Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-385
356 385 « *raz&go* üWs 1898. december 29-én, cst!t8rt8kon. heli. Mert ha gróf Andrássy Gyula képviselő úr és a többiek vádolják báró Bánffy Dezső minisztoelnököt azzal, hogy nem kereste a pártok közötti transzakcziót, akkor ebben a tekintetben sokkal iiíigyobb bűnösök a t. kiválott urak, mert konstatálhatom, hogy három évi képviselőségem alatt tapasztaltam, raikép ezek az urak elmulasztották ;i képviselőtársaikkal való érintkezést, azok érzelmeinek megismerését elmulasztották, a míg benn voltak a pártban; kísérletet sem tettek, hogy igyekezzenek az ellentéteket applanálni, a mit most a túloldallal keresnek. (Zaj a halóidalon Hulljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Minthogy pedig a kibontakozásnak csak ez az egy módja van, nekem, t. ház, — sajnálom, hogy nincsen gróf Apponyi Albert képviselő úr jelen — hozzá volna az a kérésem, hogy miután ő volt a zászló nz ohstrukczióban, (Felkiáltások a baloldalon: Hogy ö is átmenjen!) ő Magyarország legnagyobb szónoka, ne nyújtson kezet ahhoz, hogy égisze alatt tiportassák el a parlamenti szólásszabadság; ne legyen egy magyar Mirabeau, ki odaadta magát, hogy Magyarországon a jelenlegi állapotok létrejöjjenek; de azután gyönge és nincs ereje arra, hogy ezen tumultust megállítsa. Mert erkölcsi törvény és igazság az, hogy minden ember azáltal bukik, a mi által felemelkedett. Gróf Apponyi Albert pedig Magyarország legnagyobb Szónoka a szólásszabadság eltiprása által akarván felemelkedni, rövid idő múlva ugyanazon ellenzéssel és eszközökkel foghat viszont találkozni, a mikkel az ő uralmát is eltiporják. Nem fogadom el a Kossuth Ferencz képviselő úr indítványát. (Élénk helyeslés johbfelól. Felkiáltások a baloldalon: Éljen Tisza Kálmán!) Hock János jegyző": Illyés Bálint! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Illyés Bálint: T. ház! Előrebocsátom, hogy a miniszterelnök urnak előszámlált bokros érdemeit illetőleg előttem felszólalóval nem tehenetek egy nézeteti, sőt épen ellenkezőleg. (Halljuk ! HaVjuk! a szélső baloldalon.) Az események zíír-zavarában, a midőn egyik kínos helyzetet a másik még kínosabb helyzet váltja fel, ha látom a kormányelnöknek ide-oda kapkodását, a miről mai beszédében is bizonyítékot szolgáltatott, úgy tűnik fel előttem a dolog, mintha egy hajót látnék minden öntudatos ezél és irány, kormány és vitorla nélkül ver gődni a tengeren; pedig csalódom, hiszen az a hajó jobbra-balra vergődésében mégis egy irányt követ, csakhogy ezen irány ellenkezik a nemzet legszentebb törekvéseivel, (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) ellenkezik történelmünk, alkotmányunk jogaival. (Halljuk /Halljuk !) Ez az irány lealázza nemzeti öntudatunkat, durva, erőszakos eszközökkel feltépi sebeinket és megfojtja a jobb jövőben való hitünket, reményünket, mert ez az irány az abszolutizmus karjaiba vezet. (Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A viták folyamán voltak, a kik kárhoztatták az ellenzéket azért, hogy parlamenti harczában túlnyomó a személyeskedő elem. Hát én sem vagyok barátja a személyeskedésnek, de midőn látja az ember az okozatot, ne látná-e ugyanakkor az okot? És ha az okozat olyan, a mely erkölcsi undort, felháborodást kelt fel az emberben, (ügy van! a szélső baloldalon.) vájjon az okozó iránt kelhetnek-e fel kebelében valami ideális érzések? (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezekből kiindulva, — bár mint mondom, nem vagyok a személyeskedésnek barátja, — báró Bánffy Dezső miniszterelnök urat illetőleg meg kell jegyeznem, hogy ő azzal a sajátságos magyar nyelvezettel, melyet ifjú korában, a Bachkorszakban sajátított el, (Derültség a szélső baloldalon.) s melyet akkor kétségen kivtíl diplomatikai nyelvezetnek tartottak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mondom, e nyelvezettel a Bachkorszakból más egyebet is hozott magával: az abszolutizmus iránt való szeretetét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben jegeczedik ki az ő egyénisége és ez az a tulajdon, melynél fogva ő teljesen beleillik abba a szerepkörbe, a melyet játszik, vagy játszatnak vele, azért, hogy neki nem kellenek azok a derék, önérzetes férfiak, a kik nem esküsznek arra, a mire ő esküszik, ezért oda is hagyták azt a pártot; neki nem kellett a háznak oly elnöke, a kire büszke lett volna és méltán Európának bármely parlamentje. Neki csak oly emberek kellenek, a kikben saját képmására, saját tipikus alakjára ismerhet: hajlongani felfelé, erőszakosai; lefelé, (Úgy van! a szélső baloldalon.) elalkudni a jogot, félremagyarázni a törvényt, visszaszívni adott szavát, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és mindezekért dicshimnuszokat zengedeztetni magának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az abszolutisz' tikuö szellemű és irányú férfiúnak típusa. És ezekből indulnak ki mindazok a tények, a melyeket ő elkövet, mindazok az események, a melyeket 8 előidéz, s ez határozza meg s ez határolja körül azt a szerepkört, a melyek betöltésére ő vállalkozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez a szerepkör megfordította annak, a melyet Deák Ferencz a kiegyezésnél óhajtott és remélt. Deák Ferencz azt óhajtotta, azt remélte, hogy a kiegyezés alapján lassan-lassan, időről-időre visszavívhatja a nemzet mindazokat a jogokat, a melyeket meg nem nyert. Báró Bánffy Dezső pedig azt óhajtja, azt reméli, hogy lassankint elkobozhatja mindazokat a jogokat, a melyeket már a nemzet megszerzett. (Úgy van!a szélső baloldalon.) T'agadja bárki, ez
