Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-385
885, országos ülés 1898. dec*ember 29-én. csiit8rt5k5n. 357 az, a mi leginkább kidomborodik a jelen politikai viszonyokból, ez a szerepkör az, a melynek feladata hajtani és hajtani az alkotmányosság szekerét az abszolutizmus örvénye felé, (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem gondolva vele, hogy ezzel a nemzetnek legdrágább jogait, legszentebb érzelmeit tiporja le. (Ügy van! Qyalámt! a szélső' baloldalon.) T. képviselőház! Midőn nemzeti életünk első ezredéve fölött ragyogó csillámokat szórva tűnt le a nap, méltán várhattuk és remélhettük, hogy azok után a véres küzdelmek után, a melyeket a nemzet vívott alkotmányos szabadságáért, önállóságiért, meg fogjuk látni legalább azt a karácsonyi csillagot, a mely egy új korszaknak felderiilését hirdeti, azon új korszakot, a mely felé gravitálnak a nemzet vág} T ai, törekvései, azon új korszakot, a melyben nemcsak alkotmányunk sánczai erősödnek meg, de egy új szellem, egy új irány hatja át a kormányzatot, az igazi magyar nemaeti szellem, az igazi magyar nemzeti géni asz. (Tetszés a szélső baloldalon.) És ezekkel a vágyakkal és'erényekkel szemben mit találunk? Elposványosodását a nemzeti közérzííi étnek, meghamisítását a nemzeti öntudatnak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) félremagyarázását a nemzeti iránynak, túlcsapongáBát a hízelgő loyaiitásnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden magasabb ezé! és eszme nélküli tengődését a kormányzatnak. Állításom igazolása végett nem akarok messze elcsapongani. A választási visszaélésekről, jogaink, törvényeink erőszakos tiprásáról beszéltek már előttem lelkesen és ékesen többen; beszéltek a nemzethez intézett memorandumok és az ide, a ház asztalára letett felirat. Én csak annak igazolására szorítkozom, hogy a nemzetietlen irány mily nagy tért foglal el a kormányzatban, menynyire hajtja és kergeti alkotmányosságunk szekerét az abszolutizmus örvénye felé. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ide vonatkozólag csak néhány kidomborodó tényre hivatkozom. (Halljuk !) Nem szólok a Bánffy-éra első, a mint mondják, dicsőségteljes korszakáról, a mely az ezredéves ünnepségekkel kezdődik és végződik; ez egy ügyes porhintés volt a nemzet szemébe. (Úgy van! a szélső baloldahn.) Voltak, nem tagadom, sőt elismerem, hogy voltak ennek az ezredéves ünnepségnek egyes kiváló momentumai, de a legnagyobb része hasonló volt az ősbudavári konfettiszóráshoz. (Úgy van! Élénk tetsaés és helyeslés a szélső baloldalon) A másik éra már el akarja homályosítani azt a fényt is, a melyet az első a nemzetre vetett. Ez a nemzet vaskapui megalázásával, zászlósértésekkel, (Úgy van! a szäső baloldalon) nemzetiségi és több efféle sérelmekkei kezdődik, (Igaz! Ügy van! & szélső baloldalon.) s a legnemzetelleoesebb irányban folytattalak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De beszéljenek maguk a tények ! T. képviselőház! Volt a magyar nemzetnek, sőt ma ÍH van egy napja, a mely körűi összpontosulnak a nemzetnek legszentebb érzelmei; a múltak dicsősége itt egyesül a jövő reményével. A nemzetnek háromszá^ados küzdelme és szenvedése itt éri a glorifikáczióját. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Itt érezzük, hogy magyarok vagyunk, kik .-, népeket pusztító árban hazát tudtunk teremteni és az annyi viszontagságok között fentartani. Itt érezzük, hogy mi szabadságra vagyunk hivatva, és véren szerzett alkotmányunkat készek vagyunk, ha kell, ha szükséges, vérünkkel is megoltalmazni. (Úgy van! Úgy^ van! a bal- és szélső bal~ oldalon.) Itt látjuk az igazság diadalát az ármány és erőszak felett. Es látjuk, hogy az a nemzet, a mely jogait nem adja fel a küzdelemben, előbb-utóbb diadalra jut. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez a nap, mely a szalmás kunyhók lakóiban is a legszentebb hazafiúi érzelmet kelti fel: márezius 15-ike. Ezt a napot nem szeretik Bécsben, természetesen, mert ez ellentétben áll azokkal a törekvésekkel, melyek szerint, ha a magyarnak dicsőséges múltját meg nem semmisíthetik, legalább szeretnének rá szemfedőt borítani. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megtapogatják azért koronként a nemzet üterét, s midőn látják, hogy az szunnyadóban van, előhívják a kuruzsiót. A kuruzsló előáll és azt mondja : töröljék el márezius 15-ét, mert ex a nagy paroxizmus, mely koronként fel-felkölti álmából a beteget, adjuk be neki e helyett április 11-ét. (Tetszés a balés szélső baloldalon.) T, ház! Ki nem látja ebben a nemzet legszentebb érzelmein ejtett sebet s ki nem látja a legmagasabb fokú, nemzet ellen irányuló hajszát? Az letagadhatja azt is, hogy a föld saját tengelye körül forog? De tovább megyek. Van az osztrák birodalomnak egy szobra, abból a korból, a melyben egy tollvonással el akarták törölni a magyar nemzetet a föld színéről. Ez a szobor nem a birodalmi székvárosban, hanem Buda várában van, mely annyi nemzeti dicsőségünk hirdetője. És ezt a szobrot nem a honvédeknek emelték, a kik bevették Budavárát és életükkel áldoztak hazájukért, hanem annak, a ki megtagadta nemzetét, megszegte esküjét és elárulta hazáját. Mert ezt a tényt lehet ugyan mosogatni; megkísériette ezt a honvédelmi miniszter úr, de tisztára mosni a nemzeti öntudat meghamisítása nélkül nem lehet. Ezt a szobrot néhány évvel ezelőtt egy magyar miniszterelnök meg akarta koszorúztatok Elismerem, hogy a győzővel megkoszorúztatni a legyó'zöitet, egyike a leghumánusabb ideáknak, és ha én Hentziben a
