Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

ecsember glhén, csütörtökön. 35Q 385. ormk$m ölés 1898. « közreműködjék ama párttal az 1898: I, törvénycikk megteremtésében. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ezzel szemben mire hivatkoznak ? Hivatkozott a miniszterelnök űr a japáni szerződés feletti tárgyalás alkalmával és hivatkoztak, gondolom, később mások is, ha nem csalódom, Tisza István képviselő úr is arra, hogy annak a törvényjavaslatnak a tárgyalása alatt, mialatt tudni illik a házban az a tárgyalás folyt, bizalmas beszélgetések folytak a miniszterelnök ár közt és közöttem, és hogy ezen bizalmas beszélgetéseknek tárgya a törvényjavaslatnak módosítása volt oly irányban, hogy a törvényjavaslat szövegéből hagyassák ki a vám- és kereskedelmi szövetség azon czikkelyeire való hivatkozás, a mely czikkek szószerinti értelme csakugyan nehezen egyeztethető meg ezzel a jogi felfogással. Hát, t. képviselőház, ezek a beszélgetések igenis történtek, de én azt állítom, hogy ezeknek a beszélgetéseknek azzal a nyilvános konsta tálasával Szemben a kormány álláspontjának, a mely itt a házban történt, és azokkal a konzequencziákkal szemben, a melyek ebből a nyilvános konstatálásból folyjak, hogy tudniillik ezen nyilvános konstatálások képezték alapját annak, hogy ez a párt ama törvényjavaslathoz hozzájárult, ezeknek a bizalmas beszélgetéseknek semmi súlyok nincsen, három indokból. Méltóztassanak e három indokot meghallgatni. (Halljuk/ Halljuk!) Az első indok az, hogy egyáltalában elvileg a kormánynak a parlamentben tett nyilvános és kötelező nyilatkozataival szemben semminemű' titkos bizalmas megbeszélésben tett kifejezések és nyilatkozatok súlylyal é"s hatálylyal nem birnak, ha csak a reservata mentalis rendszerét nem akarjuk a törvényhozásba bevinni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Másodszor azért nem birnak ezen beszélgetések súlylyal, mert azok tartalma nem állott ellentétben azokkal a kijelentésekkel, a melyeket én tettem, és a melyeket a miniszterelnök úr honorált, magáévá tett. Nem álltak ellentétben azért, mert én iiem követeltem semmiféle módosítást, nem is volt jogom hozzá, minthogy Bécsben úgy állapodtunk meg, hogy a törvényjavaslathoz minden módosítás nélkül járulok. De miután más oldalról megpendíttetett ezen módosítások kívánatos volta, a politikai helyzet korrektúrája szempontjából én csak annyit mondtam, hogy nagyon ezélszeríínek tartanám, ha ezen módosítások a törvénybe belejönnének, és hogy én természetesen csak örülhetnék annak, ha az, a mit én a törvényjavaslatnak szövegében úgy is bentalálok és konstatáltam, hogy benn van, abban még világosabban kidomborodik, hozzátévén, hogy reám nézve ez nem határoz a törvényjavaslat elfogadására nézve, hogy vájjon ezen módosítások belejönnek-e, vagy nem, mert én állom azon megállapodást, hogy módosítás nélkül is hozzájárulok, de fentartva azt a közjogi magyarázatot, a meiy pártom magatartásának alapját képezte. Csak egy módosítás történt, a melyet én szintén nem követeltem, mert ismétlem, követelni ilyent nem volt jogom, de tanácsoltam, és a melyet a miniszterelnök úr nemcsak elfogadott, de maga nyújtott be a házba, hogy tudniillik magukra a vámés kereskedelmi szövetség czikkelyeire, mint jogszabályokra való hivatkozás helyébe, az azok által teremtett állapotokra való 'hivatkozás jött be, a mit én szintén nem tartottam feltétlenül szükségesnek, de mindenesetre helyesebbnek, mert ezáltal lehetetlenné válik ama czikkelyek minden részére való hivatkozás, a melyek nem valami tényleges állapotot, hanem kizárólag jogi lekötöttséget állapítanak meg és tartanak fenn. De harmadszor azért sem bírhatnak semmi súlylyal a miniszterelnök urnak a házban tett nyilvános kijelentéseivel szemben azok a privát í.egbeszélések, bármi lett légyen azoknak a tartalma, mert ezen privát beszélgetés után deczember 29-én a miniszterelnök úr a házban ismételte teljes hozzájárulását ahhoz a közjogi fejtegetéshez, a melyet deczember 17-éu ebben a házban megtettem. Deczember 29-én a másik rövid felszólalásom után a miniszterelnök űr azt mondta, hogy ő nem volt jelen a házban az én felszólalásom alkalmával, de (olvas): »én nem vonom kétségbe, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr ma sem mondhatott egyebet, mint a mit mondott akkor, a mikor én beszédére nyilatkoztam, Azt gondolom, t. ház, hogy a képviselő úrnak álláspontja ma sem lehet más, mint volt akkor, a mikor én nyilatkoztam és miután én azon alkalommal szólva elmondottam, hogy gróf Apponyi Albert közjogi fejtegetéseit magamévá teszem, s miután minden kétséget kizárólag áll az, hogy újat nem mondott, jogosítva vagyok álláspontom teljes fentartásära, mely álláspontot nem akkor képviseltem először, hanem korábban is.« Tehát, t. képviselőház, midőn akkor (Nagy mj. Halljuk! Halljuk!) néhány nappal eme privát beszélgetés után a miniszterelnök úr a házban ismételten teljes hozzájárulását fejezte ki azokhoz a közjogi fejtegetésekhez, melyeket én eszközöltem, tehát hozzájárulását ahhoz is, hogy ez a két állam az 1898: I. törvényezikk alapján és egyáltalában az önrendelkezés czímén tett bármely intézkedés alapján nem képezhet vámpolitikai egységet idegen államokkal szemben, akkor lehetetlen azon privát beszélgetéseknek olyan kijelentésekkel szemben, a melyek a privát beszélgetések után ismételtettek, bárminő súlyt tulajdonítani, és akkor a következő alternatíva áll a kormány eljárásának