Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

364 halad, de két nagy akadálylyal kell megküzdenie. (Ralijuk! Halljuk!) Az egyik a ház elnöksége volt, erről már szóltam. Különféle intrikák által — a melyekről nem félek, hogy azok napvilá­got ne lássanak — (Ügy van! Úgy van! bálfelöl.) sikerült a kormányelnök urnak azon térfiút, a ki európai hírnévre tett szert szert, a ki minden parlamentnek díszére volna, kiintrikáznia. A másik a magyar alkotmány volt. A magyar alkot­mányt az útból eltolni, megszegni olyan köny­nyen még sem lehetett. Akkor előáll ismét azon férfiú, a ki a legczinikusabb elvtagadással már egyszer megkaparította a hatalmat, a ki azon hatalmat hosszú éveken át bitorolta, (Igás! Ügy van! balfelől.) nem jogczím révén, nem erkölcsi alapon, hanem azáltal, hogy idegen pártoknak elveit kisajátította (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és elferdítve megvalósította. S ezen férfi elérkezettnek látta azt az időt, hogy vakmerő kézzel megejtse a császárvágást Ma­gyaroszág alkotmányán, (Igaz! Úgy van! a bal­és szélső báloldalon.) és visszaszerezze magának azt a hatalmat, a melyből tényleges névleg ki van zárva. Megfeledkezett ez az ember, hogy rég letűnt a Martell Károlyok és Kis Pipinek korszaka, és hogy nagy a különbség ama kor­szak és a mai között, (Halljuk! Halljuk!) nagy­különbség ama Kis Pipin között, a ki pánczél nélkül leszállt az oroszlánketreczbe és kardjának egy vágásával a bősz oroszlán fejét leszelte s eme modern Kie Pipinek között, a kik szintén Ieszálianak, de bankjaik pánőzélozott pinczéibe és ott ollóval szelik le a kuponokat. (Élénk tetszés, taps és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elfelejti azt, hogy a kormány csak az uralkodó­nak és csak az országgyűlésnek számolhat be és csak ennek felel ; elfeledi, hogy a törvényt esak a korona, az országgyűlés két háza hoz­hatja és szuverenitási jogokat bitorol magának á többség javára és pártütővé válik. (Igaz! Ügy van! a hál- és szélső baloldalon.) Úgy mint a pártütők teszik, úgy készül el a csíny. Hama­rosan összehívnak egy pártülést, — ezt gróf Csáky Albin felszólalásából tudjuk, — mikor bizonyosak voltak, hogy azon Önálló férfiak, a kiknek befolyásuk és tekintélyük is van az or­szágban, távol vannak és így tiltó szavukat nem fogják felemelhetni és ottan előterjesztenek — én nem tudom, hogy nevezzem — valamit, akkor törvényjavaslatnak nevezték, később Hegedűs Sándor t. képviselőtársam remek felszólalása alatt átvedlett manifesztummá s engedjék meg, ha én azt ma nem nevezem másnak, mint egy felsült ember makulaturpa pírjának: jó a sajtot eltakarni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Rákényszerítik ezen papír aláírására a megjelent klubtagokat és azt vélik aostan, hogy az or­szággyűlés által megszavazott tőrvény erejével üember 39-én, esütfirt5k8n. ruházták fel aat az a telefirkált papirost, mert a hires többség aláírása, mert o beterjesztette s a nagy fia hozzájárult nagy bölcsen, azt mondván, hogy ez épen annyit ér, mint hogyha az or­szággyűlésen névszerinti szavazással meg lett volna szavazva. T. képviselőház ! Valóban nem tudom, mi felháborítóim: azon vakmerőség, a melylyel megtámadták az alkotmányt, vagy azon vakmerőség, a melylyel az aláíróknak naiv jó­hiszeműségre pályáztak. Nem tudják a csíny elkövetői mindazokat, a miket gróf Apponyi Albert, Horánszky Nándor, gróf Csáky Albin t. képviselőtársaim itt e kázbau elmondottak, nem olvasták mindazt, a mit Szilágyi Dezső, gróf Andrássy Gyula választóiknak oly világosan megírtak; nem tudják azt, hogy Magyarországon egyes-egyedül a megkoronázott uralkodó, a kép­viselőház és a főrendiház egyetemes hozzájáru­lásával lehet törvényt alkotni, és hogy egyetlen faktornak, ezen három közül, nincs jogában egye­dül egy törvényt alkotni, mennél kevésbbé egy, magát többségűek titulázó, összeverődött csapat­nak ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Nem gondolt ez a többség a főrendi­háznak hozzájárulásával semmit ? Biztosítva volt ott a többség? Hiszen ma hallottuk azt a gáncs nélküli lovagot, a ki most ideiglenesen hiányzik a miniszterelnöki székből, midőn azt mondta, hogy a főrendiház visszautasította gróf Apponyi Albert törvényjavaslatát. Hát hol van önöknek a biztosítékuk arra nézve, hogy ehhez az úgy­nevezett manifesztum-törvényjavaslathoz is meg ne tagadja hozzájárulását a főrendiház ? Nekem nincsen szándékomban a főrendiház­nak jogait jobban megvédni, mint azt meg akarja védeni maga: de mint törvényhozónak jogom van utalni arra a visszásságra, hogy egy törvény­hozói faktort, mely egyenjogú, melynek hozzá­járulása múlhatatlanul szükséges ahhoz, hogy valamely javaslat törvényuyé váljék, annak semmibe sem veszik alkotmányos érzületét. Hát nem gondoltak arra, hogy talán a korona is megvonhatja bizalmát a miniszterektől, mint volt már eset arra, hogy a legutolsó perezben ta­gadta meg a korona hozzájárulását egy törvény­javaslattól? Én tudok ilyen esetet. És mégis mindezzel szemben az a 240 törpe szuverén magának akarta a korona és az egész törvény­hozás jogait arrogálni. Erre csakis a többség elvének az őrültjei képesek. Egy számbavehető politikus ezt nem veheti komolyan. És ha a ri­deg valóság meggyőzi őt arról, hogy azok a férfiak mégis megjelentek az országgyűlésen, a kik elég vakmerőek, hogy az alkotmányt, és az országgyűlésnek a jogait a maguk számára ki­sajátítsák, és ha ez valóban megtörtént, akkor eszébe kell, hogy jussanak a történelemnek leg­sötétebb lapjai ott ? a hol le van irva az, midou 385. országos ülés 1808. de

Next

/
Oldalképek
Tartalom