Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

370. országos ülés 1898. d kijelentése mennyire leplezetlen feltárása az igazságnak, az magából a vita karakteréből is kitűnik. Mert miután egy hónapig vitatkoztunk volna azon, hogy az indetnnity, vagy egyéb tüzessék-e ki napirendre; miután egy hónapon keresztül hallottunk igen erős személyi (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) és a tárgyhoz tulajdonképen nem tartozó támadásokat: (Ügy van! Úgy van! a jobboldalán,) most az indemnity-vita tulajdonképeni megkezdésénél ugyanezeket a támadásokat újítotr, de nem bővített kiadásban ismétlik, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső haloldalon: Majd bővítjük! Mozgás és zaj a bah és szélső baloldalon. Halljuk! Malijuk ! jobbfelöl. Elnök csenget.) Én azt hiszem, t. ház, hogy igei naiv lélek volna az, a ki a történtek után még mindig abban a hitben élne, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza a felhatalmazási törvényjavaslat goudos és szorgos megvitatásában van elmerülve. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen, t. képviselőház, ha csak arról van szó, hogy a t. ellenzék bizalmatlanságát a kormány iránt manifesztálja, azt hiszem, hogy ez oly alapos módon megtörtént már, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy ma már, — ha érdekli —- nincs a havasok mezőin legeltető kecskepásztorok között sem egy se, a ki tévedésben volna e felől. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Az indetnnity megtagadása ennek a tudatnak körét már alig tágíthatja. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) A kérdéa tehát, ismételjük, nem bizalmi, hanem hatalmi kérdés. (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Kérem 'szépen, én gróf Apponyi Albertre hivatkozom, őt csak nem nevetik ki. Én csak az ő szavait ismétlem. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szemere Attila: A nemzeti párt igen tisztelt vezérének ez a kijelentése kiveszi a kérdést a homályos, ködszerű sejtelmek burkolatából, és odaállítja a maga leplezetlen rideg valóságában; nem szépítgeti, nem takargatja a dolgot, mert hiszen a téma ilyetén felállításához fűzött indokolást én inkább vagyok hajlandó retorikai ékességnek, mint a helyzet valódi jellemzésének tekinteni. De mihelyest ráállunk arra az álláspontra, hogy ez hatalmi kérdés, talán nem felesleges annak a vizsgálata, vájjon helyese az alkalmazott taktika; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon!) megengedettek-e a fegyverek, és a várható eredmény megfelelhet-e a t, ellenzék várakozásának? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Biztosan! Majd meglátjuk! Csak bízzák ránk ! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöí.) A két első kérdést összevonva, azt találjuk, hogy a t. ellenzéknek egyetlen czélja a kormányt 69 Szilveszter éjének éjfélén odaszorítani az 1848. IV. és az 1867: X. törvényczikkek bástyafalához; odaállítani őt a lemondás és a törvénysértés dilemmája közé; (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Fiattjuk! jobbfelöí.) mert az 1848: IV. és az 1868: X. törvényczikkek megtiltják az országgyűlés elnapolását, vagy feloszlatását mind iddig, a míg a költségvetési meghatalmazás valamely formában ki nem adatott. A többi alapvető törvényeink pedig ellenmondanak az állami aktív és passziv pénztárkezelésnek a törvényhozás felhatalmazása nélkül. Hogy ilyen helyzetben a világ mindon kormánya mit tenne, avval meglehetősen tisztában vagyunk. Blaskovics Ferencz: Lemondana! Szemere Attila: Igen, hogy ha a többség állította abba a helyzetbe, lemondana, de ha a kisebbség tette, akkor tovább vinné az ügyeket megbízása szerint, (Úgy van! Ugy van! jobbfelöí.) mert meg volna győződve róla, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöí. Zaj balfelöl.) hogy azért a törvénysértésért, a melybe önhibáján kivííi jött he\e,(Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) azért a többség neki a felmentést megadja. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Szemere Attila Igen nagy emberek, lángéi in éj tí és tiszta jellemű államférfiak, mint Pitt Vilmos szintén átélték nem a kisebbség által megobstruált, de a többség által megtagadott költségvetési felhatalmazás súlyos helyzetét, de Pitt Vilmos 1784-ben egy pillanatig sem habozott a parlament törvényellenes feloszlatásával, az új választások elrendelésével és az új parlamenti többség neki nagy arányú bizalmat és felmentvényt adott. Bismarck herczeg, . . . (Nagy zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szemere Attila í . . • a kit senkisem tart az alkotmányos államférfiak mintaképének, de a kinek megvolt az a sajátságos tehetsége, hogy politikai helyzeteket pregnánsul és helyesen tudott jellemezni, egy hasonló alkalommal úgy nyilatkozott: nekem elég az a tény, ho^y az állam létezik s az rtem fog pesszimisztikus tűnődésekbe merülni a felett, hogy mi történik akkor, ha a pénztárakat bezárják. Szalay Károly: Az nem csinált közös vámterületet Francziaországgal. (Derültség jobbfélő'.) Szemere Attila: Ugy ő, mint más nagy államférfiak és államtudományi irók mind meg,egyeznek abban, hogy a költségvetési meghatalmazások megtagadása, legyenek azok bár indemnity, vagy appropriáczió alakjában előterjesztve, a parlamentnek nem megengedett fegyverei, (Helyeslés jobbfelöí.) hanem forradalmi fegyverek. (Igaz! Úgy van!jobbfelöl.) Forradalmi fegyverek czember 1-én, cstttSrtSkSn.