Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-385
354 S* 5 * országos ülés 1898. deczember 39-én, esütfirtökSii. lamentbe és 17 községből álló választókerületemből mandátumomat kérvénynyel senki meg nem támadta. Előre bocsátom ezt azért, mert ha jelen viszonyok közt e parlamentben a felszólalhatásra külön is jogczím a mandátum tisztasága, akkor én meghallgattatásomat ezen a czímen is igényelhetem, (Helyeslés.) és hozzáteszem, hogy nem vagyok inkompatibilis, sem viezinálista, (Élénk helyeslés halfelöl.) ninesen sem nyugdíjam, sem kitüntetésem. (Helyeslés balfelóí.) És ha mégis ezen az oldalon ülök, annak oka az, mert humánus, liberális és demokrata meggyőződésemnél fogva a nemzeti párttól elválaszt annak tagadhatatlan konzervativizmusa, a néppárttól annak klerikalizmusa, a függetlenségi és 48-párt párttól ama felfogásom, hogy első és legfontosabb előttem a Bzuverén, kivel az ország üdve és boldogsága érdekében teljes egyetértésben és harmóniában kívánok élni. Polónyi Géza: Hát mi nem ? Sándor József: Ezen bemutatás után engedje meg a t. ház, hogy én az elnökválasztási kérdéshez adandó szavazatomat—tisztán a napirendhez tartva magamat — indokoljam. Arról van szó, hogy a t. túloldal utasítást akar adni a megválasztandó elnöknek a házszabályok kezelésénél követendő magatartására nézve, miután nem bízik a megválasztandó elnök magatartásában és a t. túloldalnak súlyos aggályai vannak az alkotmány jövőjére nézve Nem foglalkozom azzal, vájjon szükséges-e, czélszerö-e egy ily utasítás adása, vájjon ér-e valamit az, akárki üljön abban a székben, bármely elnök kezében, ha maga a szabadság inkarnáeziója van is ott, ha mi a ház tagjai a rend és nyugalom feutartására a magunk részéről nem kontribuálunk, (Helyeslés a jobboldalon.) és ha nem követjük a szabadság eszméjének kor relatív urnát, a míívelt tónust az érintkezésben, az igazságszeretetet az okoskodásban. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, mondom, mert fontosabb előttem az, hogy a t. túloldalnak — megengedem, Jóhlszemííleg •— súlyos alkotmányjogi aggályai vannak, a mi, ha így van, ha az alkotmány tényleg veszélyeztetve van. akkor pártkülönbség nélkül kötelessége a ház minden tagjának nemzetünk ezen ősi palládiuma, államiságunk ezen mentsvára, alkotmányosságunk megvédése érdekében talpra állani. (Helyeslés.) Az a kérdés tehát, mi által van veszélyeztetve az alkotmány? Erre felelendő, nem bujkálok, követem Horánszky Nándor t. képviselő úr ama kijelentését, hogy a többséget nem látszat, hanem lényeg és az igazság tartalmának keresése illeti meg. Ezen törekvésemben, eltekintve azoktól az inczidentális és efemer kérdésektől, a melyeket a régi titánok küzdelmeként a t. ellenzék hegyekkéut egymásra halmozott, a dolgok gyökerére kívánok menni, megkeresem ezen küzdelemnek végső okát, a mely, azt hiszem nem egyéb, mint a választási kérdés. Azok közé tartozom, a kik azt tartják, hogy Magyarország választási törvénye hibás, a kik azt tartják, hogy Magyarország választási törvénye nem fejezi ki a nemzet akaratát. Wittmann János: A végrehajtás sokkal hibásabb ! Sándor József: Nem most mondom ezen nézetemet először. Hieronimy Károly t. képviselő úr, ha itt volna, visszaemlékezhetnék, hogy belügyminiszter korában, a midőn az erdélyi részben körutat tett és a választási törvény reviziójával foglalkozott, én magam léptem elébe és ajánlottam egy embert, a ki meggyőződésem szerint ebben a tekintetben szakértő munkájával leginkább állana a kormánynak diszpozieziójára. Azonban nem akarok most a választási törvény részletes kritikájába bocsátkozni, csak kimondom, mikép meggyőződésen az, hogy úgy a kerületek kikerekítéae, mint a czenzus és általában a jelenlegi választási törvény egyéb intézkedései akadályozza a nemzet akaratának érvényesülését, és a jelen választási törvény szerint az országban csak három elemnek van jogosultsága arra, hogy ebbe a parlamentbe juthasson, úgymint a latifundiumnak, másodszor a plutokracziának, harmadszor a demagógiának. (Úgy van! jobb felől.) Ennek következtében, ha mi a választási törvénynek reformját nem keressük, Magyarországon ki van és ki lesz zárva innen a vagyontalan tehetség és érdem, száműzve lesz attól, hogy az ország törvényhozásában helyet foglalhasson. De ha a választási reformmal akarunk foglalkozni, akkor is meggyőződésem szerint előbb le kell tárgyalnunk a függő kérdéseket, a melyek a napirendről leszoríttattak és viszont mitsem érne a háznak jelenlegi feloszlatása addig a míg a választási törvény reformálva nincs, mert hiszen ugyanolyan törvény alapján, ugyanolyan parlament jönne össze. Mi pedig az akadálya annak, hogy a kérdéshez hozzájussunk? Azt méltóztatnak mondani, hogy nem biznak a jelenlegi kormányelnökben és annak ígéretében, a melylyel szemben konczedálnák a kisebbség részéről a függő kérdések letárgyalását, azonban egyedüli feltételül és a kibontakozás egyedüli módjául a kormányelnök lemondását tartják czélravezetímek. Méltóztassék megengedni, hogy ennek a lemondásnak a feltételeivel és akadályaival foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Feltétele volna a korraányelnök úr lemondásának az önök részéről, hogy abban az esetben lefújnák az obstrukcziót, a mi nézetem szerint nem engedmény, hanem kötelesség. (Űyy van! jobbfelől.) Feltétel volna továbbá, hogy átengednék az indemnityt, a mi meggyőződésem szerint nem az önök joga,
