Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

885. országos ülés 1898. decsember 39-éri, esiitSrtSkdti. 355 hogy átengedtessék, hanem a többségé. (Helyeslés jobbfelöl.) A harmadik volna pedig, hogy a kiegyezési javaslatokat czélhoz engednék jutni még január elseje előtt. De meggyőződésem szerint ezt nem engedheti a függetlenségi és 48-as párt, mert ő ezt a kérdést elvbői obstruálja, nem pedig személyi okból. (Nagy zaj balfeffl.) Meszlény Pál: Ezt tudhatja, mert ő is függetlenségi volt öt nappal a választás előtt, Sándor József így tehát a feltételek elesnek. Az akadályok nézetem szerint: először a korona bizalma, másodszor a többség bizalma. Mit szólna a í. túloldal ahhoz, ha báró Bánffy Dezső egy többséget, a mely őt bizalommal követi, cserben hagyna? (Úgy van.' jőbbfelöl) Akkor Rakovszky István és Ivánka Oszkár t. képviselőtársaim méltán illethetnék azokkal a jelzőkkel, a melyekkel a kormányelnök urat itt a házban helytelenül illetni szokták, hogy ha a többséget így cserben hagyná. Nem engedi továbbá a parlamentarizmus elve, nem azért, mert Magyarországon káros volna oly preezedenst teremteni, hogy a többség meghátráljon a kisebbség elől. Nem engedi meg a nemzeti eszme, mert báró Bánffy Dezső álláspontja és esete nem hasonlítható össze Badeni esetével, mert Badeni osztrák miniszterelnök odaát ellentétbe helyezte magát az osztrák állam törzsét képező németségnek nemzeti érzületével, ellenben báró Bánffy Dezső nálunk épen a nemzeti eszme képviselője. (Nagy derültség a baloldalon. Igaz! Úgy van! a jobboldalon,) Wittmann János: Bánffy semmi eszmét nem képvisel! A butaságot képviseli! (Derültség a baloldalon.) Sándor József: Nem engedi a morál, mert minden áldozatnak, hogy áldozat legyen, önkéntesnek kell lennie. A miniszterelnök úr lemondása pedig kényszer lévén, tehát nem önkéntes, ennek következtében morálisnak sem volna mondható. (Helyeslés a jobboldalon,) Végííl nem engedi meg a demokráczia, mert a miniszterelnök úr lemondása Magyarországon meghátrálást jelentene az oligarchia és a demagógia előtt. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelőL Elnök csenget.) Ezzel szemben, t. képviselőház, pontrólpontra veszem, hogy a kivezefő út az obstrukczió lefuvása. Mert szolgálatot tennének ezzel a a koronának, mert a kisebbség meghajolnék a többség előtt; mert szolgálatot tennének ezzel a parlamentarizmus elvének, megkímélve azt attól a preczedenstől, a melyet az imént említettem. De ezt kívánja a nemzeti eszme, mert a mi jogon a kisebbség ma meg akar buktatni űgy nemzeti minisztert, holnap egy nemzetiségi kisebbség megbuktathatja magát a nemzeti eszmét. (Igás! Úgy J van! a jobboldalon) Aa obstrukczió lefávását kívánja a morál, mert a morál elve önkéntes lévén, minthogy Önöket a lefúvásra senkise kényszeríti, tehát valóban áldozatot hoznának a nemzetn k. És végííl a lefúvassa! szolgálatot tesznek a demokráeziának, mert az az áldatlan küzdelem és test vér barcz, a mely itt folyik, csak a nemzetnek és a népnek árt. Förster Ottó: Annak már nem árt semmi ! (Derültség a baloldalon.) Sándor József: Ha pedig ez nem történik meg, akkor hiába hangzanak el a túloldalról a csalogató szirénhangok, vagy fenyegetések, én és barátaim báró Bánffy Dezső vezérünket (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) e! vagyunk határozva, hogy elhagyni nem fogjuk semmi körülmények között. Nem fogjuk pedig: mert báró Bánffy Dezső tagadhatatlan érdeme, hogy miniszterelnöksége alatt oly közel hozta a koronát a nemzethez, a mily közel az hosszú időn keresztül a nemzetbe/- nem állott, (Igaz! Ügy van ! a jobboldalon.) Báró Bánffy Dezső volt az, a ki azt a nagy kulíurpolitikai eredményt, a melyet gróf Csáky Albin és Szilágyi Dezső kreáltak, az egyházpolitikai reformot bevezette a nemzet életébe. 0 volt az, a ki Magyarországon letiirte a nemzetiségeknek szarvát és programmjának alappontjául ölelte fel Magyarország legfontosabb kérdését: a nemzeti egység kérdését. (Egy hang balfelöl: A puskaport is ö találta fel! Derültség.) Követni fogjuk báró Bánffy Dezsőt azért is, mert Magyarország legnagyobb szükségletének az állami közigazgatást tartván, tőle várjuk e kérdés megoldását. És végezetül követni fogjuk őt a demokráczia nevében, mert báró Bánffy Dezső az első miniszterelnök, a ki Magyarországon a születés és ősiség helyett... Meszlény Lajos: Bárókat csinált! Sándor József: . . . megbecsülte a munkát, és a közálíások betöltésében az arravalóságot, nem pedig a születést, vagy az Ősiségét tartotta szem előtt. (Ellenmondás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbbfdől.) Miután pedig mi engedni nem fogunk, a kibontakozás ezen egyetlen módjának az eléréséhez a t kiválott képviselő uraknak az a feladata, (Halljuk! Halljuk! mindkét oldalon.) hogy ebbe a pártba visszatérjenek, (Derültség a baloldalon. Egy hang: Menjenek vissza gyorsan! Nagy zaj. Korelnök csenget.) hogy visszatérjenek azért, mert Magyarország jelen állapotának, a parlament ezen küzdelmének az okozói a t. kivállottak. Okozói azért, mert az ellenzéket az gyújtotta harcai kedvre, az tüzelte fel, mikép ott észrevették, hogy itten a pártban frond van, észrevették azt, hogy itt véleményeltérések vannak. Vissza kell téruiök azért, mert hiába akarják a felelősséget magukról lerázni, a jelen J állapotokért a felelősség egész súlya őket ter46*