Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

8«6. ormág&t aié* 1S98, äeeiemher 30»á», pénteken. 393 meg önöknek; hanem tessék elolvasni a magyar történelem lapja<t s látni fogják, hogy akkor, a midőn idegen hatalom tette ezt, mily súlyos retorzióra készült ez a nemzet és határozta el magát a nemzetnek minden fia, pedig kevesebb fájdalom lakhatott a lelkében, mert idegen tette ezt; most a fájdalom sokkal nagyobb lesz, ha önök merészkednek ezt tenni (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) T. ház! A nemzet története megtanított bennünket arra, hogy ily államcsíny, alkotmányellenes összeesküvés, a mire önök készülnek, sikerülni nem fog; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem szabad!) a történet fényesen megírta, hogy az 1825. évet megelőző időkben milyen nagy ellenállásra szervezkedett ez a nemzet; szervezkedett, pedig nemcsak egyszerű feliratok tekintetében, nemcsak azért, hogy felszólaljon, és esdő tekintettel keresse fel a koronának viselőjét, hanem áldozatok árán is igyekezett megóvni alkotmányát. És látjuk, hogy akkor egyes vármegyék, a melyeknek számára az ellenállást biztosította a törvény, inkább teljes tétlenségre kárhoztatták magukat, férfiak és hivatalnokok, kiknek gyermekei rászorultak a kenyérre, kiknek családjaiban kenyérért esdeklő, éhhal állal küzdő gyermekek voltak, inkább elhagyták hivatalukat, leköszöntek állásukról, de nem szegődtek szolgálatába az alkotmányt kobzó, alkotmányt tipró, kormányzatnak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) élénkbe tárnak azok az események, a mikor az illető biztosok kiszáltak a vidékre, hogy behajtsák az adót, hogy törvénytelen szolgáim ányokra kényszerítsék a nemzetet, de erre a dologra egyszerű módon, egyszerű eszközzel képesek nem voltak. És megírják a történetírók, hogy egész hadaknak, egész táboroknak kellett megszállani egyes községeket, és hogy megkellett szállaniok a községházát, a vármegyeházát, egész falvakat, hogy, csakis a szuronyok, a fegyver és a hatalmi erőnek fenyegetése mellett voltak kénytelenek a magyar népet a szolgálmányokra. rábírni. (Úgy van! halfelől.) Hát, t. képviselőház, önök mégis csak azt akarják, hogy vér folyjon az országban ? Hát el vannak önök arra határozva, hogy ismerve a történelemből az igazi nagy nemzeti erélyeket, hogy ezen nemzeti erélyek eltiprásával önök vérnek árán, a nép vérének kiontása mellett akarják felfüggeszteni a magyar nemzeti alkotmányt? (Felkiáltások jobbfelöl: 1i akarjátok!) Bármit tervezzenek önök, legyenek meggyőződve arról, hogy a magyar nemzet vérével, létével és testével fog önökkel szembeszállni, (Ügy van! balfelól.) az a magyar nemzet, a mely érzi azt, hogy kit illet a felelősség, kit illet a súlyos felelősség, azért ha ezek az állapotok bekövetkeznek, és meg vagyok arról győződve, hogy bármennyire körülsánczolják is KÉPVÍI. NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖTET. önök a koronát, hogy az igazi közvéleményt meg ne hallgassa; arra is szolgáltatnak példát a történelem lapjai, hogy mikor itt lesz a válságnak az órája, úgy akkor a rosszul informált király azokhoz fog fordulni, a kik őt jól fogják informálni, a kik a nemzet érdekeit fogják szem előtt tartani és lefogják leplezni az önök csinyjeit, (Úgy van! balfelöl.) és valamint a történelemben megtaláljuk a példát, a mint Ferencz császárt a nemzet figyelmessé tette a szent esküjére, és a mint 1867-ben a nemzetnek kiváló nagyjai most dicsőségesen uralkodó királyunkat figyelmessé tudták arra tenni, és felhívni az érdeklődését arra nézve, hogy Magyarországon nem elég a királynak egyéni hajlandósága, hanem intézményes biztosítékokkal kell körülvenni az alkotmányt, a melyet egy perczig seui szabad megsemmisíteni, akkor a király szava ismét a nemzet felé hajlott, megvagyunk győződve, hogy el fog érkezni az a pillanat, a mikor dicsőségesen uralkodó királyunk ismét a nemzet érzelmét óhajtja, és az alkotmány parancsa szerint fog dönteni. (Úgy van! halfelől.) Akkor ismét meg fog szólalni a nemzet, mint 1825. előtt, midőn fel volt függesztve az alkotmány, úgy mint most, midőn azt mondták Barsmegyének a rendéi (olvassa): »Minden időnek és minden kormánynak voltak oly férfiai, a kik fejedelmeik bizalmával s nyert hatalmakkal visszaélve, a korona fényét a népek könyei/el törekedtek tündöklőbbé tenni. Hazánk sem vala Injában, kivált az utolsó időkben, oly minisztereknek, kik miután a nemzet szavát elfojtották, az igazságtól eltérő előterjesztések s az alkotmányunkra költött rágalmak által a legjobb fejedelmek szivét tőlünk elidegeníteni s a közjó szine alatt ezen ország municzipális törvényeit, jogait és szabadságait aláásni törekedtek. De ki hitte volna, hogy hazánk a jelen korban is annyi megtámadásoknak szolgáljon tárgyául ? Ki gyanította volna, hogy találkozzanak magyarok, szülőföldjükről, király és haza iránti kötelmeikről annyira megfeledkezők, miképen a helyett, hogy ama kitűnő bizodalom s méltóság szerint, melylyel megajándékoztattak, honfitársaik sérelmeit Felségednek őszintébb egyenességgel előadnák, inkább mellékezélokafc hajhászva, egyáltalában törvényellenes, Felséged szivétől bizonyára idegen rendszer eszközeivé válnak, s az utókor elkertílhetlen gyűlöletét s megvetését vonva magokra, saját kebelökben dúlnak*?* (Élénk! tetssés és helyeslés halfelől.) Ennek az idejét, reménylem, rövidesen el fogjuk érni; ennek reményében csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Hosszantartó, meg-megújuló élénk tetszés, helyeslés és éljenzés. Szónokot snámomn üdvözlik.) Korelnök: Az idő előrehaladván, javaslom 6U