Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

tjgg 886. oraságo* fllés 1898. deczomber äO>án, pénteken. esztendő közeledténél a mi lelkünket elfogja; ne méltóztassanak azt hinni, hogy mibennünk nem szólal meg az aggódás, nem szólal meg a fájdalom, hogy ime, egy ezredéves alkotmány foszlányokra tépetett, hogy ime, nemzeti alkotások, a melyekhez sok százados küzdelmek annyi lelkesedése, annyi kitartása, annyi vére tapad, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ime most, a mint az új esztendő beköszönt, a mely sok osztályra reményt hoz, sok gzűkölködö családra nézve a kenyér közeledése, mi ránk nézve Magyarország alkotmányának elvesztését jelenti. (Élénk heyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mi, méltóztassanak elhinni, számoltunk lelkiismerettünkkel, (Halljuk! Halljuk!) mert itt az a nézet uralkodik, hogy ha csak arról volna szó, hogy egy felfogásában mondjuk korlátolt, de egyébként ártatlan egyénnek ottmaradjon; ha csak arról volna szó, hogy tűrjön még, ez a nemzet és ttírje még ez a parlament, hogy egy különbeu nem veszedelmes, csupán kormányzati intézkedéseiben nem czélszerűnek és nem bölcsnek, nem teljesen elfogadhatónak bizonyuló államférfiú még egy darabig sütkérezzék a hatalomban; ha csak erről volna szó: akkor meg vagyok győződve arról, hogy az ellenzék, és az egyesült ellenzéknek ez az elszánt és minden tekintetben lelkesedéssel Összetartó tábora azt az illető egyént otthagyná. Otthagyná azért, hogy a későbbi parlamenti sors végezzen vele; végezzen vele az a sors, a mely e nemzetnek adott alkalmakkor, válságos időkben mindig meg tudta adni igazi vezető férfiait, és a mely őt is a maga semmiségébe el fogja söpörni. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha annyira kiélesedtek a viszonyok és a helyzet: ennek más jelentősége van. Nemcsak az a jelentősége, a mire már előbb reflektáltam, hogy ez az egyén képvisel egyszersmind egy egész rendszert, hanem annak a tudata, hogy míg ez a kormányzat fennáll és míg ez a kormányférflú tölti be azt az állást, a mely őt predesztinálja a kormány vezetésére, addig ebben az országban semmiféle politikai erkölcs, semmiféle törvényes uralom fenn nem áll. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal~ és szélső baloldalon.) Ez a szegény nemzet tehát úgy vau, mint a már különben is halálán lévő ember. Azt mondja a közmondás: A dagadt embernek már úgy sem ártunk. Mi azt tökéletesen átérezzük, és mérlegeljük, a mit az alkotmányos jogok fennállása, vagy fenn nem állása tekintetében felállítottunk; mi azt már úgyis átláttuk, hogy az alkotmányosság ezen részének elpusztulása . . . (Zaj.) Korelnök : Kérem a képviselő urakat balról és jobbról, foglalják el helyüket! (Helyeslés.) Visontai Soma: . . . nem éri többé vehemensen a nemzet testét. Miért? Meit az alkotmányosságnak minden egyéb garaneziái, a melyeket még az 1848-iki törvények megalkottak és a melyeket az 1867-iki kiegyezés évtizedes alkudozás után fentartott, úgyis már önök által régen széttiportattak. Hiszen ezek a közjogi alkotások úgyis régen foszlányokba hullottak szét; hisz az alkotmányosságnak legtöbb biztosítéka ebben az országban már úgysem létezik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha mi tudnók, hogy azzal, hogy az ellenzék most ezt a harczot megszünteti és időt engedne arra, hogy a hatalmi érdekek még egy kis ideig tobzódjanak itt az országban; ha mi azt tudnók, hogy ezen elhatározásunkkal már most az a sok alkotmányos szabadság, az a sok egyéni szabadságjog, a melyeket önök régóta lábbal tipornak, ismét visszanyerik integritásukat, hogy ez a nemzet ismét, mint Szuverén alkotmányos nemzet tarthatja fenn magát, és hogy ennélfogva, ha vesztünk is a parlamenti vezetés, ha vesztünk is a közgazdasági kiegyezés tekintetében, de helyreáll ebben az országban az alkotmányos uralom: akkor méltóztassék megengedni, de ez a küzdelem nem volna olyan belterjes, olyan elszánt, olyan a halállal szembeszálló, odaadó. (Igaz! Úgy van! balfelől.) De én meg vagyok győződve, hogy lesz még idő, a mikor ki fogják mutatni, hogy a török és tatár pusztítás nem volt olyan végzetes erre a nemzetre, mint ennek a kormánynak az uralkodása. (Élénk helyeslés balfelől.) Hiszen mi már régóta szemléljük, régóta látjuk, hogy törvényes uralom úgy sincs ebben az országban, hogy a törvényeket úgyis csak a pártérdekek szerint diktálják, hogy a személyes szabadság, hogy a ház szentségének a joga, hogy a levéltitok, hogy a sajtószabadság, a szólésszabadság joga, az egyesületi jog, a népgyűlési jog már úgyis csak papiroson 'vannak meg. (Élénk helyeslés balfelől. Nagy zaj jobbról. Elnök csenget.) Habár mi nagy hálával fogadtuk is gróf Csáky Albin t. képviselő úrnak azt a kijelentését, hogy az a Tisza-féle törvény, a melyet önök akarnak megalkotni, párttörvény, de sajnos nekünk ezzel újat nem mondott. És habár mély hálára kötelezett is az a nagy mondás, a mely a kormányzaton lévő férfiakat és a kormány háta megett ülő többséget megszégyeníti, tudniillik a mit Szilágyi Dezső beiktatott levelébe, hogy ebben az országban a közigazgatási üldözések divnak, a melyek egyenlőek, de sőt még súlyosabbak mint az orosz autókraczia. (Élénk helyeslés balfelől. Ellenmondások, zaj jobbról.) Habár nagy kijelentéseket tettek is . . . Perczel Béni: Maga is tett most egyet, a melyet nem tud igazolni. (Zaj.) Visontai Soma: Szilágyi Dezső mondta. (Nagy zaj.)