Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

322 383. erszágos ütés 1898. deczember 27-én, kedden. kajának táborában kik azok, a kikkel le kell számolni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor Tisza Kálmán ellenzéki férfiú volt, kijelentette, hogy ő egész lelkének erejével küzdeni fog az ellen, hogy inkompatibilisok uralkodjanak a parlamentben. Hol van Tisza Kálmán most, a generális úr jöjjön elő! Rakovszky István: Fia ellen bejelentettek egy csomót! Sima Ferencz S Ha a t. túloldal jobban szereti a hazát, mint a hogy ragaszkodik az inkompatibilitásból származó politikai állásponthoz és az abból egyénileg levonható konzequencziákhoz, akkor önök ebben a válságos pillanatban is rendkívül hamar megtalálják azt az utat, a mely egy új párt kebelében a parlament helyzetének, az ország alkotmányának, a nemzet sorsának stabilizálásához vezethet és azt dűlőre viheti. (Ugy van! balfelöl.) Ezt csak felemlítettem azért, mert én tagadom azt, hogy pusztán az elvhez való rideg ragaszkodás és elutasítom felfogásomtól azt, a mit csak imént is hallottam egyik kormánypárti képviselőtársamtól, hogy »nekünk helyünkön kell maradnunk, mert az már a parlamentarizmusnak a kérdése, hogy a kisebbség uralkodjék-e vagy a többség ?« Nem, t. uraim, a kisebbség uralkodni nem kivan. Mi, a kik itt harczolunk a legkisebb remény nélkül, még a messze jövőben is alig látjuk azt az időt, mikor bekövetkezik számunkra az, hogy mint aktiv politikai tényezők mondhatunk kritikát az uralkodó kormányzat felett. A mi küzdelmünkhöz tehát az önzésnek semmiféle árnya nem fér. Ez a hazafias, jogos, igaz és kínos aggódásnak a hareza, a melyet mi itt folytatunk. (Úgy van! bál felől.) De egyet mind a mellett kijelölünk önöknek; ez pedig az, hogy önöknek, mint többségnek, nem az a hivatásuk, hogy megmentsék a kormányt, hanem az, hogy megmentsék a parlamentarizmust és ezzel az alkotmányt. (Úgy van! a baloldalon.) Ezt a két tényezőt és két fogalmat el kell egymástói választani. A kinek vau politikai érzéke, hogy a helyzetből konzequencziákat vonjon le, az könynyen megtalálja a különbséget, hogy mi a kormány, mi a parlamentarizmus és mi a többségnek a kötelessége, feladata bizonyos körülmények között. A többségnek a mai adott helyzetben azt kell nézni, hogy a kormány képes-e vezetni: igen vagy nem? Azt mondják önök, hogy: igenis képes, de önök — már mint az ellenzék — nem hagyják. Miért nem hagyjuk? Azért nem hagyjuk, azért nem engedjük és azért nem fog élni ez a kormány, mert ha Csernatony Lajos szerint háromévi terrorizmus elég volt arra, hogy az ellenzék a vetó-jogát felállítsa a kormánypárttal szemben, akkor á Tisza-féle 25 éves uralom szintén torkig elég a nemzetnek arra, hogy azt mondjuk: nem tovább egy lépést se, vissza! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most már visszatérek az elnökválasztás kérdéséhez. Én csodálkozom, hogy a t. • többség, a mely számszerű többségére való hivatkozással törvényül állítja fel, hogy nem enged, elejtette gróf Tisza István elnökjelöltségét? Miért? Azért, mert azt mondta az ellenzék, hogy nem kell? De hiszen gróf Tisza István előttünk még most csak elméletileg aggályos ember. (Tetszés balfelöl.) Ki tudja, hogy 8, a kit csak elméletben ismerünk és mint ilyent, ridegnek, sivárnak, a politikai dolgok kezelésére nézve nem eléggé tapintatosnak tartunk és esetleg elég erőszakosnak arra, hogy féltsük tőle a képviselőház ta nácskozásainak pártatlan vezetését, a gyakorlati élet terén nem fogja-e belátni azt, hogy egészen más a theória, mint a gyakorlat ég megfordítva alakúi át. mint édesapja, ki a reakczió karjaiba hajtotta magát az egész vonalon, ő pedig a reakczióból áttérhet az igazi liberalizmusra és azon haladhat felfelé. Ha nekünk nem kellett elméletből gróf Tisza István és önök elejtették őt, el lehetett-e képzelni, hogy a kit gyakorlatból ismerünk, a kinek négyévi minisztersége alatt meggyőződtünk arról, hogy az erőszakoskodások és visszaélések inkarnácziőja, azt engedjük mi az elnöki székbeültetni? Ez, t. képviselőház, nem is meggondolatlanság, hanem mint az imént mondottam, a politikai belátás véghetetlen hiánya és oly körülmény, mely igazolja, hogy ebben a zavaros helyzetben még ilyen apró kérdésekben sem tud a t. szabadelvű párt eligazodni. Ez nagyon természetes dolog is, mert a kik önök közül a lámpát emelték, a kiknek tekintélye sülylyal nehezedett az ellenzék hátaira, a kiknek magatartása és követelései elöl kitérni nem lehetett, a kikkel szemben tagadó állást az ellenzék nem foglalhatott el, azok önöket otthagyták és csak báró Bánfiy Dezső maradt meg önöknek tanácsadóul, a ki még privát dolgokban is, a jó tanácsadás terén, igazán a tanácstalan emberek sorába való. Nagyon téved a t. túloldal, hogy ha azt hiszi, hogy a mi küzdelmünket, a mi harezunkat az elnökválasztás kérdésén túl tudja vinni, mert mi mindaddig, a míg a kibontakozás egy új alakulás folytán és pedig a törvények szigorú rideg megőrzésével az alkotmány sérthetetlenségének fen tartásával meg nem történik, mi nem engedünk abba a székbe mást bele ülni, mint a mi igen tisztelt korelnökünket. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Korelnök: Kérem a t. képviselő urat, az egyéniségre ne vigye át a felszólalást, a melynek tárgyilagos befejezését kérem. (Helyeslés.) Sima Ferencz í A magam részéről a legI nagyobb tisztelettel hajlok meg a t. elnök úr