Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-370
82 STO » orseégos ülés 1898. deczember 1-én, csütörtök fa. hogy a politikai kiegyezést olyan súlyos alkotmányos garaneziákhoz kötötte. Zmeskál Zoltán: Azt nekünk Rohonyi Gyula fogja megmagyarázni! Földváry Miklós: Igenis, hivatott rá! (Derültség balfelöl Egy hang ; Szép kibicze van!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe ! Rohonyi Gyulai Megmagyarázta Bartha Miklós, de nem árt e kérdéssel bővebben is foglalkozni, talán egy másik szempontból. Bartha Miklós t. képviselőtársam azt mondja szó szerint: »Mit akart Deák Ferencz? Utat egyengetni arra, hogy ha a reálunió nem válik be, a nemzet könnyen áttérhessen a perszonál unió terére « Elmondja azután, hogy Deák Ferencz eredetileg a perszonál uniónak volt híve és csak 1866 után lépett a reálunió terére. Elmondja róla, hogy ő hisz Deák Ferencz világtörténelmi, erkölcsi integritásában. De én úgy vélem, hogy a ki Deák Ferencz világtörténelmi, erkölcsi integritásában hisz, az nem hiheti, hogy Deák Ferencz!!ek ez lett volna a czélja. Mert a mily világosan, szabatosan, ideges részleteséggel — a mint magát Bartha Miklós képviselő úr kifejezte — szabályozta ő a gazdasági kiegyezést, tartotta ő fenn a nemzet jogait és minden esetben az önrendelkezési jogot, épen oly világosan, szabatosan és oly loyalisan szabályozta volna ő a politikai kiegyezés kérdését is, és megmondta volna, hogy mikor térhet át a nemzet a perszonál unióm. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ezt ő nem tette; a politikai kiegyezést id'ihöz nem kötötte, mert annak alapjául az 1723. évi I., II. és III. törvényczikket, a pragmatica sanctiót tekintette. Visontai Soma: 0 feltételekhez kötötte, ha nem is időhöz? Rohonyi Gyula: De a kinek esetleg kételye lehet az iránt, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi volt Deák Ferencz czélja a politikai kiegyezés létesítésével, megtalálja azt az 1867 : XII. törvényczikk bevezető szavaiban, melynek 4-ik bekezdése következőleg szól (olvassa): »Ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem mulaszthatják el gondoskodni oly módokról, a melyek lehetővé tegyék, hogy az alapszerződés, a mely az 1723:1., II. és III. törvényczikkek által a Felséges uralkodóház és Magyarország közt létrejött, a mely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok- és tartományok' nak az 1723:1 és II. törvényezikke értelmében (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) együttes és elválaszthatatlan birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is sértetlenül fentartassék.« Hát Deák Ferencznek egyetlen egy czélja volt: Magyarország szabadságát, függetlenségét minden körülmények között biztosítani. (Úgy van! jobbfelől. Flkiáltások balfelöl : Szépen csinálják ! Sikerült !) Áttérek már most a Hódossy Imre t. képviselőtársam által benyújtott ellenindítványra, a mely azt czélozza, hogy az indemnitási javaslat elvétessék, és egy szövege szerint is előterjesztett felirati javaslat elfogadtassék a t. házban. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Minden felirati javaslatnak olykép kell szerkesztve lennie, hogy egyrészt annak ténybeli állításaihoz '"semmi kétség ne férhessen, másrészt lehetőség és mód legyen abban arra, miszerint ha nem is az egész ház, hanem legalább annak többsége azt elfogadhassa, hogy így, mint a nemzet akarata, kerüljön a trón elé. (Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk!) A Hódossy Imre igen tisztelt képviselőtársam által előterjesztett felirati javaslat azonban két súlyos hibában szenved. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az egyik hiba az, (Felkiáltások balfelöl: Hogy megmondta az igazat!) hogy ténybeli állításaihoz nagyon sok szó fér, és nincs meg a lehetőség, nincs meg a remény arra, , . Zmeskál Zoltán: Szerkeszszen jobbat és nyújtsa be! (Elnök csenget.) Rohonyi Gyula: . . . hogy a ház többsége ezen felirati javaslatot el is fogadhassa. Mert eltekintve attól, hogy erős támadást intéz a rendszer, a kormány ellen, de magát a szabadelvű pártot is akként sztigmatizálja, hogy ez magát »szabadelvíínek nevezi, és uralmát mégis a szabadság elnyomása által tartja fenn«. (Ez igaz ! Úgy van ! a bal- és ssélsö baloldalon.) Kubik Béla : Ez a legszebb igazság benne! (Mozgás. Elnök csenget.) Rohonyi Gyula En ebben a pillanatban nem fogom vizsgálni, igaz-e, vagy nem igaz e kifejezés, de egy oly felirati javaslat, a mely a többséget akként bevádolja, számíthat-e arra, hogy a többíég által elfogadtassék ? (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Sohase ssá* mííunk rá! Elnök csenget.) Hát akkor kérdem, igen tisztelt ház, mi czélja van a felirat előterjesztésének, (Felkiáltások balfelöl: Tudja azt maga jól!) ha sorsával előre is tisztában vannak? A másik súlyos hibája a felirati javaslatnak az, hogy a parlamenti válságnak nem közvetlen okaival, hanem oly okokkal foglalkozik, a melyek a parlamenti válságot közvetlenül semmi körülmények között fel nem idézhetik ; foglalkozik a két évvel ezelőtt lezajlott választásokkal, azokkal az eszközökkel, a melyekkel állítólag a többség működött a választások alkalmával. Én kétségbe nem vonom soha egy pillanatra sem, hogy a választások ügyét akár minden évben, akár minden hónapban szóvá lehessen tenni a parlamentben, de miután a képv
