Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

386. országos fllés 1898. Korelnök: Kérem a képviselő urakat baifelől, méltóztissék csendben lenni és aszónokot félbe nem szakítani. (Mozgás balról.) Visontai Soma: Mondom, tehát, habár nagy hálára kötelezett is ezzel a kijelentéssel, de újat nekünk nem mondott, mert mi már régen látjuk, régen szenvedjük és régen állást foglaltunk mindezen üzelmekkel szemben. Régóta látjuk azt, hogy az állampolgárok nagy részét, a szerint, a mint az önök pártérdekeinek kedveznek, vagy nem, törvényenkivííli állapotba helyezték és az illetőket szabadon tildözhetőknek jelentették ki. A mint ezt önök itt a házban teszik, úgy tesznek a házon kivííl a közigazgatási tisztviselők, az önök főispánjai és szolgabirái a kik neki szegezik a csendőrök szuronyait a védtelen polgároknak, ha pártérdekeik megkívánják, és elpusztítanak ebben az országban egy észten <iőben annyi polgárt, mint a mennyi egy kisebb háborúban elpusztult, a szerint láttuk, hogy ezen házon belül is sohasem hoztak önök még egyetlen egy törvényt sem, a mely ne arra lett volna szánva, hogy az önök pártérdekeit szolgálja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Elmennek önök beszámolni, dicsekedni törvényhozási tényekkel, szövetkezetek létesítésével, a papi javadalmak kiegészítésének meghonosításával, adótörvények javításával. Ámde nem iktatták-e önök mindezekbe a törvényekbe az önök pártérdekeinek megóvását és azt, hogy papokat, erdőfelügyelőket, erdőbirtokosokat, szövetkezeti hitelre rászoruló polgárokat adott esetekben pártczélokra kihasználhassák? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És nem látják-e azt mindenütt, az állam pénzeivel való elbánás tekintetében, az egyes osztályok és egyes hiteligények protegálásánál, hogy önök mhidenkor a pártérdeket szolgálják? Ott vannak a nagy pénztári készletek, ott vannak azon nagy előnyök, a melyeket a kormány, vagy pénzügyi hatalom csak nyújthat. Mondják meg: hol helyezik el önök azokat a pénztári készleteket, a melyek az adózó polgárok filléreiből gyűlnek össze az állampénztárba? Tegyenek kijelentést, adják elő, milyen bankokban vannak azok elhelyezve, milyen osztályokat istápolnak, milyen törekvéseket támogatnak? (Mozgás jobbfelől.) Talán nem a börzei törekvéseket? (Mozgás és zaj.) Nem azon osztályok érdekeit, a melyek szolgálatát szükség esetében, ha az önök pártczéljainak megerősítésére szükséges, rendjellel, czímekkel, ranggal és pénzzel viszonozzák ? (Élénk helyeslés és taps a bal- és széslö balodalon.) Van-e csak egy pontja is az önök kormányzatának, a mely azt bizonyítja, hogy önök leikükön viselik a nép igazi érdekét ? Azt mondotta Hegedüs Sándor t. képviselőtársam a múltkor egyik beszédében, hogy becsüljük mi meg ma389 gunkat, ne csak az elnökök intésére hallgassunk, hanem hallgassunk arra is, hogy a nemzet kopogtat ennek a háznak, ennek a törvényhozásnak ajtaján. Hegedüs Sándor t. képviselőtársam mondja ezt? Hát csak most jön ő arra rá, most látja, hogy a nemzet kopogtat e ház ajtaján ? Ezelőtt sohasem kopogtatott a nemzet? Ezelőtt sohasem voltak a nemzetnek kívánalmai, sohasem voltak érdekei ? Meghallgatták Önök azt valaha? Volt-e panasz, melyet ha akár közigazgatási túlkapás, akár a törvénykezési ügyek, akár a közigazgatási üldözések sokaságából ide a ház elé hoztak, vagy volt-e csak egyszer egy momentum, mikor a szegény magyar ipar, vagy a züllésnek induló magyar kereskedelem érdeke miatt kopogtattak ezen az ajtón, vagy azért hogy az alkotmányt lábbal tiporták, hogy a legszentebb kivívott alkotmányos jogait kihelyezik a nemzet közéi ztiletéből: meghallották volna önök valaha! Miért nem szólalt fel Hegedüs Sándor t. képviselőtársam akkor is, hogy kopogtatnak itt a törvényhozás ajtaján, hogy hallgassuk meg t. képviselőtársaim és adjunk elégtételt a nemzet óhajainak ?! (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) És a mikor itt a választási visszaélésekről beszéltek, mikor kész adatokat szolgáltattak arra nézve, hogy az alkotmányos élet legfőbb garancziáját, a mi Összes működésünk tulajdonképeni alapját képező közjogi akcziót, a választásoknál meghamisították, hogy megfosztották a választókat legszentebb jogaiktól, hogy egyes választóközönségeket kiéheztettek, sanyarúsággal illettek, hogy megakadályozták fegyverrel és egyéb eszközökkel a polgárokat a legszentebb jogaik gyakorlásában: meghallgatták-e önök valaha ezen panaszokat? Hát mi volt erre a válasz ? A válasz mindig csak az volt, báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr ennek kifejezést is adott, hogy ez mind szükséges arra nézve, mert — úgymond — ez az akczió egységes vezérletre szorult és szükséges, hogy tehát a hatalomnak a kezében összpootosíttassék a választások vezetése. Hiszen soha szűkebb látkört, soha képtelenebb felfogást ezen nagyjogok érvényesülése szempontjából nem hallottam, mint a milyen felfogás elhangzott mindenkor ebben a házban arról, hogy a miniszterelnök úr saját palotájában kortestanyát nyitott, hogy az ország pénzén fizetett egyik miniszteri tanácsost, a kinek közjogilag biztosított törvényes hatásköre van, minden szégyen nélkül ruháznak fel azzal a hatáskörrel, hogy a pártválasztásokat eszközölje, hogy ebben az országban előállhat egy miniszterelnök, a ki nemcsak hatalmi súlyával csoportosíthatja az egyes választókat, hanem a ki rendelkezik hadsereggel, rendőri erővel, hivatalnoki előnyökkel és nem resteli bevallani, nem tagadja, hogy egy köztisztviselőt magához hivatott, hogy eczeniber 80 án, pénteken.