Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

gg 370. oreszágm ftlés 1898. deczember 1-én, csütörtökön. vezető-helyettes dotálása czímén ahhoz a száz forinthoz még kétszáz forintot adott volna, (Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon ; Utaz nak a kasszára!) így aztán a háromszáz forint szépen összejött volna.« És mikor mondtuk, hogy nem tehetjük, mert a község sokat áldozott : negyvenötezer forintot adott viczinális vasútra, kétezer forintot járdára, azután lámpákat állított fel — egy egyszerű, hétezer lélekkel biró község — elég ez tőle, akkor azt mondja a főszolgabíró, hogy luxuriózus czikkekre tudnak áldozni, erre pedig nem. (Derültség balfélöl.) De, t. ház, azt mondja továbbá: »Pedig ennem is éreztettem a hivatalos hatalmamat ezzel a községgel, mikor lehetett volna sem.« Természetesen felbuzdult bennünk a magyar vér, azt mondtuk, hogy tessék, ha van rá módja. Most jön a java. (Halljuk! Halljuk!) Erre a főszolgabíró berendel tűzrendészet! kihágás okából egyszerre egy 14 kilométer távolságba eső községből 230 embert. (Derültség a szélső baloldalon.) Blaskovics Ferencz: Ez a rendszer ! (Zaj. Elnök csenget). Marjay Péter: T. képviselőház! Nincs még vége! Ez a 230 as berendelés keddi napra volt, a rákövetkező csütörtökön ismét berendelt másik 200-at. (Derültség a szélső baloldalon.) Már most azt kérdem, micsoda voltakép az adófizető magyar polgár? És vájjon hol van az ész, s vájjon nem áll-e az, a mit előbb mondtam a régi görög bölcsnek filozófiai tételéről, hogy ész kell az embernek, vagy kötél? Hol van az ész, a mely 230 embert egyszerre czitál be? Hát vájjon nem határozott czélzatos inzultus-e ez és vájjon nem erőszakos behajtága-e ez a népnek a szocziálistaságba? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyan kérem, igen tisztelt belügyminiszter úr, méltóztassék a lelkére venni ezeket a dolgokat! (Egy hang a szélső baloldalon; Van is neki!) Ugyan kérem, méltóztassék csak megmondani, vájjon nem a hivatalnok van-e a polgárokért, vájjon a polgárság vane a hivatalnokért, hogy 400 polgárnak oda kell jönni a szolgabíró elé? Hiszen ha ily tömeges bűntények fordulnak elő, még az igazságszolgáltatás is, a melyik százszor felette áll a közigazgatásnak, megtudja azt tenni, hogy kiszáll Hódmezővásárhelyre az ítélkező bizottság, s akkor egy szál szolgabíró nem mehetne-e 400 ember felett ítélkezni egy községbe ? (Egy hang a szélső baloldalon; A kinek még utazási átalánya is van!) Igen, a kinek még az is van! És, t. képviselőház, önök mégis azt mondják, hogy mi izgatjuk a közönséget, önök mégis azt mondják, hogy mi méltatlankodunk itt, a miért az önök rendszerét ostromoljuk. Ugyan szálljanak magukba és gondolkozzanak az ilyen dolgok felett és a felett, vájjon lesz-e vége ennek. De hogy lesz! Hiszen mondta gróf Apponyi Albert, hogy minden bűnpalástolás, minden gonosz cselekedet védelemre talál itt is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Példa rá a Karácsonyi kapitány fellépése, (Felkiáltások; Krecsányi.!) a ki Rakovszky Istvánt előbb bepanaszolja, mint Rakovszky István őtet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ezek után, ha valaha lett volna a kormány iránt egy szemernyi bizalmunk, az ilyenek következtében el kellett volna azt veszítenünk ; az ilyen kormánynak semmiféle költségvetést meg nem szavazunk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Szemere Attila! (Mozgás. Halljuk ! Halljuk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szemere Attila: T. képviselőház! (Halljuk!) Az indemnity-vita lévén napirenden, természetes, hogy minden szónoknak és így nekem is elsősorban ezzel kell foglalkoznom. (Úgy varij jobbfelöl.) A t. ellenzékről elhangzott politikai gravanemekkel, gyakran személyes élű támadásokkal telt beszédek minket az alól a kötelesség alól fel nem menthetnek, hogy itt, ebben a teremben, a hol az elmondott szó szerte hangzik az egész országban, ne vizsgáljuk meg harag és indulat nélkül azt a kérdést, vájjon az indemnity megtagadása nem olyan fegyvere-e a t. ellenzéknek, a melynek használata által épen azokat az érdekeket sérti meg, a melyeknek védelmére tulajdonképen hivatva van? (Úgy van ! jobbfelöh) Az indemnityt teljesen azonosnak tekinthetjük a költségvetési appropriáczióval, mert hisz végeredményben mind a kettő költségvetési, pénzkezelési meghatalmazást involvál magában. (Úgy van ! jobb felől.) Azért eleve is megengedi nekem a t. ház, ha beszédem folyamán az indemnitás helyett néha az appropriáczió, vagy a költségmegajánlás szavakat fogom használni. (Helyeslés.) Az meglehetősen világos, hogy a t. ellenzék ezé]ja a kormány megbuktatása . . . Polónyi Géza: Meg is lesz! Szemere Attila:... vagy, hogy a konzekrált kifejezéssel éljek, a masiniszta eltávolítása. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy van! Ebben igaza van!) A t. ellenzék erre a czélra a legalkalmasabb eszköznek találja: megtagadni a kormánytól az ország kormányzásához szükséges eszközöket, hogy így ránézve a kormányzást lehetetlenné tegye. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ki is jelentette múltkori beszédében, hogy a fölött vitatkozni, vájjon az indemnity a bizalom, vagy nem bizalom kérdése-e, ma már gyermekesség, mert itt tisztán hatalmi kérdésről van szó. Hogy gróf Apponyi Albert t, képviselőtársamnak ez a