Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

871. országos ülés 1898. űeczemfoer 3-án, szombaton. 93 rint ezzel a hivatalos jelentéssel a rendőrkapitány részéről az eljárás be volt fejezve, és ha esetleg sértőt talált is Rakovszky István fellépésében, személyazonosságának megállapítása után azt a törvény rendes útján megtorolni módjában áll, Á rendőrkapitány, daczára ezen jelentésnek, kiadja az elővezetési parancsot és Rakovszky István képviselő urat rendőrökkel körülvéteti, vagyis személyes szabadságában törvényellenesen megsérti. (Ügy vem! Úgy van! balfelöl,) Akkor közbelép Perczel Béni képviselő úr, a ki, mint ő maga a bizottság előtt kinyilatkoztatta, az egész esetnek szemtanuja volt, (Egy hang jobbfelöl: Nem as egésznek!) látta, hogy képviselőtársán igazságtalanságot akarnak elkövetni és— dicséretére legyen mondva — (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) közbelép és képviselőtársát megvédi a rendőrökkel szemben. Bemutatja magát s azt mondja a rendőrnek, hogy súlyos felelősséget vállal magára, ha a képviselőt a képviselőházba való menése közben elővezetésével megakadályozza; erre a rendőrkapitány világosan kijelenti, Perczel Béni képviselő úr nyilatkozata szerint, hogy ez neki mindegy, az illető képviselőt elővezetteti és fentartja intézkedését, vagyis a képviselőt személyes szabadságától törvényellenesen megfosztotta. Közbelépett azután Szőts Pál képviselőtársunk is s az ő eljárásának és érvelésének sikerült, mint ő mondja, a rendőrkapitányt arra birni, hogy rendeletét visszavonja és Rakovszky Istvánt szabadon bocsássa. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy a jelen esetben nemcsak a képviselői immunitás, hanem még a személyes szabadság eklatáns megsértésével is állunk szemben. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Mit mond ezzel szemben a bizottság t. előadója és a bizottság véleménye? Két érvre támaszkodik; először arra, hogy a rendőrkapitány nem ismerte az illető képviselőt, tehát nem akart véteni s nem is véthetett a mentelmi jog ellen, mert nem képviselő ellen intézte kényszerét. A másik az, hogy az illető képviselő tulaj donkép nem is volt megfosztva személyes szabadságától, hanem csak rendőrökkel vétetett körűi. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, a mi az első állítást illeti, az tévedésen alapszik. Mi a tényállást eddigi szokás szerint képviselőtársaink felszólalása alapján állapítottuk meg. Minden testület, míg az ellenkezőről meggyőződve nincs, a maga tagjainak hitelt ad, mert hitelt adni kötelessége. (Ügy van! Ügy van! Taps és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) A képviselőháznak kötelessége első sorban azon tagoknak hitelt adui, a kik a tényállást minden pártkülönbség nélkül, s minden pártérdektől menten előttünk íeltárták. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mondom tehát, í. képviselőház, az egyik állítás határozott tévedés, azért, mert hisz Rakovszky István képviselő világosan kijelentette előttünk, hogy látta és hallotta, hogy szóváltás közben közbelépett egy közrendőr, bejelentette az ő személyazonosságát a hivataloskodó rendőrkapitánynak, világos tehát, hogy ezen hivatalos jelentés után az illető képviselő minősége iránt többé semminemű kétség nem forgott fenn. De ez nem elég, hanem Perczel Béni t. képviselő nyilatkozata még élesebbé és világosabbá teszi a tényállást. 0 is közbelépett és igazolta az illető rendőrtisztviselő előtt, hogy az illető Rakovszky István képviselő. És daczára ezen igazolásnak, a rendőrkapitány fentartotta elhatározását és kijelentette, hogy ez neki mindegy, ő elővezeti a képviselőt és körülvétette rendőrökkel. Essen állítás tehát tarthatatlan, és az előttünk igazolt tényekkel homlokegyenest ellenkezik. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Egészen más szempont alá esik a jogi felfogása a t. előadó úrnak és a jelentésnek. Azt mondja a t- előadó úr: tegyük fel, hogy az elővezetés el lett rendelve, hogy az illető körül lett rendőrökkel véve, de ez nem a személyes szabadságtól való megfosztás, (Derültség a balés szélső baloldalon.) ezzel a mentelmi jog sincs megsértve. Hát nézzük, t. képviselőház, hogy áll ezen dolog a büntető törvénykönyv szempontjából? A büntető törvénykönyv szerint köztisztviselő, midőn hivatali hatalmával visszaélve, jogtalanul letartóztat valakit, a személyes szabadság megsértését követi el, egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. Mikor van befejezve ezen személyes letartóztatás? Ez a kérdés, a mely felett a háznak tisztába kell jönnie. (Halljuk! Halljuk!) A törvény, a törvény indokolása, a kúria gyakuriata szerint a bűncselekmény az elfogás tényével be van fejezve, a nélkül, hogy ehhez az elővezettetésnek, a letartóztatásnak tényleges végrehajtása volna szükséges. (Helyeslés balfelől.) A kúria határozata, a melyet bátor leszek felolvasni, a következően szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Áz elfogás ténye minden további elkísérés, elővezetés, valamely helyre szállítás, vagy személy elé állítás nélkül is kimeríti a többi kellékek fenforgása esetében büntetőkönyv 195, §-a alá eső vétség fogalmát.« Az indokolásban a kúria, a királyi Ítélőtáblával szemben, a mely ellenkező álláspontra helyezkedett, a következőket mondotta (Halljuk ' Halljuk! Olvassa); »Téves a megállapítás — a királyi itéíő-