Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

385. országos ülés 1898. deezember 29-én, csütörtökön. 351 megítélésére nézve: vagy már akkor voll a kormánynak két álláspontja, az egyik a nyilvánosság előtt, a másik pro foro interuo, vagy a kormány akkor bona fide és utógondolat nélkül elfogadta azokat a közjogi tételeket, melyeket kifejtettem, melyekhez hozzájárult, melyek a megállapodás természetével birtak és azután később hagyta el azokat. Hogy melyik alakban vétett a kormány a politikai pártok közötti megállapodások loyalitásának követelményei és a kormány nyilatkozatai megbízhatóságának törvénye ell z nekem tökéletesen mindegy; de hogy az egyik, vagy a másik alakban vétett s ezáltal politikai nyilatkozatainak megbízhatósága iránti hitét, bizalmat lerontotta: az a történtek és kifejtettek után előttem világos. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, ebből kiinduló!ag mondottam máitöbb beszédemben és ismétlem ma is, hogy azt tartom, hogy a kormánynak nincs többé parlamentáris helyzete. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok hivatkozni újabban arra, a mit a magam eljárására vonatkozólag mondottam, hogy a pártkörben elvbarátaim előtt kijelentettem azon elhatározásomat, hogy mandátumomat elhagyom, ha azoknak a kötelezettségeknek eleget nem tudok tenni, a melyeket vállaltam; de más férfiak példájára hivatkozom, a kiknek önök előtt nagy tekintélye van. (Halljuk! Halljuk!) Mikor egy igen nehéz kérdésben Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt, közte és az ellenzéki pártok vezetői között bizonyos megállapodás jött létre és Wekerle nem volt abban a helyzetben, hogy ezen megállapodásoknak minden részletét megtarthassa, — nem tudom a többi pártoknak vezetőivel szemben hog v an járt el, de vdem úgy járt el, hogy engem magához kéretett és a helyzetet előttem őszintén elmondván, azt a kérdést intézte hozzám: mit kívánok, hogy tegyen, minthogy az elvállalt obligunak meg nem felelhet? Én az előadott körülményekre való tekintettel azzal válaszoltam neki, hogy a magáin részéről őt a vállalt obligó ezen részlete alól felmentem. És a mikor korábban Tisza Kálmán mint miniszterelnök, nem is előzetes megállapodások folytán, hanem a ház vitáinak során a függetlenségi párttal szemben Kossuth visszahonositására nézve egy oly nyilatkozatot tett, a melyet beváltani nem tudott, ő a. miniszterelnöki állásról azzal az indokolással, hogy vállalt obiigóját be nem válthatja, lemondott. Ezek, t. képviselőház, azok a preezedeusek, a melyek gondolom egy meg nem változtatható parlamentáris szabályt állítanak fel és én azt tartom, hogy miután a kormány ennek a parlamentáris szabálynak meg nem felelt, ezáltal is az o helyzete inparlamentánssá vált. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Határozathozatalnak helye a napirend előtti felszólalásban nem lévén, ennyit elmondani mégis kötelességemnek tartottam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: A napi rend előtti felszólalásában (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Apponyi Albert képviselő úr azt mondja, hogy a kormánynak nincs parlamentáris állása, mert ellentétbe jött . . . Kubik Béla: Menjen ki! Hazudni akar! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre!) B, Bánffy Dezső miniszterelnök:... a kormány és a nemzeti párt között létrejött megállapodásokkal. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház,... (Nagyzaj és felkiáltások a baloldalon : Csak becsületes emberrel tárgyalunk! Jobbfelől: Rendre! Rendre!) Korelnök: Az 1848 ikí törvények és a házszabályok azt követelik, hogy a minisztert, ha nyilatkozni kivan, meg keli hallgatni. (Helyeslés jobbfelől.) Figyelmeztetem önöket, tartsák tiszteletben a törvényt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A felszólalásokra pedig válaszoljon minden képviselő úr akkor, a mikor a sor rákerül. (Helyeslés jobbfelől.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Azt gondolom, t. ház, hogyha gróf Apponyi Albert képviselő úrnak napirend eiőtti felszólalásában joga. van ezen kérdésekre rátérni, akkor feltétlen jogom, de kötelességem is nekem, hogy erre vonatkozólag nyilatkozzam. (Úgy van! jobbfelöl.) Én nem ismerem el jogosultságát és méltányosságát annak, hogy gróf Apponyi Albert képviselő úr ezeknek elmondása mellett csendesen és nyugodtan meg lett hallgatva, míg a felszólalást nekem lehetetlenné akarják tenni. Ivánka Oszkár: Mert igazat beszélt! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre! Halljuk! Halljuk !) B. Bánffy Dezső miniszterelnöki Különben, t. ház, nagyon rövid kívánok lenni mindkét kérdésre vonatkozólag. Sokkal átalánosabban köztudomásúak ezek a kérdések s az ezek körűi lefolyt körülmények, mintsem nekem azokat még felderítenem kellene azon hírlapi közlemények után

s s azok után, a melyeket gróf Apponyi Albert képviselő úr elmondott. A napok szerinti sorrend mindeu kétséget kizárólag igazolja, hogy én Apponyi Albeit grófot a kúriai bíráskodásról szóló törvényt illetőleg indítványának megtétele előtt álláspontom iránt tájékoztam. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Derültség halfelöl.) Ennek különben, t. ház, előzménye van, a mennyiben én a dátumokra bizony nem emlékszem olyan jól, naplókat nem vezetek, (Derültség jöbhfelöí. Nagy zaj balfelöl.) de mindenesetre január 18-ika előtt egy