Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

374 386. országos ülés 1898. decnember 30-án, pénteken. önök előtt, egyszerre törpe, jelentéktelen kis emberekké váltak; (Igaz! Úgy van! balfelól.) sőt Hieronymi Károlyt is oly irányban támadták meg, hogy igazán, mondhatom, minden jobb érzésű embernek felháborodásai- idézte elő. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig kár ezeket a férfiakat kicsinyleni olyan nagyon, mert azokkal a férfiakkal a kormánypártnak a színe-java hagyta ott azt a kormányt, a melynek támogatását lelkiösmeretEik meggyőződésével — immár — összeférhetőnek nem tartották. A szine-java, az érintetlen része, mondhatnám a krémje jött ki a kormánypártnak ezen férfiakkal. Hát én nem tudom, hány jelentékeny férfiú maradt ott, mert a kik ottmaradtak, jelesebbek, azokat egyik kezem ujjain összeszámlálhatnám s azok legtöbbjének lemondása és politikai sorsuknak báró Bánffy Dezsőével való összekapcsolása talán még szerencse is. az országra, mert így káros befolyásuktól talán egy csapásra fog megszabadulni, önök tehát nem utasíthatják, hogy a kormány és a túloldal ezen eljárása tette az elnökválasztás kérdését bonyolulttá, mert komplikálták a kérdést még azzal is, hogy a házszabályok kezelésének rendezését, a 30 éves hagyományt megváltoztatni czélozzák Ha nem az lett volna a ez él, hogy pártatlanság helyett pártosságot, és igazságosság helyett erőszakoskodástültessenek az elnöki székbe, mi szükség volt oly jelöltek felállítására, a kikkel szemben e tekintetben e feltevés nagyon is közel álló, mert nevükhöz hozzáfííződik az erőszakoskodás, mert oly exponált pártférfiak, kik nem törődnek mással, mint a pártérdekkel, a kik a törvényeket is alárendelik ennek, a mire nyilatkozataikból és állásfoglalásaikból nem egyszer lehetett vonni következtetést. Mi szükség lett volna, mondom, minderre, ha nem ez volt a ezé!? {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy mennyi igazság van ez állításomban, ezt misem illusztrája jobban, mint azon körülmény, hogy a mikor Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatát beterjesztette és azt megindokolta, önök annak minden nyilatkozatához hozzájárultak, csak épen egyhez nem, ahhoz, a melyik biztosítaná az elnöki széknek pártatlanságát és igazságosságát, mert önök minden részét helyeselték felszólalásának és határozati javavaslatának, csak azt nem, hogy utasíttassék a ház elnöke arra, hogy n házszabályokat az eddigi harminczéves gyakorlat szerint és ezen hagyományoknak megfelelőleg kezelje. Hogyha önök ezen nem akarnak változtatni és ezt a határozati javaslatot szükségtelennek nyilvánították, akkor miért helyeselték épen ezt az egyet is. Ez eklatánsán bizonyítja, hogy önöknek ez a czélzatos elnökválság fölidézése és az új elnökjelölése semmi másra nem irányúi, mint a mit fennebb említettem. (Igaz !Úgy van! Helyeslés a bal- és szélső balodalon.) Azt is mondották, hogy az elnökjelölés tisztán a ház belügye, hogy azt nem lehet semmiféle határozati javaslattal vagy más irányban befolyásolni Engedelmet kérek, így kellene lenni, de sajnos ninesen így. Nézzük csak a volt s most már elejtett elnökjelölt, vagy pedig a mostani jelöltet, jelölésének történetét, vájjon az akárcsak a kormánypártnak a jelöltje a többség jelöltjének tekinthető-e? Én ezt kereken tagadom, mert a mikor az elnökök a miniszterelnök által, vagy a minisztertanácsban jelöltetnek, akkor ezek, vagy a miniszterelnök, vagy a minisztertanács jelöltjei, de semmiesetre sem a többség jelöltjei. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kormány elnök úr tehát épúgy nem respektálja a saját pártját, mint a hogy nem respektálja a parlamentet; époly kevéssé veszi komolyan azt, mint a hogyan nem akarja komolyan venni a törvényhozást. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, épen ezen aggályoknál fogva helyeslem Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatát és részemről, ahhoz egész lelkesedéssel hozzájárulok, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert én abban nem látok utasítást a képviselőház részéről, mert e tekintetben téves a t. túloldal felfogása, a mennyiben az csak a képviselőháznak egy elvi enuncziácziója, melyben a ház kijelenti, hogy megvárja és óhajtja, hogy jövő elnöke a pártatlanság és igazság azon nyomán haladjon, a melyen elődei haladtak. (ügy van! Ügy van! balfelől.) Kiviláglik tehát ebből, hogy akárhogy tagadják is az általam most felderített czélzatokat, hogy az mégis megvan, mert az igazságot a letagadás nem változtatja meg, legfeljebb egyet mutat, azt, hogy e tekintetben eljárásuk, nyilatkozatuk, politikájuk nem őszinte; hogy az a vád, melyet ellenünk a túloldalról Gajári Ödön t. képviselőtársam és gróf Tisza István t. képviselőtársam is hangoztatott, mintha az ellenzék, különösen a nemzeti párt politikájában hiányzanak az őszinteség, visszahárúl a túloldalra és őrájuk. Úgy tesznek ők, mint az egyszeri tolvajok; tolvajt kiáltanak, hogy maguk meneküljenek, hogy őket meg ne csíphessék. Mert kérdem én, t. képviselőház, őszinte-e az az eljárás és az a politika, (Nagy eaj. Elnök csenget.) mely egy törvényjavaslatot, az úgynevezett Tisza-lexet benyújtja a kormánypárt klubjába a kormánypártnak, a mely azonban, mint utóbb kiderül és utóbb kinyilvánítják, nincsen arra szánva, legalább a túloldali felszólalások egy részéből ez derttl ki, hogy a háznak benyujtassék; a másik része a túloldalnak pedig azt állítja ugyan, hogy igenis a szándék, a czélzat az volt, hogy a házba benyujtassék, azt azonban hozzáteszik, hogy az