Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

88ű. országos ülés 1898. decstember 30-án, pénteken. 383 milyen elkeseredett legyen a harcz, mi szívesen nyújtunk még most is jobbot azoknak a tisztelt hazafiaknak, a kiket a pártérdek elfogultsága nem tart fogva, a kik képesek a pá t térdek á­lyogát szemeikről levetni és tiszta látásukkal, és erős akaratukkal és igaz hazafiságukkal a ki­bontakozást megtalálni; de azoktól ezt nem vár­hatjuk, a kik a kérlelhetetlen harezot, a kik a klotürt, a kik az ellenzék leveretését hirdetik, mert azok nem akarják a kibontakozást, azok saját érdekeiket károsítanák azzal. (Úgy van! Úgy van! a hal- és ssélsö baloldalon.) Fogjanak tehát önök velünk kezet az utolsó órában, azok az elemek a túloldalon, a kikben még az igaz hazafias érzület lüktet, az alkotmány megmenté­sére. Hiszen láttunk mi már hazafias példát arra, hogy egy miniszterelnök, a ki a nélkül, hogy többsége megszűnt volna, mikor azt ha­zafias kötelességének vélte, képes volt eltá­vozni a miniszterelnöki ezekből. Itt van Bittó István példája. Báró Bánffy Dezsőnél azonban hiába keresem azt a nemes és hazafias áldozat­készséget. Önökre apellálok tehát, a kikben, remélem, van még hazafias érzés, tartsanak ve­lünk, (Derültség jobb felől.) mentsük meg az utolsó órábaü a hazát, az alkotmányt, mert a haza és az alkotmány drágább, mint báró Bánffy Dezső. (Élénk helyeslés és éljemés a bal és szélső bal­oldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Korelnök: Tíz perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után,) Korelnök: Folytatjuk az ülést. A kép­viselő urak foglalják el helyöket. Meszlény Pál képviselő úr személyes kérdésben fog felszólalni. (Bálijuk! Halljuk! balfelöl.) Meszlény Pál: T. ház! A tegnapi ülés végén Sándor József képviselő úr személyes kérdésben szólalván fel, a többi közt azt mondta, hogy én düpirozva voltam, mikor közbekiáltot­tam és azt mondtam, hogy ő tagja volt négy-öt nappal a választások előtt a függetlenségi párt­nak ; szerinte én sajnálatos düpirozásnak estem áldozatául. A dolog valóban úgy van, hogy 8 esett sajnos tévedésnek áldozatául, épúgy, mint annak a dunántúli városkának, goudolog Csep­reg városának a patikáriusa, a ki feljött Buda­pestre megnézni a koronázást, és alig hogy ki­lépett a vasútról, elcsípték őt a csendőrök, mert nagyon hasonlított egy szökött katonához, a kit annak idejében köröztek. Azután később valami exezesszust csinált, vagy üzleti szabálytalansá­got födöztek fel a patikájában és elítélték. Akkor ő kérte a törvényszéket, hogy tudják be neki azt a három napot, a melyet ártatlanul szen­vedett, be is tudták. Tegnap, a mint bejöttem ide a házba, Sándor József képviselő úr be­szélt. De rám azt az impressziót tette, hogy Bernády György képviselő úr, a kire rá is illett megjegyzésem. Sándor József képviselő úr esete is nagyon hasonlít ahhoz a szökött katonáéhoz, azért hittem róla, hogy ő Bernády György kép­viselő úr. A tévedés tehát az én részemről történt. De azután beszédének további fonalán, Sándor József képviselő úr olyan hatalmas bukfenczet vetett az ő összehasonlító kritikájában, hogy egy meglepő fordillattal gróf Apponyi Albert t. kép­viselő urat Mirabeauhoz hasonlította. No, ha már a t. képviselő úr összetévesztette Apponyi Albert t. képviselő urat Mirabeauval, akkor engedje meg nekem, hogy én is összetéveszthettem őt, akár Bernády György képviselő úrral, akár bárki mással abból a pártból, mert hiszen maguk ott mind egyformák. (Derültség a bal- és szélső bal­oldalon.) Korelnök! A napirendre szólásra ki kö­vetkezik ? Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! (Halljuk! Hall­juk! a smlső baloldalon) Hol van most Sándor József képviselő úr, az az unikuma a kormány­pártnak, a ki tegnap annyi önérzettel, annyi büszkeség-gél kelt föl, mint a régi római, mikor azt mondta: eivis romanus sum. »Neni vagyok viezinálisía, (Derültség a bal- és szélső balolda­lon.) tehát jogot kérhetek a meghallgatásra; nem vagyok inkompatibilista, tehát nem kell önöknek türelmetlenkedniök; nincsenek kitüntetéseim és nincsenek rendjeleim!« T. ház! Nem tudom, hogy ez mi akart lenni ? Vád-e, vagy egy büszkélkedő kijelentés ? De akármi volt, egy dolog tisztában áll. Nekünk Sándor József részére szobrot kell emelnünk, arra koszorút kel! letennünk, és azt mondanunk, hogy ime volt egy idő a báró Bánffy-korszak idejében, a mikor annyi bátor­sága volt a többség egy tagjának, hogy felkelt és azt mondta: nem vagyok viczinálista, nem vagyok inkompatibilista, semmiféle egyéni érdek szálai nem fűznek e kormányhoz és e párt­hoz, tisztán a hazát szolgálom. Nem hiszik önök, tisztelt képviselőtársaim, hogy másképen fordult volna az ország helyzete és más sorsra jutott volna a vitáknak a rendje, ha mi mindjárt az országgyűlés elején a ház­szabályokba felvettük volna, hogy mindenki, a ki itt felszólal, mint a nemzetnek kép­viselője, a nemzet érdekében tartsa kötelességé­nek, esküje, férfiúi becsületének oltalma alatt kijelenteni, hogy én hozzászólok az ügyekhez érdek nélkül és minden mellékczél nélkül, mert nem vagyok viczinálista és nem vagyok inkom­patibilis. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalún.) De Sándor József t. képviselőtársamnak nem akadt párja ebben a nemzettaiiácsában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom