Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

390 3ft«. országos ülés 1898. óteczember SO-án, pénteken. vele a választásokról csak beszéljen is. Hát volt-e arra valaha példa, hogy ilyennel előállott volna magyar miniszterelnök és volt-e példa, ha előállott volna is, hogy ezt nyugodtan hallgatta volna a képviselőház? (Zajos helyeslés balfelöl.) És mit mond minderre a t. túloldal? Azt mondja, hogy mindez megengedett dolog, mert nekünk báró Bánffy Dezső a mi vezérünk. Hát, t. ház, nagy szó és nagy fogalom ez a vezér szó, nemcsak a harczok zajában, a hol a vezér a sorok élére áll és életének koczkáztatásával nekimegy az ellenséges hadnak, de békés harczok idejében is nagy fogalom a vezér fogalma, a vezéré, a ki összpontosítja magában a tömegnek minden törekvését, minden vágyódását, kívánságát, a ki zászlajára írja az eszmék egész sorozatát, a nemzeti vívmányok egész csoportját, a melyekért a mögötte sorakoíó párt vele élni, halni kész. Mondják meg önök, hiszen annyiszor mondják önök, hogy báró Bánffy Dezső az önök vezére, mit képvisel tehát az önök vezére ? Mik az elvei a múltra nézve és a jövőre nézve ? Önök megakarják tartani a hatalmat és báró Bánffy Dezső meg akar maradni a miniszterelnöki székben, megmondták-e nekünk, hirdették-e valaha a nemzet előtt, hogy mily jogczímek, mily elvek és eszmék azok, a mely elvekkel és eszmékkel a nemzetet előre akarják vinni, a melyekkel az országot nagygyá, dicsővé és tiszteltté akarják tenni ? (Élénk helyeslés, éljenzés, tetszés és taps a bál- és szélső baloldalon.) Sohasem mondták, ez örök homályban rejtőzik, senkisem tudja. De látjuk azt egy idő óta, hogy önöknél a vezérség csak üres, puszta fogalom, hogy csak annyira vezére önöknek, mint a mennyire a vezérőrnagy vezére az ezredesnek, mert felebbvalója, és az ezredes vezére a századosnak, mert felebbvalója, csak ennyiben vezére. Mert, ha önöknek teljes belátásuk volna a politikai vezérség fogalma és ténye tekintetében, akkor Szilágyi Dezső volt t. elnökünk és t. képviselőtársunk nem részestílt volna azokban a közbekiáltásokban, a mikben részesítette őt most Perczel Béni t. képviselőtársam, a mikor őt szóba hoztam. Mert mit bizonyít az önök magatartása, a mit önök tanúsítanak ma gróf Csáky Albin, Hieronymi Károly és Szilágyi Dezső iránt? Azt bizonyítja, hogy a vezérség a hatalom elmúlásával mindjárt rombadől, hogy az, a ki önöknek nem tud adni mandátumot, nem adhat Ferencz Józsefrendet, nem adhat osztálysorsjátékot, nem adhatja önöknek a telefont bérbe, a ki nem biztosíthat önöknek egyes bankokban igazgatói állást, az önöknek nem kelb (Éljenzésés taps a bal- és szélső baloldalon.) Azért van azután, (Zaj és felkiáltások balról • Helyre!) hogy az elveknek a küzdelme ebben a házban megszűnt, és helyét a hatalmi birkózás váltotta fel. Ezért van, hogy Önök, elveik nem létezvén, minden küzdelemben,a melyet az ellenzék kezdeményez, a politikai rendnek a tönkretételét látják A kik elvekkel küzdenek, a kiknek megvan a programmjuk arra nézve, hogy e nemzetet hogy vezessék előre az elvek szent jegyében, azok rá is szorulnak mindig az ellenzékre, mert lehetetlen egy ország küzdelmét mathematikai problémákkal fentartani, lehetetlen azt mondani, hogy ezen országban mi fogunk törvényeket csinálni, ha mi erre felénél egygyel többen hajlandósággal birunk és azt megcsináljuk. Ez csak úgy történhetnék meg rendes parlamentben, ha minden törvény egyszersmind a nemzet bizonyos régen napirendre kerülő igényeinek kielégítésére szolgálna. Ki táplálja ezen igényeknek keletkezését? Mindazok, a kik a néppel érintkeznek, tehát nemcsak a többség, hanem a kisebbség is. A nemzet testületében helyet foglaló minden törvényhozó, a kit a nép idekttldött, a maga saját kis méretében bizonyos törekvést, vágyódást, elvet képvisel. Már most ott, a hol az elvek rendes harcza folyik, a többség rászorul az ellenzék támogatására, mert az ellenzék egyszersmind segít neki abban, hogy megismerteti vele a nemzet óhajait, valamint abban, hogy a nemzettel megkedveltesse a törvényhozás akczióit és a megalkotott törvényeket. A hol elvi h folyik, ott mindig minden törvényben bizonyos elvek lelnek kifejezést és a helyei parlamenti vezetés, a helyes törvényhozási akczió abban nyilatkozik meg, hogy lehetőleg minél kisebbre szoríttassék az az ellenmondás, az a kisebbségi vélemény, mely megnyilatkozik bizonyos törvényhozási akczióval szemben. Azért van az, hogy Angliában a miniszterelnököt nem pártvezérnek tekintik, a mint a t. urak mindenkor felhoznák, pedig azok pártvezérek is lehetnének, mert az ő elveikkel és táborukkal együtt váltják fel és foglalják el a kormányzati vezetést. S mégis a miniszterelnököt nem pártvezérnek, nem a többség vezérének nevezik, hanem mindenkor, megilletik azzal a czímmel, hagy »a parlament vezére«. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék megnézni az angol alkotmányra vonatkozó müveket, azokat a preczedencziákat, melyek arra vonatkoznak, hogy az angol minisz terelnökök egyes akczióikban milyen állást foglaltak el a nemzettel és saját pártjukkal szemben, és midőn nem voltak képesek egyes törvényhozási akcziót a maga rendes medrében fentartani, a maga rendes medrébe terelni, mindenkor úgy szerepeltek, mint a parlament vezérei. Miért a parlament vezérei? Mert a törvényeket nem a többség, hanem a törvényhozás csinálja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezért kell a parlamentnek egy vezér, ki kezét a kisebb-