Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

885. országos illés 1898, äeeísoiaber äd-éu, csötörtSkttn* 349 sához nem járulna, mi kénytelenek volnánk ebből a kouzequencziákat levonni, a mi annyit jelent, hogy mandátumunktól megválni és a politikai életből visszavonulni. Mert, t. képviselőház, én megengedem, hogy politikai tényezők jöhetnek abba a helyzetbe, miniszterek és ellenzéki férfiak egyaránt, hogy vállalt politikai kötelezettségeiknek eleget nem tehetnek, de ha ilyen helyzetbe jönnek, szerintem csak két út áll előttünk: vagy azoktól, a kikkel szemben a politikai kötelezettséget vállaltak e kötelezettség alól való felmentést kieszközölni, vagy azt az állást elhagyni, a melyben kötelezettséget vállaltak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, ágy fogván fel helyzetemet a Bécsben vállalt politikai kötelezettség folytán, t. elvbarátaimnak kijelentettem, hogy a mennyiben ők nem tartanák meggyőződésükkel megegyeztethetőnek, hogy ők ezt a megállapodást honorálják, kénytelen volnék ebből a politikai konzequencziát levonni. Wittmann János: Tetszik érteni miniszterelnök úr ? (Berűtség a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ezen előzmények után történt, hogy én a házban ezen törvényjavaslatnak közjogi jelentőségét és tartalmát, a mennyire tőlem telt, kimerítőleg kifejtettem. És most a t. ház engedelmét kell kérnem arra, hogy két, vagy három mondatot felolvassak abból a közjogi fejtegetésből, melyet az alkalomból elmondottam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa); »Nem az a vámszövetség karakterisztikuma. vájjon egyuaás határán vámot szednek-e, vagy milyent, ez a közgazdasági politika kérdése, hanem az a karakterisztikuma, hogy egymással és mindet! harmadik tényezővel szemben egymás akaratát lekötik abban az irányban, hogy önálló vámpolitikai egyéniségükről lemondva vámpolitikai egységet képeznek. Ennek folytán a vámszövetség ideje alatt sem egymással szemben, egymástól függetlenül nem határozhatnak oly tárgyakra nézve, melyek a vámszövetségbe beievonattak, sem idegen faktorral, harmadik vagy negyedik állammal szemben egyezményeket, szerződéseket, vagy bármi néven nevezendő megállapodásokat külön-külön nem köthetnek, nem módosíthatnak, nem magyarázhatnak, hanem csak egységesen. Ha már most kimondjuk azt, hogy 1897. végén megszűnik Magyarország és Ausztria közt a vámszövetség, ha mi kimondjuk azt, hogy az ország önálló intézkedési és rendelkezési joga lép életbe, ezzel mi azt mondottuk, hogy nem lehetséges, nem köthető meg, nem jöhet létre, fenn nem tartható, nem prolongálható ezen a módon Magyarország és Ausztria közt az a jogi állapot, mely szerint kölcsönösen lekötött akarattal úgy egymással szemben, mint harmadik faktorral szemben egy vámpolitikai egységet képez.« Tehát egész világosan kimondottam, hogy nem tartható fenn az az állapot, a mely szerint idegen államokkal szemben egy vámpolitikai egységet képezünk. És ugyanezt kifejtettem későbben még bővebben. (Olvassa): »Megszűntünk vámpolitikai egységet képezni. Ha idegen államokkal szemben vámpolitikai kérdések felmerülnek, esetrőí-esetre elrendelheti az országgyűlés, — a mint elrendelhetné Oroszországgal szemben is, ezt most teszem közbe — hogy ezeket az osztrák kormánynyal és egyéb illetékes osztrák faktorokkal egyértelmüleg akarja megoldani, de abban az állapotban, melyet a jelenlegi törvényjavaslat fentart, erre nézve nemcsak semmi kényszer nem foglaltatik, hanem újabb törvényhozási intézkedés nélkül ily együttes eljárás vámpolitikai kérdésekben idegen államokkal szemben nem is képzelhető, közjogilag nincs is megengedve.« Hát lehet-e világosabban kimondani azt, hogy az 1898: I. törvényezikkben megtestesült javaslat határozatai szerint idegen államokkal szemben nem képezhetünk vámpolitikai egységet, és így tehát azokkal szemben vámpolitikai kérdésekben egységesen ei nem járhatunk. Ezen beszedem után, még pedig nem a rögtönzésnek hevében, hanem öt nap múlva, mert én deczember 17-én beszéltem, a miniszterelnök, úr pedig beszélt deczember 22-én, a miniszterelnök úr ezeket mondotta (Halljuk! Halljuk ! balfélől. Olvassa): »Azt gondolom, felesleges lesz nekem a gróf Apponyi Albert által elmondottakat utána mondani. Sokkal preczizebben, sokkal korrektebben mondotta el azokat és tisztábban, semmint, hogy azok még kiegészítésre igényt tartanának.« És később ugyanazon beszédben azt mondta: » Akkor azt gondolom, t, ház, midőn magam is az ő közjogi fejtegetéseit magamévá teszem, akkor stb.« (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl : Gyalázat! Alávalóság! Mozgás a jobboldalon,) Tehát a t. miniszterelnök úr magáévá tette minden kivétel és fentartás nélkül összes közjogi fejtegetéseimet; magáévá tette azt a tételt is, hogy ez a két állam abban az állapotban, melyeket az 1898: I. törvényezikk teremteni fog, idegen államokkal szemben nem képez vámpolitikai egységet, együttesen nem járhat el. Ez az, a mi a házban a nyilvánosság előtt történt. Ha tehát már most a kormány attól az állásponttól reczedál; ha a kormány az úgynevezett önálló intézkedés czítnén esetleg teendő rendelkezéseket akkép kontemplálja és ma már alig lehet kétség, hogy akkép kontemplálja, hogy két állam idegen tényezőkkel szemben mégis egy vámpolitikai egységet képezzen, akkor egyszerűen elhagyta azt az álláspontot, a melyet itt e házban magáévá tett, (Igaz! Úgy van! balfelol.) és a mely álláspontnak elfogadása adta egyedül a lehetséges alapot arra, hogy ez a párt