ellenőrizni, tehát kétszer nagyobb súlyt kell fektetni arra, hogy mentelmi joga és függetlensége a végrehajtó hatalomtól^ függő közegekkel szemben, minden félremagyarázástól menten teljesen és tökéletesen biztosítva legyen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha erre képesek nem vagyunk, és ha rendőri kihágás ürügye alatt a képviselő letartóztatható, akkor a mentelmi jog nem érdemli meg azt a fáradságot, a melyet a mentelmi bizottság a házhoz intézett hosszas jelentésének elkészítésére fordít. Most, t. képviselőház, áttérhetnénk az eset jellemzésére, ha még egy körülmény iránt nem * volna kötelességem a házat tájékoztatni, hogy a mentelmi jogból fejlődő gyakorlat ismeretében ítélhessen a fenforgó esetben. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy a ház határozata értelmében a tetten kapott képviselő kivételesen letartóztatható, és hogy erről a háznak azonnal jelentés teendő'. A kérdés tehát most az, vájjon a fennálló törvényes gyakorlat miként értelmezte a háznak ezen határozatát? Több száz mentelmi ügy fordult meg a kezemen, több esetben az illető képviselő tetten kapatott, sőt volt eset, a midőn egy képviselő a vizsgálóbíró intézkedéseinek tettleg ellenszegült ; de egyetlen egy esetben sem rendeltetett el a képviselő ellen előzetes letartóztatás. Ez világosan igazolja, a mi különben is a dologtermészetéből folyik, hogy esak súlyosabb bűncselekmények esetében lehet még tetten-kapott képviselőt is letartóztatni, akkor, ha a szabadlábon hagyás a jogrend követelményeivel ellen tétben áll. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De álljon e kérdés bármiként, magyarázza a képviselőház igy, vagy amúgy, egy kétségtelen ; az, hogy oly esetben, a midőn nem képviselővel szemben tettenkapás esetében a letartóztatás el sem rendelhető, annak országgyűlési képviselő ellen helye nincs. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Törvényeinkben, törvény alapján kiboesájtott rendeletekben világosan azon elv van statuálva, hogy pénzbüntetéssel sújtott vétség, közigazgatási hatósághoz utasított rendőri kihágás esetében előzetes letartóztatásnak helye nincs. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sem senkivel szemben!) Még a mikor elzárással sújtott kihágásról van szó, akkor is csak csavargókkal, koldusokkal szemben foganatosítható előzetes letartóztatás; pénzbüntetéssel sújtott kihágás eseteiben azonban még ezekkel szemben sem. Ennek folytán a királyi kúria kimondotta azt, hogy rendőri közeg, a ki állampolgárt letartóztat oly kihágás miatt, a mely csak pénzbüntetéssel sújtható, a személyes szabadságnak hivatalos hatalom általi megsértése vétségét követi *el. Most a tettenkapás esetével is tisztába jővén, áttérek igen röviden a fenforgó esetre. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István képviselő úr a képviselőházba indult, midőn a képviselőházhoz vezető utcza torkolatán a kávéházból kijövő több fiatal ember megszólítja és panaszt terjeszt elő, hogy kardlapozzák az ifjúságot, szerezzen magának erről meggyőződést. Ebben, azt hiszem, semmi törvényellenes eljárás nincsen ; mert hiszen képviselőhöz is lehet panaszt intézni, a képviselőnek feladata a rendőrség esetleges visszaélését szóvá tenni. Rakovszky István szóba állt a fiatal emberre], a rendőrség azonban interveniált, a fiatal embert elvezette, Rakovszky István a megállapított tényállás szerint kérte a kapitányt, hogy engedjen még néhány szót a fiatal emberrel beszélni, a mi megtagadtatik. Mikor útját akarta folytatni a Sándor^ utczában, a rendőrség ezt meg nem engedte. O ebben a képviselői immunitásnak megsértését látta, és felhívta a rendőrközeget, hogy nevét és állását közölje vele. Ebben az illető rendőrtisztviselőre semmiféle sértő eljárás nem volt. Az illető rendőrkapitány azt válaszolta, hogy b' nem köteles magát igazolni, ellenkezőleg a képviselőt hívta fel igazolásra. Ebből szóváltás keletkezett; ekkor közbelépett egy ottani rendőrközeg és három képviselőtársunk előadása szerint felvilágosította a rendőrkapitányt, hogy az illető Rakovszky István képviselő. Nézetem sze\