Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

386. országos ölés 1898. ség szive lüktetésére, szive dobbanására reá teszi és igyekezetét arra fordítja, hogy lehetőleg az összes igények kielégítésével, az összes nemzeti aspirácziók megközelítésével alkottassanak meg a törvények. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így lehet aztán kikerülni az obstrukcziót és azt, hogy az ellenzék a rendes parlamenti taktikán kivíti is igénybe vegye jogait. Nem azok az elnöki jogosítványok, melyekről Tisza Kálmán képviselő úr, Anglia példájára hivatkozva, beszélt, azok, a melyek fentartják az egyensúlyt az igazi parlamentekben, hanem az, a mit itt felemlítettem, hogy az illető parlamenti vezérek megbecsülik nemcsak a többséget, mely nekik a hatalmat adja, hanem a kisebbséget is, mely az elvi vívmányokat szolgáltatja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezért semmiséggé, valótlansággá, ferdítéssé, kormányzati furfanggá redukálódik mindaz, a mit itt önök felemlítenek az ellenzék jogosulatlan fellépéséről, a többség jogairól és uralmáról. Egy oly többség részéről, mely 30 év óta soha nem szavazott le semmiféle kormányt, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melylyel szemben sohasem hirdethettek oly elvet, melyet 8 utólag, mikor megtudta, miről van szó, nyomban helyesnek, igazságosnak, czélszerűnek el nem ismert volna, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) mely rossz időkben, midőn válság fenyegette poziczióját, ide folyamodott támogatásért, mely, midőn öttel kevesebb volt az ő szarna, mint az egész ellenzéké, az ő mostani helyzetét egyedül biztosítani képes volt egyházpotitikai javaslatokat is csak az ellenzék támogatásával tudta létesíteni, a mely minden hangulatot, minden támogatást az ellenzékben kereste és találta meg, furcsa ferdeség és rágalom az ellenzékkel szemben, ha még most is arról beszél, hogy ez az ellenzék ezen magatartásával elárulja a nemzet érdekét és a parlamentáris elvet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Mi komolyan beszélünk a helyzetről, méltóztatnak látni, hogy lelkem minden hevével szállok síkra akcziónkért, (Élénk helyeslés a balés ssélső baloldalon.) pedig talán érdemes sem volna, talán szükséges sem volna. Mi látjuk azt hogy odaát milyen eszközökkel kormányoznak egy idő óta, látjuk, milyen eszméket hirdetnek, látjuk azt is, a mi eddig csak sejtelemként szállta meg lelkünket, hogy ott a törvényeket lábbal tiporják, de oda, a boszorkánykonyhába belső bepillantást nem nyertünk. Ma már azt is látjuk, hogy minden harezunk hiábavaló volt, mert a kik onnan kiléptek, azok megmondták akkor, hogy mindaz, a mit mi hirdetünk, tiszta való, hogy ott a törvénytelenségnek, a politikai előrelátás hiányának uralma már rég dominál, hogy ott a közigazgatási üldözésnek rendszere lezember 30-án, pénteken. 39 J az, a mely fentartja hatalmát. (Igás! Ügy van! a bal- és ssélső baloldalon.) Nem volna tehát, mondom, szükséges, talán hiábavaló is, de mégis fel kell emelnem szavavamat; erre engemet a miniszterelnök úrnak tegnapi felszólalása vitt rá. Látják tudniillik hogy itt valósággal úgy szerveztek mindent és úgy csinálták a választásokat, hogy az igazi nemzeti közvélemény törvényes úton kifejezésre ne jusson és látjuk azt is, hogy ma már a sajtó, egy szavahihető lap, meg is nevezte azokat a forrásokat, a melyeket mi itt csak mint aggódást, mint megdöbbentő érzést tártunk fel, hogy honnan vette tehát a kormány a pénzeket a választásokra. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Körülbelül 5—6 napja annak, hogy a »Magyarország« adatokat szolgáltatott arra nézve, hogy nemcsak idegen érdekek istápolása szempontjából, hanem bfinös úton, bűnös, törvénytelen, a hazaárulással egyenlő módon szereztetett volna pénz választási czélokra. A »Magyarország« vasárnapi számában leleplezi, és ez mai napig nem czáfoltatott meg, tehát ily súlyos vádakkal szemben jogosultságot érzek magamban mint törvényhozó, hogy ezt itt szóba hozzam. (Helyeslés balfelől.) A ^Magyarország* azt állítja fentartás nélkül (olvassa) : »Ma már mindjobban betekinthetünk a múltkori választás műhelyébe. A kormány következő helyekről kapott pénzt: osztálysorsjátékból egy milliót, telefon államosításból 500.000 forintot, a beruházási kölcsön után egy milliót, a grófi és bárói ezímekből 600.000 forintot. (Derültség jobbfelől. Nagy zaj és mozgás a bal- és ssélső baloldalon.) Ez nem tréfa! Ez nagy dolog! Ez a legsúlyosabb vád, a melyet eddig a kormány ellen emelni lehetett, ez nem a közönséges miniszteri felelősségi törvényekbe, hanem egyenesen a büntetőtörvényekbe ütközik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kubik Béla: Tessék elszámolni! Visontai Soma: Hat napja ez a vád megjelent, de seholsem czáfolták meg. Itt nem arról van szó, hogy — a mint Gajári Ödön t. képviselőtársam és a miniszterelnök mondották, —nagylelkű férfiak, a kik érdeklődnek a párt törekvései iránt, adtak pénzt, hanem ez közönséges bűnös megvesztegetés volna, ha igaz. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mit jelent az, hogy az osztály sorsjátéknak vállalkozói egy millió forintot adtak a miniszterelnöknek, a ki —-a mint mondotta — maga vezette a választásokat? És ezt nemcsak a »Magyarország<: mondja most, hanem azóta módjában volt mindenkinek hallani, hogy igen beavatott és érdekelt körök is állítják, de a » Magyarország* mint pozitív tényt állítja ezt és a kormány, a mely nagy áldozatokkal fentar-