Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

384 886. országos ülés 1898, äecsseniber 30-án, pénteken. Szentpály Jenő: Nagyon sokan vannak itt olyanok! (Felkiáltások balfelöl: Álljanak fel!) Visontai Soma: Nem is akadhatott párja, mert a hol olyan elveket hirdetnek a többség megalkotásáról, rendszerőről és elveiről, a milyeneket önök hirdetnek, és a milyeneket hirdetett a miniszterelnök úr e házban: ott lehetetlen, hogy a tiszta önzetlenség és a haza oltárára hozandó áldozatok elve kösse össze a többséget és teremtse meg nála a nemzet javára való munkálkodásnak alapját. (Igaz! Úgy van! bah felől.) Bánffy Dezső miniszterelnök urnak tegnapi kijelentése rátette a pecsétet mindarra, a mi ebben az irányban eddig itt kijelentetett. Hiszen csodálatunkat már akkor is kinyerte, — csodálatunkat annak a czinizmusnak irányában, a mely szükséges arra, hogy ilyen kijelentések tétessenek, — midőn nem restelte ebben a házban beismerni, hogy ő, mint a kormányzat egyik legmérvadóbb képviselője, mint miniszterelnök vezette a választásokat, mert — úgymond — szükséges a nemzet érdekében, hogy egységes legyen a vezérlet, és hogy egy kézből irányoztassamik a választás szálai. Ugyanakkor olyan tanokat és elveket hirdetett, a melyek minden más európai parlamentben a többség arczába a szégyenpirt kergetnék. (Élénk helyeslés balfelöl.) De joggal hihettük, hogy ez nem egyéb, mint egy rendkívül korlátolt felfogásnak a megnyilatkozása, (Derültség balfelöl.) nem hihettük, hogy ebben az esetben is a tébolyban rendszer van. De a mi azóta történt, a mióta Horánszky Nándor (Hosszantartó, élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) bizonyos alkudozásokat leleplezett, a mióta a miniszterelnök úr reflektált azon irányzatra, a melyet ő a választások vezetésénél követett, azóta sajnosán meggyőződtünk arról, hogy a választási visszaélések egész rendszerével állunk szemben. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Tessék elképzelni, t. ház, hogy ezen országgyűlésnek, a hogy összejött, legfőbb feladatává az tétetett, hogy a gazdasági kiegyezés tárgyában bizonyos alkudozásokat folytasson Ausztriával és megóvja a nemziet legszentebb érdekeit. Minden embernek, a ki ezt a széket elfoglalta volna Bánffy Dezső báró helyett, az lett volna a főczélja, hogy a nemzeti ellenállást szervezze, (Élénk helyeslés a bal-és szélső báloldalon.) hogy azt minél erősebbé tegye, (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) hogy az ellenzék állásfoglalásának minél nagyobb tért nyújtson, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy a nemzet által az ő támogatásával honorált ellenzéki férfiakat minél nagyobb számba ide ültesse a nemzettanácsába, mert az lett volna az ő elve: én csak csekély személy vagyok a nemzet képviseletében, de legfőbb a nemzet sorsa, a nemzet érdeke, a melyet intéznem kell. Feladatának azt tekintette volna, hogy szervezze a nemzet ellenállását Ausztriával szemben, hogy ő annál hatályosabban, annál könnyebben, annál győzedelmesebben vívhassa meg a harezot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn mi a választások alatt azt láttuk, hogy azok a rendesnél, a múltaknál nagyobb mérvben tartalmaznak törvénytelenséget, üldözést, a törvényeknek minden irányban való kijátszását, a csendőri szuronyok igénybevételét, hogy a kormány a hatalmat játsza ki a joggal szemben; még akkor azt hihettük, hogy mindez nem egyéb, mint az egyéni hatalom törvénytelen megerősítésének eszköze. De báró Bánffy Dezső tegnapi beszéde után többet láttunk. Azt láttuk, hogy ő nemcsak hatalmát kívánta megerősíteni az emberekben rejlő hiú ösztönök által, hanem előtte a nemzet érdekei sem voltak szentek, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert ő neki az volt az elve: hatalmon maradni, hatalmát erősíteni a nemzeti érdekek rovására! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tessék nekem megmondani, t. többség, hol van a világon czivilizált államokban egy premier miniszter, ki midőn arról van szó, hogy a választások tisztasága megóvassék, hogy oly tör* vény alkottassák, mely a választási bíráskodást tárgyilagos, igazságos kezekbe teszi le, fel merjen kelni szégyen nélkül és merje beismerni, hogy azért járt el úgy, a hogy eljárt, mivel neki bizonyos czéljai voltak egyes intézmények megalkotásai' kiegyezésnek létesítésére nézve aggályai voltak. Nem akarta tehát, hogy ez egyezség, a nemzet által törvényes eszközökkel megalkotott többség, tehát a nemzeti közvélemény megnyilatkozása utján jöjjön létre, hanem azt akarta, hogy létrejöjjön törvénytelen utón, az igazi nemzeti akaratnak meghamisítása és erőszakkal való eltiprása által. (Hosszantartó, zajos helyeslés a bal-és nzélsö baloldalon.) Arról nem is beszélek, t. képviselőház, hogy e háznak egyik érdemes tagját, Széll Kálmán t. képviselő urat is meggyanúsította, hogy maga mellé mint tanút őt is odaállította, mint a ki állítólag megosztotta vele ezen becstelen elvet, (Helyeslés balfelől.) mitit a ki szintén abból indult volna ki, hogy törvénytelen eszközökkel kell ez országban hangulatot teremteni a kiegyezés számára. (Élénk helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán t. képviselő úrnak módjában lesz, de azon politikai múltjánál fogva, a melyet mindnyájan respektálunk, és a mely múltban volt egy időpont, a melyben a koronával szemben is a nemzeti akaratot oly fényesen képviselte, kötelessége is, hogy e kijelentéssel szembeszálljon. (Élénk helyeslés a bal.- és szélső baloldalon.) De nem erről, hanem arról beszélek, t. képviselőház, hogyha igaz, a mit báró Bánffy Dezső itt e házban ki'