Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

W6. ©rsiégos fiíós 1898. < renden lévő kérdésre és ennek kapcsán a helyzet megvilágítására, (Halljuk ! Bálijuk !) mindenekelőtt azt tartom kicmelendőnek, hogy nem mi, az ellenzék, hanem tisztán és egyedül a túloldal egy részének, különösen pedig magának a kormányelnöknek az eljárása okozza azt, hogy az elnökválasztás határnapjának kitűzésé nél egy ezen házban és rendes körülmények közt igazán szokatlanul nagy arányú vita fejlődött ki. De hát hiába vádolja a túloldal, számos szónok s a kormányelnök e tekintetben az ellenzéket az idő elhúzásának czélzatával, mert hisz a túloldalról is sokan vettek részt e vitában, vezérszónokok és nem vezérszónokok, s egyesek nagyon hosszú beszédekkel, azonkívül oly tartalmú beszédekkel, a melyek valóban olajat öntöttek a tűzre. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ezért a vita nagy arányaiban, a melyhez maguk is hozzájárultak, a melyben oly élénk részt vettek, egyáltalában nem mondhatják magukat teljesen ártatlanoknak; de ezzel igazolták egyúttal azt is, hogy rothad valami Dániában. (Igaz! tlgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, még inkább igazolják ezen ál lításomat azok a körülmények, azok az előzmények, ;i melyek az elnök válságot felidézték és azt követték. (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok most ennek részleteivel foglalkozni, mert előttem már több képviselőtársam, különösen gróf Apponyi Albert, gróf Gsáky Albin, Hieronymi Kár-dy és számosan mások, ezeket a körülményeket részletesen feltüntették. De egyet mégis ki akarok emelni, és ez az, hogyha mi azt akarjuk kideríteni, hogy mik és kik voltak okozói — az ellenzék akcziója vagy a kormányelnök s a túloldal egy részének eljárása — az elnökválság felidézésének, arra nem is szükséges az elnökök lemondó levelének tartalmát vizsgálni, a mi ellen Pulszky Ágost képviselőtársam oly erősen protestált. De nem ezért nem akarom én azok tartalmát elemezni és magyarázgatni, hanem azért, mert ezt — ismétlem — szükségesnek nem látom annak a kiderítésére, hogy

r kik okozói az elnökválságnak. Már azért sem tartom szükségesnek, mert az ily elnöki lemondó levelek a helyzetnél fogva természetszerűleg mindig diszkrét modorban szoktak fogalmazva lenni. (Igás! Úgy van! balfelől.) Nekem elég ennek kiderítésére az az egy tény, hogy Úgy volt elnökünk, mint Láng Lajos volt alelnökünk azonnal, a mint az elnöki széket otthagyták, egyúttal kiváltak a kormánypárt köréből is. (Igás! Úgy van! balfelől) Ha a mi akcziónk idézte volna elő az elnökválságot, ha az elnök és alelnök helyeselte volna a kormány politikáját, akkor mi szűkség lett volna kiiépniök a kormánypártból? Benmaradtük volna. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) jzemfcfT 30.áii, pénteken. 37 Z Knblk Béla: Mégjoh an támogatták volna Bánffyt, de szegyeitek magukat Bánffyért! Sághy Gyula 5 De ha én kilépésükben és nyilatkozataikban, a melyekkel ezen kilépést kisérték, nem is keresem az ellenzéki akcziónak helyeslését, — mert megvan annak a helyeslése magában a helyzetben, a körülményekben, erre tehát nekünk nincs szükségünk, — de egyet találok benne, a mit pedig el nem tagadhatnak: a kormány politikájának és a kormánypárt eljárásának súlyos, mondhatnám, legsúlyosabb elítélését. (Úgy van! balfelől.) Kétségtelen tehát, hogy a t. túloldal, és különösen a kormányelnök marták ki az elnököt az elnöki székből, tették rájuk nézve lehetetlenné az ottmaradást, és annak daczára, hogy ez így történt, a koruiányclnökhöz közel álló lapok mégis nem átallották volt t. elnökünket az elnökválság felidézéséért, azért, hogy az országnak ilyen súlyos helyzetében mondott le, hibáztatni, bizonyára abból a czélból, hogy : calumniare audacter, semper aliquid adhaeret. Pedig hát módjukban lett volna ezt az elnökválságot elhárítani, ha komolyan akarták volna, a mint tudniillik azt elismerték, legalább nyilvánosan akarva, nem akarva, mikor az egész ház egyhangúlag felhívta a volt elnököt, a lemondó levél visszavonására, és mikor önök is hozzájárultak ehhez, — hogy nála hivatottabb, alkalmasabb elnököt kívánnunk, óhajtanunk sem lehet, hogy, ha bár nem is pótolhatatlan senki a világon, de az elnök, legalább a mai nemzedék köréből, senki által nem pótolható, a ki úgy volna képes az elnöki tekintélyt, a háznak tekintélyét megóvni, olyan igazságos és pártatlan eljárást követni, mint ő. (Ügy van! a balés szélső baloldalon.) És mégis mit csináltak ? Jól emelte ki gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy mikor a háznak ezen határozata meghozatott, minden párt tett lépéseket, hogy az elnököt lemondásának viszszavonására birja, csak épen a túloldal nem tett erre egyetlenegy lépést, egyetlen egy komoly kísérletet som, pedig ha ezt megteszik, ha komolyan mutatják, hogy az elnöki székben való megmaradása önöknek is óhajtása, minden valószínűség a mellett szól, hogy igenis hajlandó lett volna lemondását visszavonni. De önök ezzel bebizonyították, hogy szívük óhajtása az volt, hogy távozzék onnan. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Hiszen, hogy illusztráljam az Őszinteségüket, elég arra hivatkoznom, a mit lapjaik a kilépés után gróf Csáky Albin, gróf Andrássy Gyula, Hieronymi Károly képességérő! írtak. Ezek, a kiknek nimbusa tette annak idején nagygyá és népszerűvé a szabadelvű pártot, a kik eddig mindig nagyságokként szerepeltek