Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

358 385. országos ülés 1898. deczemher 29-4n, cstttÖrtökoM. katonai erényeknek mintaképét, az önfeláldozásnak azt a példányképei láthattam volna, melyet Zrínyi Miklósban, a szigetvári hősben ma is tisztelek, akkor egy szót sem emeltem volna a megkoszorúzás ellen. Ámde egy Hentzi nem a kosi erények mintaképe, azt a szobrot nem a hősi erényeknek emelte a hatalom, az egy abszolutisztikus korszak erőszakos hatalmának jelvénye, egy szabadságában megrabolt, földre tiport nemzetnek szégyeuköve s hozzátehetjük: botrányköve, (Úgy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) mert évtizedeken kérésztől sérti a nemzetnek hazafias és erkölcsi érzelmeit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért a tervezett szoborkoszorúzás elmaradt, mert nem volt kedve a nemzetnek egy loyális komédia eljátszásával arczúl verni saját nmgát. És most ezt a botránykövet, a mint t. pártelnököm, Kossuth Ferencz olyan szépen kifejezte: oltárkővé akarják emelni, hogy oda járjon az ifjúság, ott tanuljon lelkesülni olyan eszmékért, a melyek az emberben megölik a, hazafit, kiirtják belőle a nemesebb érzelmeket. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már ha ez így van, mért nem teszik mellé azt a szobrot is, a melyet Zrínyinek, Frangepánnak és Nádasdynak emeltek Bécs-Ujhelyben és a melynek ékes utóirata azt mondja : »Igy bűnhődik, a ki hazája és császára ellen pártot üt!« Legalább HZ értelmesebb növendék látná, hogy a hazáért érző, a hazáért küzdő Zrínyi, Frangepán és Nádasdynak lenni hazaárulás, ellenben a nemzetét megtaeradó, hazáját eláruló Hentzinek lenni dicsőség. (Ügy van > Úgy van ! a szélső baloldalon.) De hát csak hadd játszszék a miniszterelnök úr a nemzet legszentebb érzelmeivel, de a szentek szentjébe ne menjen és ne állítsa a gyűlöletet szembe a legmagasztosabb kegyelettel. Nem nehéz megérteni, a mit mondok. Van egy emlék, a melyhez a legbensőbb kegyelettel fűződik a nemzet minden rétegének szive: Erzsébet királynénk emléke. Nemcsak a fenkölt lelkű nőt, hanem hazánknak, nemzetünknek kiváló barátját tiszteljük az ő emlékében, királynőt, a ki nem kereste a hódolatot, hanem maga hódolt meg a nemzet történelme, jogai és igazai előtt. (Helyeslés. Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát ennek az igazi királynénak emléke iránt megnyilatkozott imádattal egy vonalba helyezteti a gyűlöletet az a gyengédtelen tapintatlanság, a mely ezen két ellentétes érzelmet, kegyeletet és gyűlöletet együtt ég egyszerre költi fel a nemzet szivében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A dolgok ezen visszássága felett megdöbben az ember és méltán kérdezheti, mi marad meg még a magyarnak, ha a kegyelet legszentebb érzelmeit sem hagyják meg számára sértetlenül? És az a szellem, a mely a, nemzet ójraébredésének dátumát meghamisította s a Hentzi-szobor által a fájó gebéket újra felszaggatta, az a szellem, mint az örök rossznak szelleme, folytonosan küzd és arra tör, hogy elfoglalhasson minden tért, a hol lábát megvethesse, ez a szellem a nemzet virágait, a jobb jövő reményeit, az ifjúságot sem hagyja érintetlenül. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak nem rég hallottam egy atyáskodó tanácsot: ifjú barátom, ha boldogulni akar, hagyjon fel azzal az önálló gondolkozással és szabad szeliemtíséggel, itt mindenek felett engedelmeskedni s gutgesinntnek kell lenni, mert különben meglátja, hogy semmire sem fogja vinni. Hát nem egy megromlott korszak morálja nyilat1 átkozik meg e szavakban? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy muszka czárról olvastam, aki mellesleg mondva nagy zsarnok volt, hogy azt mondotta, hogy a melyik ifjúban húsz éves korában sem nyilatkozik meg az önálló gondolkodás és szabadszelleműség, azt az ifjút akasztani kellene, mert attól későbbi életében semmitsem lehet várni. Mi muszkábbak vagyunk a muszkáknál. Nálunk épen az önálló szellemíí és gondolkozású ifjút ítélik el, ha nem is épen bitófára, de legalább rendőri brutalitásra, fogházra, vagy pénzbirságra. Hát nem mint egy fonálszálon húzódik mindezen tények során át az a nemzetietlen irány, mely az abszolittzmua felé hajtja nemzeti életünk sokat hányt hajóját. Nem tüaik-e fel mindenütt szemmel láthatólag az az alkotmányellenes szellem, mely olyan kézséges médiumra talált a miniszterelnök úrban? Az a szellem, a mely kész feláldozni nemzeti önállóságunk legkisebb porczikáját, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) mely a helyett, hogy megragadná a kedvező alkalmat közgazdasági önállóságunk biztosítására, megszilárdítására, azt mondja, hogy az káros és veszélyes a nemzetre nézve és mindent elkövet, hogy azt megakadályozhassa; elcsavarja a törvényt, visgzaszívja adott szavát, és ha felelősségre vonják, a titok leplébe burkolódzik, mint. egy újabbkori szfinx s várja, hogy mire végzik Bécsben. Ez minden egyéb lehet, csak magyar, önálló és alkotmányos politika nem, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) S erre a politikára, hogy ne kételkedjék többé senki annak iránya és szelleme felől, felteszi a koronát az úgynevezett Tisza-lexet, ezt a titokteljesvalamit, melyről aláírói sem tudják, törvényjavaslat-e, memorandum-e, reverzális-e, vagy talán csak épen karácsonyi Mikulás a rossz gyermekek ijesztgetésére. Én azt hiszem, hogy ez a burokban született valami, melyből táltost vártak és jósoltak Bokán, nem egyéb, mint egy trójai faló, a melytől óvakodnunk kell, mert a legveszedelmesebb ellenségek vannak benne elrejtve, a reakczió és az abszolitizmusnak felfegyverzett harczosai. (Igát! Úgy van! a bal- é$ szélső bal-