Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

348 88§. orexAgos Ülés 18Ö8. deczentber 39-éu, csütörtökön. felhozhattam, csupán azoknak a tényeknek világításánál, melyek a közönségnek tudomásában voltak, annyira gyengék és színtelenek voltak, hogy azokra politikai eljárást építeni lehetetlen volt, és tulajdon elvbarátaim sem értették meg azoknak horderejét. Itt csak egyetlenegy lehetőség állott rendelkezésünkre a czélból, hogy mi a közönség tudomása szerint létrejött egyetértést megbontjuk, és az az, ha már akkor megmondottuk volna a nyilvánosság előtt azt, hogy a miniszterelnök utólag milyen feltételhez kötötte a kúriai bíráskodásra vonatkozó törvény megalkotását. Hát, t. ház, ezt tehettük volna — megengedem — jogosan. Miért nem tettük? (Halljuk! Halljuk!) Ha mi ezt teszszük, akkor annak az akcziónak az eredménye, a melyet abból a szempontból és czélból indítottam meg, hogy a nemzet ezeréves fennállásának ünnepe méltóan és békés, nyugodalmas helyzetben folyjon le, épen ennek az ellenkezője, a millenáris békének megzavarása lett volna. Engedelmet kérek, ha én előállók azzal, hogy a miniszterelnök úr a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak létrejövetelét és a választási szabadságnak garancziáit nem kívánja arra az esetre, ha az ország választóközönségének nyilatkoznia kell az Ausztriával fenforgó pénzügyi és közgazdasági kérdések megoldására nézve, hogy tehát ezeknek a kérdéseknek a választók elé kerülése esetén ő a jelenlegi választási törvény hézagosságában a hatalom részére létező eszközöknek fentartását kivánja, tessék elképzelni, hogy ennek a kijelentésnek milyen hatása lett volna az országra és a parlamentre. (Élénk helyeslés balfélol.) Éu tehát abba a helyzetbe jutottam volna, hogy akczióm eredményében épen ellenkezőjét értem volna el annak, a mit intentáltam, tudniillik a békének még teljesebb felzavarását. Másodszor, ha nyilvánosságra hozom e tényeket már akkor : egyszersmind azt a feltételes obligót is megszüntetem, melyet a miniszterelnök úr feutartotfc, hogy tudniillik arra az esetre, ha a kiegyezési ügyeket azon az országgyűlésen megoldani sikerül, a kúriai biiáskodásból és azzal kapcsolatosan a választási törvény szigorításából törvény fog lenni. Már pedig- e feltételes obligó sem volt akkor ckimaera, mert abban az időben még volt remény arra, hogy a kiegyezési ügyeket azon az országgyűlésen meg lehessen oldani, s ez esetben még a miniszterelnök úr módosított obiigója szerint is biztosítva lett volna a kúriai bíráskodás létrejövetele. Már a ki ismeri e reform szenvedéstörténetet a parlamentben, meg fogja érteni, hogy nagyon haboztam és nem tudtam magamat rászánni arra, hogy midőn van komoly lehetőség, hogy ; z mégis létrejöjjön, saját tényein által e lehetőséget magamtól ellökjem. Ennélfogva abban a helyzetben voltunk, bár a miniszterelnök úr a velünk szemben létrejött kétoldalú megállapodást egyoldalúkig módosította, hogy igen súlyos erkölcsi és politikai motívumok tiltották, vagy legalább megnehezítették, hogy mi e módosított obligót az ország tudomására hozzak. így kénytelenek voltunk tovább is eljátszani azt a szerepet, mintha az általunk követelt garanczia nekünk feltétlenül megadatott volna, holott tudtuk, hogy feltétlenül megadva nincs. És már most a háznak és a közönségnek ítéletére bizom, . . . Korelnök: Csendet kérek balról, úgy mint jobbról. Gr. Apponyi Albert: . . . hogy vájjon ily helyzetbe hozni azokat, kikkel politikai megállapodás létrejött, megfelel-e a kormánynyilatkozatok politikai megbízhatósága azon követelményeinek, melyek a kormány parlamenti állásának egyik nélkülözhetetlen előfeltételét képezik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S most méltóztassék megengedni, hogy átmenjek a másik, rokontermészetű tényre, tudniillik az 1898: I. törvéuyczikk létrejöttét megelőző és kísérő körülmények felderítésére. (Halljuk!) Béesben a delegácziók tartama alatt létrejött az a megállapodás, egyfelől a miniszterelnök úr, másfelől Horánszky Nándor t. barátom között — erre vonatkozó tárgyalásokat kizárólag ő vezette, de én azok eredményéhez hozzájárultam, — hogy mi pártunknál keresztül fogjuk vinni, legalább erre törekedni fogunk, hogy ama javaslatot a párt magáévá tegye és támogassa. Arra nem fogok most kitérni, mert nem tartozik a jelen tárg) hoz, hogy mily motívumok vezettek minket, midőn ehhez járultunk. Arra sem fogok kitérni, mily feltételek állapíttattak meg a bécsi megbeszélések alkalmával. Csak arról beszélek, a mi azután itt Budapesten történt. A párt, melyhez tartozni szerencsém van, megvallom egész őszintén, nem szívesen fogadta ezen megállapodásokat és igen nehezen volt rábírható, hogy azokhoz hozzájáruljon, A párt kebelében a törvényjavaslat ellen — melynek, beismerem, módosítás nélküli szövegéhez járultunk — súlyos közjogi és politikai aggodalmak fűződtek. A pártkonferencziában megtörtént megvitatás során sikerült a közjogi aggodalmakat lecsillapítanunk a törvényjavaslat közjogi jelentőségének azon kiderítése által, a melyet azután a házban is kifejteni szerencsém volt. A politikai ellenvetéseket, a melyek a párt körében arra nézve felmerültek, hogy bármely ügyben, jelenlegi kormánynak támogatást nyújtsunk, azokat nem megnyugtatni, de azokkal szemben önmegtagadásra bírni a pártot csak az által sikerült, hogy úgy t. barátom, mint én egyenesen kijelentettük, hogy a mennyiben a párt e tekintetben minket dezavuálna és a törvényjavablatnak a támogatá-