Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

385. országos ülés JS98. deczember 29-en, csütörtökön. 347 pontjából kielégítőnek találom azt, ha az a törvény létrejön, csak jöjjön létre. Ennek a megbeszélésnek alapján január 15-én a belügyi tárczának tárgyalása alkalmából én beadandó indítványomnak egész tartalmát kifejtettem a ház előtt, és ezzel a közönség, a mely bár a részleteket nem tudta, de azt tudta, hogy én hasonló ajánlatot tettem karácsony ünnepén megjelent czikkelyembeu, ós hogy a miniszterelnök úr újévi beszédében előzékenyen válaszolt, és hogy a dologra nézve tárgyalások folytak, a közönség a január 15-iki ülésen mondott felszólalásomban és abban a visszhangban, melyet arra a miniszterelnök úr adott, épen úgy, mint mi, nem láthatott egyebet, mint azt, hogy a megállapodás erre nézve perfektté vált. És ez akkor csakugyan így ált. A megállapodásnak létrejövetele, ha nem is azokkal a szavakkal, hogy megállapodás jött létre, de az elérendő czélra nézve egyetértés által itt e házban az én beszédemben egyfelől, a miniszterelnök úr válaszában másfelől nyilvánosan konstatáltatott. Ez történt január 15 én. Január 19-én történt azután az, hogy a miniszterelnök úr nekünk, illetőleg Horánszky Nándor t. barátomnak, a ki azt velem közölte, kijelentette, hogy ő a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat létrejövetelét csak azon feltétel mellett fogja előmozdítani, ha a közgazdasági kiegyezés még ezen az országgyűlésen létrejön, ellenkező esetben azt meg fogja gátolni. (Felkiáltásuk a hal- és szélső haloldalon: Gyönyörű! Disznóság! Mozgás és zaj jobbfeldl. Az elnök csenget.) Én azt tartom, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök úrnak ez az eljárása nem felelt meg a kormánynyilatkozatok megbízhatósága igényének és nem volt helyén való. Mert kétoldalúlag létrejött megállapodásoktól egyoldalúlag visszavonulni nem lehet. Én azt tartom, t. ház, hogy a miniszterelnök úrnak már ez a ténye nem felelt meg azoknak a követelményeknek, melyek a pártok közt létrehozandó politikai megállapodásokban feltétlenül megtartaudók. Mert kétoldalú megállapodástól egyoldalúlag visszalépni, vagy, a mi ezzel egyértelmű, egy feltétlen megállapodást feltételessé átváltoztatni az én nézetem szerint nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon,) De ha már megtörtént, én azon nézetemnek adtam kifejezést már akkor is, — hogy minő alakban, nem emlékszem, — hogy akkor legalább is annak, a ki a kétoldalú megállapodástól visszalép, annak ezért a visszalépéséért és az ezáltal megváltozott helyzetért a felelősséget magára kell vállalnia. Ezt pedig a miniszterelnök úr nem tette. Én d aczára annak a változásnak, mely a miniszterelnök úr szándékaiban tudomásunkra esett, január 22-én indítványomat mégis beírtam az indítványkönyvbe, és január 25-én azt a képviselőházban meg is indokoltain. És ez, úgy látszik, az a tény, melyet sokan a miniszterelnök úr eljárásával szemben mentségül akarnak felhozni, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mentségül, Mozgás bálfelöl.) mondván, hogy nekem szabadságomban állott volna, ha ezélomnak elérését biztosítva nem látom, indítványomat be nem adni, az egész akcziótól részemről elállani. Hát, t. ház, én azt tartora, hogy ámbár ez lehetséges lett zolna in absfcraktó, de a történtek után reám nézve oly erkölcsi és politikai nehézségekkel járt, a melyek azt majdnem lehetetlenné tették. Emlékeztetem a t. házat arra, hogy január 15-én a nyilvánosság előtt a háznak ülésében bejelentettem indítványomnak megtételét és konstatáltuk nyilvánosan az egyetértést, mely erre vonatkozólag a miniszterelnök úr közt és köztünk létesült. Ha már most én ennek folytán és ezek után indítványomnak beadásitól és a további akcziótól elállók, akkor, hogyha komolyságomnak egész reputáczióját veszélyeztetni nem akarom, súlyos okot kell mondanom eljárásom ezen megváltoztatásának indokolására. (Igaz! Úgy van! jobhfélöl.) Én január 25-én indokoló beszédemben mindenféle alkalmat nyújtottam a miniszterelnök úrnak arra, hogy ő megváltozott szándékát itt a ház előtt is konstatálja, (Igaz! Úgy van! balfelől.) különösen kiemeltem mindazokat a tényeket, a melyek bennem természeteseti a csak általunk ismert körülmények folytán kételyeket ébresztettek az ő szándékának komolyságára nézve. De a t. miniszterelnök úr erre válaszolván, nemcsak nem gyengítette előbbeni, január 15-én elmondott beszédében foglalt hozzájáruló kijelentéseit, hanem azokat még megerősítette, hogy úgy mondjam, még teljesebbekké, reánk nézve még kielégítőbbekké tette, midőn azt mondta például : a kormány programmját meg kívánja tartani, a kormány felvette ezen törvényjavaslat tárgyalását is, csak rendkívüli körülmények, melyeket a kormány keresni nem fog és lehetőleg kerülni kivan, fogják abban megakadályozni, hogy ezen és talán más kérdések is ezen országgyűlésen megoldhatók legyenek. (Nagy zaj balról, majd jobbról.) T. képviselőház! Ezen kijelentés után hogyan állott volna lehetőségemben azt mondani, hogy engem a miniszterelnök úrnak álláspontja ki nem elégít, vagy én a miniszterelnök úr szándékában tovább nem bizom? Én megvallom őszintén, hogy ismerve azokat a dolgokat, meJyeket a közönség nem ismert, azt megkíséreltem és zárszavamban megmondtam, hogy hézagokat találok a miniszterelnök úr kijelentésében, de megvallom azt is, hogy a miket e tekintetben 44*