Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-370
70 8TO * országos fllés 1898. deceember 1-én, csfltSrtSkSn. voltak már a mólt századokban, midőn az alattvalók gyülekezete megtagadta a királyoknak a hadviseléshez és kormányzáshoz szükséges összegeket. Erkölcsi jogosultsággal nem bír, tehát forradalmi fegyver ma a nemzettel szemben (Helyeslés jobbfelöl.) az, melynek az életműködését megbénítjuk, fejlődését megakasztjuk, vérkeringését lekötjük, ha bármilyen okból, vagy bárminő ürügy alatt megtagadjuk tőle azokat az anyagi segédeszközöket, a melyek életműködése feutartáBához, vérkeringéséhez, fejlődéséhez szükségesek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a joga nem hogy a kisebbségnek, de még a többségnek sincs. Sőt ha vizsgáljuk, t. képviselőház, az előbb idézett két törvényt és vizsgáljuk (Halljuk ! Halljuk! jobbjelől.) a külföldi törvényhozások ide vonatkozó intézkedéseit, azt találjuk, hogy az idézett törvények megalkotásának czélzata egyrészt az volt, hogy a parlament állandóságát biztosítsák, másrészt pedig, hogy biztosítsák magukat a felől, hogy a korona az állam jövedelmei felett a parlament ellenőrzése nélkül ne rendelkezzék. De akkor, mikor ezeket a törvényeket megalkották, a népképviseleti alkotmány hajnal hasadásakor senkinek sem jutott eszébe, hogy —- a mint a t. ellenzéki felirat is megjegyzi — eljöhet az az idő, midőn a fejedelmi abszolutizmus helyébe a parlamenti abszolutizmus lép. Blaskovics Ferencz: Eljött! Szemere Attila De (Zaj a bal- és szélső baloldalon Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) az még a legfantaszdkusabb álomlátónak sem ötlött az eszébe, hogy lehet idő, mikor a kisebbségi abszolutizmusról is lehet már szó. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mert ha ez eszébe jutott volna valakinek, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) akkor bizonyára hozzáfűzték volna e törvényekhez azt a kiegészítő mondatot, hogy a parlament az ország kormányzatához okvetlenül szükséges eszközöket nem tagadhatja meg. Polónyi Géza: Szép kis parlament volna! Szemere Attila: Polónyi t. képviselő úr, a ki jogász, talán igazat fog adni nekem abban, hogy a parlamentnek ez az erköjcsi joga nincs meg. Azt bizonyítja már az állampénztárral szemben szerzett tapasztalatok sokasága is. Az államkötvények szelvénytulajdonosai, az élethossziglan kinevezett hivatalnokok, a nyugdíjasok, a vállalkozók, a kik befejezett munkájuk bérét gyakran négy-öt évi részletben kapják meg, (Egy hang a szélső baloldalon: A vicdnálisták!) nagyon elcsodálkoznak, hogyha január 1 én megjelenvén az állampénztárnál, a fizető pénztárnok őket azzal a kijelentéssel óhajtaná pénz helyett kielégíteni, hogy nem fizethet, mert a t. ellenzék nem óhajtja, hogy báró „Bánffy Dezső tovább is kormányon maradjon, Ok ezzel bizonyára nem elégednének meg, a kötvénytulajdonosok a papírokat ellöknék, a vállalkozók megszöknének, a hivatalnokok elindulnának jobb hazát keresni, {Ügy van! a jobboldalon.) csak épea a nyugdíjasok halnának éhen ad maioren muoritatis glóriám. (Derültség. Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Abból a hármas kormányzati faktorból, t. képviselőház, a melyet modern alkotmányosságunk megteremtett, s melynek kettejét számtalan óvórendszabálylyal vették körül az előrelátó törvényalkotók esetleges abszolutisztikus tendeneziák elfojtására, a harmadikat, a parlamentet nem illetheti meg a jogoknak ilyen korlátlansága. (Mozgás balfelöl.) Mindannyian elismerhetjük, hogy a parlament szabadságainak, jogainak ékesebben szóló, tudósbb és lánglelkííbb védelmezője Benjámin Oonstansnäl alig volt. És midőn Benjámin Constans az ő kormányzati könyvében egy ilyen esettel szemben találja magút egy hipothétikus esettel, hogy a kormánynak nem a kisebbség, hanem a többség tagad meg egy költségvetést, arra a conkluzióra jut: Ávant que le gouvernement céde toutes les íortunes seront bonleversées Ai-je besoin de fairé observer qu'il en résültera contre la représentation nationale une haine universelle. Azaz mielőtt a kormány engedne, minden vagyon fel lesz forgatva; szükséges-e megjegyeznem, hogy ebből [a nemzeti képviselet ellen egy általános gyűlölet származnék? (Ügy van! jobbfelől.) Ismétlem tehát, bármily áldatlan helyzetet teremtene is az, hogy a kormány az év végével nem bírna költségvetési felhatalmazással, bármilyen kínos práecedens útjára tereltetnék is ezáltal, ez szerény nézetem szerint az ügynek praktikus menetén semmit változtatni nem fog. (Félkiáltások jobbfelől: Majd meglátjuk!) Nem fog semmiféle hátrányos befolyást gyakorolni; mert gyakorolnia nem szabad és nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Majd meglátjuk!) A magyar korona személyesítője nem identikus jogkörrel bír, mondjuk az angol, vagy belga korona viselőivel. A magyar korona hordozója valóban kormányozza ezt az országot. Közjogunk neki megadja ajusstatuendit, az intézkedési jogot, és ha a kormányzási faktorok bármelyike is felmondaná a szolgálatot, ebből a korona kormányzati kötelessége korántsem szűnnék meg. (Zajos ellenmondás és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem szabad a koronát belekeverni! Miféle lázítás ez?) Vegyük fel. . . . (Nagy »aj és felkiáltások a szélső baloldalon: Es sértés a koronára ! Bendre! Halljuk! Halljuk l jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! A képviselő urat luegczáfolhatják azután. ("Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez sértés a koronára! Rendre!) Kérem, nem ilyet mondott. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy mondta!) A képviselő i
